Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-18 / 46. szám
767 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 768 sáros csizmával gázolják le a gondjaikra bizott gyermek lelkivilágának legszebb virágait.“ Szerzőt különben jelen munkájának megírására azon körülmény birta, hogy a fővárosi iskolaszékek a vallási oktatás anyagának és módszerének reformálását egyhangúan sürgetik, mivel véleményük szerint „a hitoktatás, a hittani tételek bemagoltatása, vagyis a katechismnsok tanitása“ folytonos ellentétben áll az általános tanítási módszerrel és elviselhetetlen terhet rak a gyermekekre,“ tehát — igy szól a szerző : — „be kell látnunk, hogy a mai neveléstani elvek mellett tananyagunkkal s módszerünkkel az iskolában (a fővárosi iskolákban) sikerrel nem munkálkodhatunk, de maholnap odajutunk, hogy békességgel meg sem férhetünk.“ Szerző munkájának kibocsátásával első sorban a fővárosi elemi iskolákbeli vallásoktatás reformját kívánta ugyan megsürgetni, de „mert napról-napra több lesz azon lelkészeknek a száma, kik hivatásuknál fogva vallástanitással is foglalkoznak : ezeknek is segítségükre akar lenni, midőn a vallástanitás reformját sürgeti.“ „A vallásoktatás célja és eszközei“ cimü fejezetben a cél („vallásos lelkületű református emberek nevelése“) kijelölése után szerző a dunamelléki, tiszáninneni és tiszántúli egyh. kerületek népiskolai tanterveit veszi bírálat alá. A dunántúli és erdélyi kerületek tanterveivel, részint a rendelkezésére álló idő rövidsége, részint azon körülmény folytán nem foglalkozhatott, mivelhogy e kerületek tanterveit igen nehéz kézhez kapni. Legkevésbbé van megelégedve a dunamelléki tantervvel, a tiszáninneni tanterv véleménye szerint — egy uj tanterv készítésénél felhasználható lenne, a tiszántűl egyházkerület tantervének az I—IV. osztályok számára készült részéről elismeréssel szól, de már az V. osztály tantárgyát nagyon is túlterhelőnek találja. A második fejezet a fegyelemtartásról szólván, szerző vallástanitási módszerét a harmadik fejezet ismerteti. Tanításának egyetlenegy természetes eszköze : a biblia; mást csak annyiban használ fel „a mennyiben a bibliával szoros összefüggésbe hozható vagy a bibliának természetes folyománya.“ Az alsó két osztály számára a legalkalmasabbaknak talált tanítási anyagát beszéd- és értelemgyakorlatok alakjában dolgozza fel. Tanításának eszköze kizárólag az élő szó, — az erőteljes, élénk előadás. Nem bocsátkozik mély fejtegetésekbe; megelégszik azzal, ha I—II. osztálybeli növendéke az előadott történetet folyékonyan vagy kérdések segélyével el tudja mondani. Néhány ima s ének hozzáfüzésével az alsó két osztály tananyaga ki van meritve. A harmadik és negyedik osztályban ismét csak a bibliából tanit. A két osztályt együttes tanításban részesítvén, az igy nyert időt kitűzött célja elérhetésének biztosítására használja fel. Módszerének ismertetése közben például felhozza az első emberpár bűnbeesése történetének tárgyalását, ez után a hittannak az „eredendő bűnről“ tanitó §-ait intézvén, a „verkliző módszert“ erősen elitélő nyilatkozatát e szavakkal fejezi be : „El ezzel a régi sablonos módszerrel!“ „Erőt, életet, közvetlenséget kell az iskolába vinni s ha a vallástanitás céljául azt tüztük ki, hogy református vallásos embereket neveljünk : akkor ne cseréljük Jel a célt az eszközökkel, ne száraz tételeket tanítsunk, hanem tanítsuk magát a Bibliát, ugyanolyan módon, a hogy arra Jézus nekünk példát adott /“ Az ötödik és hatodik osztályt szintén összevonván, a két osztály együtt, de más tananyagot tanul az egyik- s mást a másik iskolai évben. „A tananyag beosztása“ cimü fejezetben részletesen elősorolja szerző az egyes osztályokban tárgyalt tanitási anyagot. Az első osztály tananyagából — izelilitőiil — két bibliai történet előadását be is mutatja. Erre csak azt jegyezzük meg, hogy a csufolódó Khám c. történetet kissé túlélőnk szinezéssel adja elő. A III. és IV. osztályok összevonása mellett két éven keresztül 56 bibliai részt tárgyal, melyek közül 7 az ószövetségből — a többi pedig az újszövetségből van véve; szerző az egyes részletek cimei alatt jelzi a kifejtésre alkalmas tanítási anyagot. Egy leckének gyakorlati bemutatása után azzal ismét szembeállítja á hittani kézikönyv megfelelő § ait s ez után többek között igy szól : ka katechismus módszere szerint erőszakoljuk az ismeretet, de erőszakoljuk a hitet is. Gyötrődik a tanitó, verejtékcseppet izzad a szegény gyermek s az eredmény az, hogy a mit az egyik esztendőben tanult, a másikba már elfelejti“ stb., végül ezt mondja : „ez a tananyag (t. i. melyet ő előad) kizárólag csak a lelkész-tanító kezébe való,“ Itt a szerző megáll a fél utón. Meg lévén győződve módszerének helyességéről, a röpiratának megírásával maga elé tűzött célt arra vonatkozó inditványnyal kellett volna kiegészíteni, hogy miután népiskoláink nagyobb részében a vallástanitás nem lelkésztanítók kezébe van letéve, a helyzet általános javítása érdekében gondoskodni kellene arról, miszerint a vallástanitás anyagának meghatározása nyomán a nem, lelkész vallástanitók számára alkalmas vallástanitási vezérkönyvek szerkesztessenek. Az V-VI. osztályban szerző egyik évben Jézus hegyi beszédét, az apostolok életrajzát s bibliaismét — a másik évben a kér. egyház történelmét és pedig kiválóan a magyar prot. egyház történelmét tanítja. A könyvecske a kon vent illetékes bizottságának figyelmébe is van ajánlva, de most, midőn a népiskolai vallástanitás reformálásának kérdése örvendetes közérdeklődésnek tárgyát képezi, alkalmas arra, hogy a közfigyelmet egyházunk eme fontos közügye körül még inkább központositsa. Kapható szerzőnél (Budapest, Zugló) ki 1 koronáért postán bér ment ve küldi.-----------n. AjepyEs l^nzteményE^. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük.
