Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

769 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 770 — Meghívás. Mint halljuk, a vámosi reform, egyház meghívás utján Szász Kálmán kádártai lel­készt óhajtja megválasztani. — Gyászhir. A kiskunlaczházai ev. ref. gyüle­kezet mélyen megszomorodott szivvel, de Isten akara­tán való megnyugvással, tudatja szeretett lelkipászto­rának, id. Vass Kálmán ev. ref. lelkésznek f, hó 12-ém életének 57-ik, hű lelkipásztorkodásának 27-ik évében történt gyászos elhunytát. Temetése e hó 14-én volt. Legyen áldott emlékezete! — Arany-könyv. A pápai ev. ref. egyház pres­­byteriumának négy tagú küldöttsége f. hó 14-én tisz­telgett Hathalmon méltóságos Ihász Lajosné úrnőnél, hogy nagybecsű pártfogásába ajánlja és kérje a templom­­épités ügyét. Öméltósága igen szívesen fogadta a kül­döttséget és azt a gyülekezetét nagy hálára kötelező ígéretet tette, hogy ő is, férje is 1000 — 1000 koronát fognak adni az építés megkezdésekor; de még gyűj­teni is fog a szép célra ismerősei körében. A bizottság mélyen meghatva mondott köszönetét a nagylelkű aján­latért és jó reménységében meggyarapodva tért haza. — Öröinünnep. Szentkirályszabadján felemelő ünnepélyt tart ma a reform, egyház annak emlékére, hogy ez évben uj lelkész lakást épített, templomát, is­koláját, kívül, belül díszesen megújította s uj orgonát készittetett. Főt. püspök ur is részt vesz az örömünne­pen, melyről jövő számunkban részletes tudósítást fo­gunk közölni. — Kedves megemlékezés. Bár ez ideig még csak a maguk körében gyűjtöttek a pápaiak a „templom­­alapira s gyűjtő-iveket még nem is nyomattak: mégis találkozott valaki, a ki a messze távolból és egészen váratlanul megemlékezett róluk. Körmendy Lajos ur, cukorgyári irodafőnök Mezőhegyesen, 10 koronát volt kegyes küldeni a következő megjegyzés kíséretében : „A Pápán építendő uj ref. templom és papiakra első, de nem utolsó adományul!“ Nagyon köszönjük az ado­mányban és ígéretben megnyilatkozó ritka jóindulatot. — A jubileumi évnek szomorú emléke lessz a pápára nézve az, hogy egyetlen koronás fő sem za­rándokolt el hozzá a teljes biinbocsánat nyerése végett, igy elszalasztották a soha vissza nem térő kedvező al­kalmat. Igv aztán nemcsak az az emelt hely áll egész éven át üresen szent Péter templomában, a melyet a pápai trón mellett a fejedelmek számára készítettek, ha­nem — a mi talán még érzékenyebben esik a pá­pának — teljesen elmaradtak a királyoktól és császá­roktól remélt tekintélyes járulékok is, a melyek ezelőtt oly bő mértékben folytak a szegény „vatikáni fogoly“ telhetetlen perselyébe. A pápai udvar legutolsó reménye a bajor hercegekhez, Alfonzhoz és Lajos Ferdinándhoz tapadt, kik a fanatikus spanyol családból házasodtak. De ez is meghiúsult. A mint egy hivatalos jelentés hí­rül adja, Bajorország regense kérte unokaöcscseit, hogy az anarkhista összeesküvések miatt mondjanak le a Rómába utazásról. Természetes, hogy a katholikus fe­jedelmek ezen magaviseletét megalázásnak veszi XIII. Leo és ezért nehezen fogja ezt a bántalmat elfeledni.-- Az evangeliomi codexek csoportját újabb és újabb felfedezések kezdik bővíteni. Még emlékezhe­tünk rá, hogy 2 — 3 évvel ezelőtt felfedezték Egyptom­ban a „logiák“ töredékét. Sokkal fontosabb ennél az, hogy a mult télen a strassburgi egyetem könyvtára részére Kairóban vásárolt papirusokról Sicgelberg, Schmidt és Jakobi tanárok az ötödik evangyéliomnak két töredékét betűzték ki.- Ezek a papirusok már kez­dettől fogva felébresztették a gyanút, kétségessé lett értékük és igazeredetiiségiik. Az egyptológok és exe­­geták behatóbb nyomozása után Schmidt ebben a kéz­iratban egy időszámlálásunk V. századában keletke­zett kopt hagyományt gyanít, mely a második század­ban görög nyelven írott evangéliomot tartalmazna s igy nagyon megelőzné a Vatikáni codexet. Ez a töre­dék az elveszett evangyéliomok egyikéhez tartoznék, a minők a Héberek szerinti ev., az Egyptomiak szerinti evangyéliom, vagy Justin Tatsian, Marcion evangyé­­lioma. Jakobi azt hajlandó hinni, hogy itt az Egyp­tomiak szerinti azon evangyéliomról van szó, a mely­ről Origeues, Hieronymus, Theophylactus görög törté­nész, Hippolytus és Epiphanius tesznek említést. A strassburgi egyetem által vásárolt papirus két levelé­nek egyike Jézus Getsemáné kerti gyötrődésének uj for­dítását, másika a feltámadásnak szerencsétlenségre na - gyón hézagos elbeszélését foglalja magában. Harnack a bibliai kritika német mestereinek egyike, már úgy vé­lekedik, hogy a „logiák“ papirusa nem lehet más, mint az Egyptomiak evangyéliomának egy része és Jakobi is hajlandó elfogadni ezt a hypothezist, a mennyiben úgy hiszi, hogy a „logiák“ papirusa ugyanazon kézirathoz tartozik, a melyhez az Y ik evangyéliomnak most fel­fedezett papirusa s azt a kereskedők nyerészke­dési szempontból osztották többfelé. Az exegetákat nem kevésbbé érdekli egy másik felfedezés. Tud­juk, hogy a János szerinti evangyéliomban (VIII. 1 — 9) a házasságtörő nő és a farizeusok megszégyení­tése jelentések elbeszélése után az van mondva, hogy az Idvezitő „ujjával ir a földre és az Írástudók s a fari­zeusok lelkiismeretük által vádoltatva egymásután el­­széledeztek, a legvénebbektői az utolsókig.“ Mik lehet­tek a Jézus által irt szavak ? ez a kérdés sok találga­tásra adott alkalmat. Gregory, a lipcsei egyetem ta­nára, azt állítja, hogy ő megtalálta ezt az Athos he­gyén, Athénben és Dessauban őrzött kéziratokban. Az Idvezitő ezt irta volna a földre : „Ebdad megölte ba­rátját, Modart, a pusztában. Horán kicsalta Bunán fe­leségét házából. Arved felesége Munán hatalmába kény­szerült menekülni.“ Ezért vonultak el egymás után mindazok, a kik „nem voltak bűn nélküliek.“ — Helyreigazításul. E becses lap utóbbi szá­maiban köztem ás Őrségi ur között felmerült személyes természetű polémiában ^ legutóbbi válaszom végén azt Ígértem, hogy többé Őrségi urnák válaszolni nem fo­gok, ha csak valami szembeszökő valótlanságot nem ir. Ezen ígéretemet annyiban be is váltom, hogy érdemle­ges választ nem irok, mert alig is lehetne Írni, mert nem cáfolt meg semmit állításomból alaposan, sőt sehogy sem ; továbbá mert, a mik válaszaiban cáfolatok akar­tak lenni, azok sem egyebek, mint üres kapkodások a való tények elferdítései, — és végül nem Írhatnék ér­­demlegas választ még azértsem, mert olyan ellenféllel szemben, a ki az álnév odújába rejtőzik kényelmesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom