Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-28 / 4. szám

55 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 56 Ne csüggedj, csak higyj, az; Ur veled lesz és a régiek elmúlnak, mindenek megújulnak ! Bontsd ki azt a régi zászlót, fel az evezőkhöz ! Fogadd ismételt üd­vözletét szerető barátodnak Thúky Etelének. Egy tanácsbiró tűnődései. Csak most mult egy éve, hogy egyházmegyém abban a megtiszteltetésben részesített engem, hogy ta­­nácsbirájává választott. A^alami sajátságosán voltam én ezzel a megtiszteltetéssel: Örültem is neki, meg viszo­­logtam is tőle. Örültem, mert szép dolog, ha jól is­mert körben, fontos teendők igazságos elvégzésére jelöl ki bennünket a közbizalom. Peres ügyekben lelkiisme­retesen keresni a tiszta iga .ságot és ha megtaláltuk, férfiasán a pártjára állni és mellette kardoskodni hiva­tásból : szép dolog ez! Kitüntetés hát tanácsbirónak lenni. Hej, de igen sok esetben olyan nehéz ! Most ne­hezen kerülhető el, hogy túlszigoruak ne legyünk, más­kor meg, hogy igen enyhék, lágymelegek ne legyünk. Tanácsbirónak s általában bírónak lenni: szép, de nehéz dolog. Most éppen egy már bevégzett konkrét eseten nem tudok eligazodni. Ismétlem, hogy az eset be van végezve s azt én bírálni nem akarom. De ahhoz két­ségtelenül jogom van, mint tanulni vágyó s még csak egyéves tanácsbirónak, hogy annak előttem érthetet­len pontjaira felvilágosítást kérjek a nagy nyilvánosság utján mindenkitől, a ki úgy gondolja, hogy képes en­gem, a törvényekben még nem elléggé jártas embert, felvilágosítani. 1. Az esetről terjedelmesen tájékoztat az 1.898 évi márciusi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 50— 58 lapjain olvasható tárgyalási jegyzőkönyv.“ A vád­lott B. J. lelkészt a bíróság „lelkészi hivatalától lj2 nyugdíjjal való elmozdítással bünteti, egyidejűleg . . . viselt lelkészi álfásától a mai naptól kezdődőleg jelen ítélet jogerőre emelkedéséig felfüggeszti.“ Az Ítélet indokolása azt mondja : „vádlottnak . . . hivatalától való felfüggesztése az egyh. törv. 398. §. c) pontján alapszik.“ így szólván az Ítélet, sehogy se értem, hogy a vádlott lelkész miért nem füg geszt etett fel 1898. máre. 18-tól kezdődőleg, tehát azonnal, mindaddig mig az Ítélet jogerőre nem emelkedett, a mi — a vádlott fel­lebbezéssel élvén -— a f. év ápr. 11 történt meg. Vagyis helyéről kihozzuk valahová nyilt térre: ha lehet, éppen a szín­ház terére. A Pápai Újság im igy viccelődik : «Nihány egyházi kor­tes (nyilván a városi képviselőtestületi tagok választására cé­loz) azt prédikálja bolonditóul a népinek, hogy nattömplomó­­kat tormostó az komédiások szinös házába akarják cseleköny­­nyi. Szeretnénk tunnyi, hogy az templomot, hogy viszik az ko­médiások szinyös házába. Nálunk is keshed a tömplom, a nattiszteletös ur mög ma hónap a szönt mihály lovára kerül, hát­­hogy olyan papot szeretnénk az eklézsiába, a ki jaz tömplo­­mot, merhogy kint van a falubú, beperédikáná jaz falu há­zába, úgy telább több hallgatója lönnö az tisztöletös urnák.» a vádlott, bár öt az egyházkerületi bíróság 1898 măre. 18-tól kezdődőleg felfüggesztette, mégis egy esztendőnél tovább viselte hivatalát. Mikor én e felől az előttem érthetetlen dolog fe­lől egy tekintélyes egyházkerületi tanácsbirót megkér­deztem, ez azt mondta, hogy ő igy hallotta, hogy azért nem függesztették fel az illetőt, mert az ítéletet meg­­föllebbezte. Erre persze hamar készen voltam a felelet­tel, hogy hiszen ez meg ez is megfölebbezte az elmoz­dítását tárgy azó i téleletet és mégis felfüggesztették. Erre aztán vállat vont és olyan különösen intett a kezével. Elkezdtem kutatni a fegyelmi törvényeket. Lát­tam, hogy az egyházkerületi bíróság teljes joggal mondta ki a felfüggesztést. Most keresem, hogy mely esetek­ben és mit lehet föllebhezni ? ! Erre a kérdésre egyházi törvényeink 389. §. egészen világos feleletet ád, meg­mondván, hogy fellebbezni három esetben lehet. u. m, 1. az ügy érdemében hozott Ítélet- ellen; 2. az ügyet hatáskör vagy illetékesség hiányából elutasító, vagy 3. a perújítást megtagadó végzés ellen. A két utóbbi esetről most nem lehet szó, marad csak az első. Vádlottunk tehát föllebbezhetett az ügy érdemében hozott Ítélet ellen. Es ugyan mire Ítéltetett? „a bíróság B. I. lelkészt a 302. §. d) pontjában meg­szabott büntetéssel, ’/a nyugdíjjal való elmozdítással bünteti.“ Ez az ügy érdemében hozott ítélet, illetőleg büntetés. A hivataltól való felfüggesztés csak óvintézke­dés ; olyan mint polgári perekben a vizsgálati fogság. A 302. §. mely a „fegyelmi büntetések“-et állapítja meg, ezek közt a „felfüggesztést“ nem is említi. Ez te­hát nem büntetés. A felfüggesztés tehát nem kiegészítő és elválha­­tatlan része az ítéletnek. A felfüggesztésről szóló 398. §. is csak azt mondja, hogy „a bíróság hivátalától fel­­íüggesztteti a vádlottat (ez esetben) c) ha az első fo­lyamodása bíróság vádlottat nyugalomba helyezésre vagy hivatala elvesztésére ítélte. De ha felfüggesztette: ez ellen nincs fölebbezés ! A miből az következik, hogy az Ítéletnek megföllebbezésével a felfüggesztés nincs megfellebbezve és igy nincs is feloldva, tehát érvény­ben van és végrehajtandó ! 2. A tárgyalási jegyzőkönyvben (az 51 lapon) ezt olvasom: „a kér. ügyész az Ítéletnek felülvizsgálat vé­gett hivatalból leendő felterjesztését kérte.“ Megval­lom, hogy én a kerületi ügyész urnák ezt a kérelmét nem értem. Igaz ugyan, hogy a fegyelmi vizsgálat hiva­talból volt megindítva, de azért az ügyész részéről ez a kérelem nem alapul a törvényen. A törvény u. i. azt mondja: „ Felmentő ítéletek, indokaikkal együtt midőn a fegyelmi eljárás nem magán panaszra, hanem hiva­talból volt indítva: felülvizsgálás végett az Ítéle­tet hozó bíróság elnöke által,a fellebbviteli bírósághoz mindig felterjesztendők.“ 391. §. Ez az ítélet azonban nem felmentő, sőt majdnem a legsúlyosabb ítélet, a mit a vádlottnak, hacsak teljes bünbánattal be nem ismeri bűnösségét, természetesen meg kell fellebbezni; a mint­hogy csakugyan meg is fellebbezte. A hivatalból való

Next

/
Oldalképek
Tartalom