Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-26 / 34. szám
555 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 55G azon körülményt is, hogy e könyv szerzője a népiskolai vallásoktatásnak (az imák és énekeken kívül) minden ágát felölelte, hogy e könyv tartalmához képest mérsékelt ára melleit a legjobb külső kiállításnak közöl való s következőleg ennek használatba vétele a szegénv egyházak s szülők táreáit is kevéssé fogja terhelni. Tegyük fel, hogy rövid idő múlva szerencsénk lehet a népiskolai vallásoktatás legjobb Vezérkönyvéhez ; egy ezzel összehangzó kézikönyv a tanitő munkája könnyítésének s a tanitás eredménye biztosításának azon esetben is igen figyelemre méltó eszköze lehetne. Azonban a hozzájok fűződő kivánalmaknak minden tekintetben megfelelő ily könyvek megjelenését hamarosan nem remélhetjük. Nem reméljük pedig azért, mert hogy bárki e téren egy a siker kilátásával biztató kísérlethez foghasson, ahoz kiindulási pontul a népiskolai vallásoktatás terjedelmének meghatározására, anyagának beosztására volna szükség. Ez a munka azonban, mint Fejes Kálmán népisk. bizottsági tag ur e lapok f. évi 2b. számának vezércikkében már kifejtette, a népiskolai bizottság tagjainak egyhangú megállapodása szerint (s talán minden komoly figyelemmel szemlélő véleménye szerint is) a népiskolai általános tanitástervek még mindig függőben levő ügyének elintézése előtt nem időszerű. Pethes J. ur különben népiskolai vallásoktatásunk hiányainak megszüntetését azon intézkedéstől is várná, ha a hit- és erkölcstan tanításának joga és kötelessége a lelkészi karra lenne ruházva. Ezen intézkedés szonban önmagában véve a túlterheltetést nem akadályozná meg, ellenben lehetséges, miszerint azt ha nem is mindenütt, de elég gyakran elősegitené. S valójában micsoda körülmény is tenné oly sürgősen kívánatossá ezt az általánosságban (pl. a leányegyházak legnagyobb részében) alig valósítható intézkedést? Tanítói karunk nagyobb része, valamint ez idő szerint szívesen fárad a vallásoktatás végzésében, úgy bízvást remélhetjük, miszerint a jövőben folyvást nagyobb mértékben lesz képes arra, hogy fáradozásainak e téren is egyre jobb és jobb eredményét mutathatja fel. És a kik lelki örömmel munkálnak közre a lelkészi karral Isten országának építésében, ne mondjuk rájuk azt az Ítéletet, hogy a mit tesznek, nem egyházuk iránt való szeretetből, hanem talán csak féltékenységből teszik! S viszont ne vonjuk kétségbe azt, hogy ha a lelkészi kar tagjai ma vagy bármikor arról győződnénk meg, miszerint az egyház közérdeke azt követeli, hogy a népiskolai vallásoktatást maguk a lelkészek végezzék : önmaguk elhatározásával, minden kívülről jövő ösztönzés nélkül is szives örömmel vállalkoznának arra, hogy a-kicsinyeket Jézushoz vezessék ! Az meg szinte elképzelhetetlen, hogy a tanitó abban, ha a lelkész a vallásoktatási órákat tisztán ügyszeretetből átvenni kívánja, valami gáncsolni valót keressen vagy találjon. Különben azt általánosságban, határozottan alig is lehet kimondani, hogy a vallásoktatást a lelkészek vagy tanítók végezhetik-e jobban ? A helyes felelet erre a kérdésre esetenként a helyi körülményektől s az illetők egyéniségétől is függhet *). Köztudomás szerint a tanítók között is számosán vannak, kik a hitoktatásnak a lelkészek által való végzését (ha nem is teljes általánosságban) kívánatosnak tartják. így pl. az ev. reform, tanítók országos egyesülete az egyetemes konventhez 1899. ápril havában „a régi kálvinista szellem, hitbuzgóság és hagyományos egy háziasság hanyatlásának meggátlása céljából“ egy (hat pontpól álló) határozati javaslatot nyújtott be, melyben egyebek között javasolja, hogy : a népiskolai vallásoktatást különösen községi és állami iskolában — lelkészek végezzék , — hogy főként a nagyobb központok számára, leginkább képezdei növendékek közül, vallástanitók képez tessenek, -— hogy a vallástanitás anyaga célszerűbben rendeztessék stb. A konvent pedig e javaslatokat szakelőadóinak adván ki, az orsz. egyesületnek buzgólkodásáért elismerését nyilvánitá. Tahát a tanítók jószándéku indítványa azon magas egyh. testület által, mely tagjainak egyik részét a lelkészi karból nyeri: kitüntető jóindulattal jogadtatott. Ezek nem „huzavonának,“ hanem a közérdek közegyetértéssel való önzetlen szolgálásának jelenségei! Mivel pedig egyetemes tanügyi bizottságunk a f. évi ápril havában a ft. konvent elé terjesztett s el is fogadott javaslata szerint tervbe vette (az összes egyházkerületek véleményének meghallgatása s az állami tan terv figyelembevétele mellett) osztott népiskoláink „irányadó tantervének“ megkészitését: ezen körülmény arra nyújt kilátást, hogy rövid idő múlva ez utón el fog készülni osztatlan népiskoláink „irányadó tanterve“ is s ezen alapmunkálatok alkalmas (s minden esetre : bevárandó) kiindulási pontjai lesznek az egyházkerületünkben népiskolák viszonyainak szorosan megfelelő egyházkerületi uj tanitásterv (vagy tervek) meghatározásának s ezzel együtt vallásoktatásunk jobb karba helyezésének is. Pethes J. urnák becses felszólalásáért köszönetét mondva, legyen szabad teljes tisztelettel felkérni, hogy népiskolai ügyeinket becses figyelmével továbbra is megajándékozni szíveskedjék ! Krisztus mint prédikátor. (Folytatás.) IV. Prédikátor még nem tett mély benyomást a közönséges elmékre, hacsak nem tanulmányozta a formát, a melyben mondanivalóját előadta, vagy még helyesebben mondva Istennek igazi hírnöke ösztönszerüleg vonzó és megragadó szavakba öltözteti üzenetét. A kezdő szónokok többnyire elhanyagolják az igazságot, *) Hogy azonban a hiterősitéshez való előkészítést, a mennyire csak lehetséges mindenütt a lelkészek végezzék, ez már azon egyszerű okból is nagyon kívánatos dolog, mivel a még mindig nagyon vizsgaszerü liiterősitési szertartásnál akikérdező minden esetben a lelkész. ----------n. így rendeli az E. T. is. S z e r k.
