Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-26 / 34. szám
■A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozimére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A ÉiÉtili CY. rcf. egyházkerolet hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor,), hirdetések, reclamaţi dk Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. Népiskólái vallásoktatás. Kinek szivében anyaszentegyházunk s népnevelésügyünk egyesült szeretete él, az örömmel üdvözöl minden oly felszólalást, mely a közfigyelemnek a jelen sorok címében jelölt tárgy körül való csoportosítását célozza és különösen örvendetes jelenséget lát itt az úgynevezett „világi elemnek1“ érdeklődésében. Egyházunk s iskoláink legszorosabb : a szó teljes értelmében elválaszthatlan együttműködésének tere a vallásoktatás körében lévén, Pethes J. állami tanitóképző-intézeti tanár urnák nemes ügybuzgósága, mely őt „Népiskolai vallásoktatásunk hiányai“ cim alatt e lapok folyó évi 1. számában megjelent cikkének megírására késztette, az érintett tárgy ügyének igaz barátai részéről elismerést s a cikk igen tisztelt szerzőjének a népiskolai vallásoktatás anyagára s módszerére vonatkozó minden megjegyzése nemcsak a szóban levő tárgy elsőrendű fontosságánál fogva, de önmagában véve is — mivelhogy ottan oly igazságok vannak hangoztatva, melyeket újra meg újra hangoztatni nemcsak hogy nem fölösleges, hanem igen is szükséges dolog — teljes figyelmet érdemel. A mi népiskolai vallásoktatásunk segítő eszközeit illeti : az óhajtott célnak megfelelő kézikönyvek hiányát jó idő óta érzi egyházkerületünk s nem is rajta mult, hogy nálunk e tekintetben nagyobb haladás nem történt. Tóth Ferenc kátéját pl. már azon bizottság is, mely az ezen idő szerint használatban levő népisk. tantervet készítette, csak „ideiglenesen használhatónak találta (mint erről a tanterv illető részének szövege is tanúskodik) s ez után előbb a Kovács-féle Vallástan behozatalával, majd a népiskolai vallásoktatás minden ágához külön kézikönyvek Írására hirdetett pályázat nyitásával tétettek jószándéku, de eredménytelen kísérletek. A hiterősitési kézikönyvre hirdetett pályázat ismételten megmutatta, hogy milyen nehéz feladat a népisk. vallásoktatáshoz a hozzáfűzött igényeknek minden irányban megfelelő kézikönyvnek megkészitése. A nehézség egyrészt a tárgy természetéből, másrészt — mint Pethes ur is megjegyzi — a kiszabott tanítási anyag nagy terjedelméből származik. Es ha erősen téved az u. n. reáltankönyvek Írója, ha munkájának megszerkesztése közben inkább gondol a tárgy „kimerítő“ előadására, mint a népiskolai növendékek többségének felfogó képességére : az ilyen egyoldalúság a vallásoktatás körében a legnagyobb mértékben veszedelmes és eléggé nem sajnálható módon megboszulja magát. A tananyag-halmazat tál való küzdelem (mert a kijelölt mennyiség „beraktározásának,“ ha törik, ha szakad: menni kell; igy hozván magával az uj életre támadt osztályozás) elfoglalván tanítónak s tanulónak erejét s idejét, a kellő feldolgozás többé-kevésbbé háttérbe szorul. Pedig — hogy egy százszor használt hasonlattal éljünk — a jól táplálkozás nem a sokat evésből áll, sőt a túlterhelés csömört, veszedelmes szervi bajokat s elfajulásokat szokott okozni. Nem itéli-e el önmagát az a helyzet, midőn a nemes érzelmek fölébresztésére s a jellemképzésre első sorban hivatott órák javarészét a népiskolai növendékek nagy részére nézve tagadhatatlanul fárasztó emlékézet-gymnasztika rabolja el ? Bizony érdemes az elmélkedésre azon kérdés, hogy egy nemcsak nagy tudással, hanem egyszersmind igen nagy szeretettel, paedagogiai tapintattal szerkesztett Vezérkönyv birtokában a gyermek kezébe szánt hit- és erkölcs-tudományi tankönyvek nélkül is (természetesen bibliai s egyháztörténelmi tartalommal bíró olvasókönyv mellett) nem több jó eredményt lehetne-e elérni, mint a Tóth Ferenc vagy bárki más nehézkes előadása kátéjának segítségével? Falusi osztatlan, még mindig rövid ideig vagy hézagosán látogatott népiskoláinkban (noha kétségen kívül áll, hogy használatban levő vallástani kézikönyveink közül egyik sem áll a teljes kifogástalanság magaslatán) mégis bajos lenne elhatározni a vallástani kézi könyvek mellőzését. S a népiskolai bizottság (és azon kívül álló megbízott egyének) pár év előtt a rendelkezésökre álló összes népiskolai kézikönyveket átvizsgálván, H. Kiss Kálmán müvét, viszonylagosan, valamennyi átvizsgált vallástani kézikönyv között a leghasználhatóbbnak találták, egyik előnyéül tudván be 34 Tizenegyedik évfolyam 34. Szám. Pápai, 1900. augusztus 26.
