Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-12 / 32. szám

Tizenegyedik évfolyam 3 '2. szám. Pápa, 1900. augusztus 12. DUNÁNTÚLI f A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségkéz Kis József felelős ezerkesz; 6 cici­mére li ülőén dőli* Az egyház és iskola köréből. Â dunántúli cv. ref. egyházkerület hivatalos közlönye-*►*-*­Megjelenik minden vasárnap. A-z előfizetési diiak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reclamatiók Faragó János tóm unkatárs czimére küldendők. Lelkészi nyugdíj intézet. A Marcal-vidéki lelkészértekezleten jelolvasta : iíj. Igen tisztelt Értekezlet! Alig van minket lelkészeket közelebbről érdeklő ügy, mint a lel­készi nyugdíjintézmény ügye. Nagyon bölcsen tette hát igen tisztelt elnökünk, midőn értekez­letünk tárgyai közé a lelkészi nyugdíjintézet ügyét is felvette. Szerettem volna ugyan, ha e dologban nálamnál sokkal tapasztaltabb lelkész­­társam nyilatkozik először, de elnökünk felhí­vása elől nem térhettem ki s előre is szives elnézést kérek, ha véleményem nem fog találkozni lelkésztársaim véleményével. A ki állításaim hely­telenségéről meggyőz, szívesen meghajlok előtte. Az erdélyi egyházkerület néhány egyház­­m egy éje már egy alkalommal nyújtott be in­dítványt az egyet, conveuthez az iránt, hogy orsz. lelkészi nyugdíjintézet létesittessék. Azon­ban a convent, tekintettel az egyház más fon­tos és anyagi áldozatokat igénylő elfoglaltatá­­sára, de a lelkészek érdekeire is, nem fogadta el. Tehát úgy látszik, hogy a convent a lelkészi nyugdíjintézet létesítését még mindig nem tartja nagyon szükségesnek, mert szerinte egyházunk­nak más fontos és anyagi áldozatot igénylő el­­foglaltatása van s a lelkészi nyugdijintézet lé­tesítésével ránk, lelkészekre nagy anyagi meg­­terheltetés háramlanék. Hát hiszen ha az intéz­mény létesítése csakis szegény lelkészi karunk nagy anyagi megterheltetésével volna keresztül vihető, akkor — azt hiszem — hogy lelkésztár­saim közül csak kevesen sürgetnék ennek fel­állítását; pedig úgy tudom ref. lelkészeink nagy többsége elismeri a lelkészi nyugdijintézet mi­nél elébbi létesítésének szükségességét. Szekeres Mihály noszlopi ev. ref. lelkész. Igaz ugyan, hogy hallottam innen is, on­nan is olyanféle hangokat emelkedni, hogy ne­künk prot. lelkészeknek nyugdíjintézetre nincs szükségünk, mert a prot. lelkész a nyugdíjra nincs rászorulva, meglevén neki holtigtartó ke­nyere, tartozván egyházközsége neki, még mint teljesen munkaképtelennek is kiszolgáltatni a teljes fizetést, ha segédlelkészt tart. Hát hiszen ez igaz, csakhogy az, a ki igy gondolkodik, nem gondolja meg azt, hogy egy tehetetlen, be­teg munkaképtelen lelkész, ha kárt nem tesz is az Ur szőlőjében, de nem képes abban mun­kálkodni teljes sikerrel, s felveri azt a dudva és a gaz. Az Urnák szőlejébe olyan munkások kellenek, a kik éjjel-nappal munkálkodnak, a kik egyházunknak mind szellemi, mind anyagi ügyeit erős, biztos kézzel vezetik s annak fel­virágoztatására szivvel-lélekkel törekeszuek; a kik az Isten igéjét hirdetik mind alkalmas, mind alkalmatlan időben, híveikkel folytonosan érint­keznek, őket biztatják, vigasztalják s minden téren jó tanácsukkal ellátják; egyházunkat min­denütt illően képviselik s annak érdekeit a ha­talmasok túlkapásai ellen megvédik. Egy a maga fontos hivatását megértő s azt szivvel-Jélekkel betölteni törekvő lelkésznek kötelessége, hogy az élet minden viszonyaiban híveire nézve bol­­dogitólag szerepeljen s áldólag működjék. Neki egy olyan élőfának kell lenni, mely gyümöl­cseit hivei ölébe hullatja. De az a jó fa, bár­milyen dúsan gyümölcsözik is, elvégre elvénül, kiszárad, elfonnyad. S kérdem, hogy az ilyen elerőtlenedett, munkaképtelen szolgája az Urnák 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom