Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-29 / 30. szám
Tizenegyedik évfolyam. 30. szám. Pápa, 1900. julius 29. .A_ lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesz t 6 őseiméi e küldendők* ❖------------------ » Az egyház és iskola köréből. ❖ Â dunMiíii ev. rét egyhükerfllet hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A^x előfizetési <3iia.li (egész évre 8 kor., félévre T kor.), hirdetések, reelamatiök Faragó János fómuiüiatárs czimére küldeit előli. Néhány szó a lelkészi könyvtárak felállításáról. Azt hiszem egyetért velem minden lelkésztársam abban, bogy a lelkészi könyvtárak felállítására nézve nincs többé halogatni való időnk. Hanyatlásnak indult egyházi életünk terén az idők szomorú jelei hangosan füleinkbe kiáltják, hogy tennünk kell valamit úgy a magunk, mint a hivő lelkek érdekében, hacsak idők múltával számbelileg is végképen elfogyatkozni 8 magunkat a pápás áramlat erőszakos fegyvereinek gyáván kiszolgáltatni nem akarjuk. Tudott dolog előttünk, hogy a polgári házasság életbe lépte óta vagyis alig 5 év leforgása alatt a statistika nagy számokban beszél arról a veszteségről, a mi bennünket a vegyes házasságok révén ért, úgy hogy a barsi egyházmegyében működő egyik kartársunk a «D. Pr. Lap» f. évi egyik számában azt mondja, hogy ha ez a lélekszámbani fogyás a barsi egyházmegyére szorítkozna csupán csak, úgy 10 év leforgása alatt Bars egy lelket sem számlálna! Ismeretes előttünk az is, hogy különösen hazánk alvidékén a felekezetnélkiiliség és a nazarenismus szaporodik s áldozatait — sajnos — csakis egyetemes egyházunkból szedi. Vannak a kik azt hirdetik — különösen a világi elem az — hogy a lelkek számbeli fogyásának a lelkészek felületes önképzése, szellemi fegyvereinek kis száma s annak is, a mi van, gyenge és fogyatékos volta, a curapastoralis és belmissio nagymértékű vagy teljes elhanyagolása volna az oka, ismét vannak, a kik ezen bajoknak forrásául a hívek vállaira nehezedő elviselhetetlenül súlyos s egyik másikra egyenesen igazságtalanul nehezedő túlmagas egyházi adót jelölik meg. I)e legyenek ezen szomorú bajoknak okai akár a lelkészek, akár a túlmagas és aránytalan teherviselés: annyi bizonyos, hogy minden használható és a célra vezető eszközt meg kell ragadnunk, a melylyel pangásnak indult egyházi életül! k terén az általánosan tapasztalt szomorú bajokat és jelenségeket orvosolni tudjuk. Szerintem a valláserkölcsi életnek intenzivebbé tételére, a tapasztalt bajoknak gyógyítására egyik hatalmas gyógyszer és szellemi fegyverként kinálkozik : a l Ikészi könyvtárok felállítása. Ennek égető szükségét régen érezte már lelkészi karunk, de szerintem soha jobban mint ma. Templomaink nemcsak hétköznapokon, hanem sok helyen még vasárnap is többnyire üresek. Mi az oka ennek ? Azt mondják, hogy nem tudunk úgy prédikálni, mint elődeink tudtak s a kátét sem tudjuk ma már oly hittel és melegséggel magyarázni, mint elődeink tudták. Én azonban azt mondom, hogy ma is tudunk úgy prédikálni, mint elődeink tudtak, ha jobban nem. A különbség az, hogy csak félszázaddal előbb is az emberiség hívőbb, egyháziasabb és buzgóbb volt, mint ma. Akkor hát a lelkészeknek kevesebb önképzéssel, kevesebb theologiai tudományos készültséggel is könnyebb volt positiojuk, mint a mai kor lelkészeinek, a mai előrehaladott kor túlfelvilágosodott gyermekeivel szemben. Ma a felvilágosodás, az előrehaladás korát éljük. Ma még a napszámos is újságot olvas s tájékozza magát mindenről, még az egyházi dolgokról is. Ezért mondom, hogy a mai előre halai ott korban, hogy a lelkész hatni tudjon híveire s meggyőzze még az intelligensebb elemet is a bitnek dolgaiban : nagyobb mérvű önképzésre és theol. tudományos készültségre és ennek fokozatos fejlesztésére van szüksége. Ezt pedig csakis a lelkészi könyvtárak felállításával fogjuk elérni. Az a kvalifikáció, az a theol. tudományos készültség u. i., a melylyel az ifjú Timotheusok 30
