Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-24 / 25. szám

413 DUNNTULI PROTESTÁNS LAP 414 nyelvükhöz és nemzetiségükhöz, mig a más felekezetihez tartozók az idegenben hamar megfeledkeznek erről is, arról is A régi hazához, az édes magyar nyelvhez való törhetlen ragaszkodás jellemzi a Slavonidban és Horvát­országban lakó kálvinista magyarokat is, kiket, mint e b. lapokban jelezve volt, e hó 9-től 16-ig látogatott meg tevékeny és fáradságot nem ismerő püspök urunk, Körmendy Sándor kér. főjegyző s missiói bizottsági elnök ur kíséretében, kinek, mint volt b.-somogyi espe­resnek a horvát-slavon missiói egyházak szervezése körül nagy érdemei vannak. F. hó 9-én délben érkezett főtiszt, püspök urunk fő­jegyző úrral Daruvárra, hol íöldváry Jenő helybeli lelkész, Gercsa Frigyes ujlanisti lelkész, Tükory Alajos kép­viselő, Makay János főszolgabíró üdvözölte. Püspök urat Tüköry Alajos ur fogadta vendégül, igaz magyar vendég­­szeretettel s onnan történt a környéken levő egyházak meglátogatása. A daruvári s hozzá tartozó fiókegyházak számadásait, épületeit 9-én vizsgálták meg. A templom és lelkészlakás szépen ki van javítva, teljesen rendbe van hozva abból a pénzből, mit az egyház részint a közalapból, részint testületektől és egyes jóltevőktől kapott. 10-én d. e. istenitisztelet volt, mely alkalommal a templomot zsúfolásig megtöltő közönség előtt főtiszt, püspök ur tartott magas szárnyalása, hazaszeretetre és hithűségre serkentő egyházi beszédet. Délután a Daru­vártól 18 kilométerre fekvő imsovo<eJói egyházat láto­gatták meg. Útközben több olyan községet érintettek, melynek lakossága még most részben vagy egészen tiszta magyar, de róm. kath , ezek be fognak olvadni a horvátok közé, mert gyermekeik az iskolában csak horvátul tanulnak s hogy magyarságukat megőrizzék, arra nézve buzdítást, támogatást sehonnan és senkitől nem kapnak. Az imsovoselói kis egyház szépen halad. A mult őszszel kertet, csinos házat s 6 hold földbirto­kot szerzett, másként is igen jól áll a dolga. A gyer­mekek szépen írnak, olvasnak, beszélnek magyarul, a hittanból, magyar nyelvtanból s magyar történetből is van ismeretük, amennyit a lelkésznek havonkint egy­szeri megjelenése mellett elsajátíthattak s amennyire egy értelmesebb elöljáró felügyelete alatt folytonos gyakor­lással szert tehetnek. Énekelni is tudnak s mikor szü­leikkel együtt énekelnek magyarul, valami csodás hatás­sal vannak az emberre. Főtiszt, püspök ur itt is beszélt a gyülekezet előtt, az ő meggyőző modorával és meg­ható ékesszólásával. 11-én délelőtt az uljaniki cseh református gyülekezet meglátogatására került a sor, hol a helybeli és brekinszkai ev. ref., az autonováczi és hrantonováczi ág ev. lelkészek s a községi elöljáró­ság fogadták főtiszt, püspök urékat. E gyülekezet tag­jai cseh nemzetiségűek, a husziták utódai. Az isteni­­tiszteleten a helybeli lelkész beszélt, mindenkit meglepett a hívek gyönyörű éneklése. Istenitisztelet után presby­­teri gyűlés volt, hol kivált az anyagi ügyeket tárgyal­ták, mert a kis egyház a templomépités után fönn­maradt adósság folytán anyagi bajokkal küzd. Nagy örömöt okozott főtiszt püspök urnák ama bejelentése, hogy a horvát országos kormány 5000 korona törlesz­téses kölcsönt és 2000 korona egyszersmindenkori se­gélyt utalványozott az egyháznak. Délután Brekinszkára mentek, hol Dömötör Lajos helybeli lelkész, az egyházi elöljáróság, a polgármester s a pakráczi járás szolga­in rája fogadta főt. püspök urat. Az istenitiszteleten itt püspök ur beszélt, gyönyörűen s könyekig meghatva a hallgatóságot. Azután az egyház anyagi ügyeinek meg­vizsgálására került a sor, mely alkalommal kivált a templomépités ügye képezte megbeszélés tárgyát, melyet az egyház a takarékmagtár és a horvát orsz. kormány segélyével szándékozik végrehajtani. Miután itt az egy­háznak jól berendezett iskolaépülete van s a tanítói fizetésre is rendelkeznek alappal, utasittatott az elöl­járóság, hogy a tanítói állást lehetőleg magyar tanító­val töltse be, ami valószinüleg sikerülni is fog. 12- én Korencsába ment püspök ur kíséretével, hogy az ott levő fiókegyházat meglátogassa. Itt remek buzdító beszédet mondott főpásztorunk, majd 20 tanulót megvizsgált a hittanból, magyar nyelvből és történe­lemből. Ezen tanulók a horvát iskolába járnak, az em­lített tárgyakban a lelkész tanítja őket hetenként s szép előmenetelt tanúsítottak, úgyszintén az éneklésben is. Hogy mennyi fáradsága lehet itt a tanító lelkésznek, csak úgy méltányolhatjuk, ha tudjuk, hogy ezek a gye­rekek írnak, olvasnak először horvátul, aztán szerbül cyrill hetükkel, majd magyarul. A hivek kérésére fő­tiszt. püspök ur illetékes helyen kérdést intézett: nem lehetne-e a mi gyermekeink oktatásánál legalább a cyrill betűket mellőzni? — de azt a választ nyerte, hogy az lehetetlen, mert a horvát törvények szerint a rácz nyelv és cyrill irás az elsőfokú hatóságoknál egyenjogú a hor­­váttal. Határozatba ment, hogy a Vargha Ferencztől ajándékozott telken imaház és iskola épül nem sok idő múltán. 13- án Nagy-Pisaniczára mentek főtiszt, püspök urék, a határon a belő vári főszolgabíró fogadta, az ün­nepélyesen feldiszitett községben pedig a lelkészlak előtt fölállított diadalkapunál az ev. ref. egyház elöljárósága, a szerb egyház esperes-plebánosa, a tanítók vezetése alatt fölállított iskolásgyermekek üdvözölték. Az üd­vözlés után istenitisztelet volt egy, ez alkalomra készült sátorban, hol ismét püspök ur beszélt, a tőle megszo­kott ékesszólásssal s igen nagy hatással. Istenitisztelet végeztével 30 gyermek vizsgálata volt a hittanból, ma­gyarból és történelemből. A szép eredmény a tanító lelkész urat dicséri. Aztán elénekelték a gyerekek a Szózatot és Hymnust. Délután a 20 kilométerre fekvő Hercegorácra ment püspök ur, hol 16 cseh református család lakik, hogy ezeknek egyházi hovatartozásuk iránt a horvát orszá­gos kormánynak személyes tapasztalata alapján tehes­sen jelentést és lehetőleg eloszlassa a zágrábi protestáns egyházzal szemben fenforgó nehézségeket. A község határán a garasnicai járás főszolgabirája fogadta és ka­lauzolta. Hercegovácon és vidékén nagyobb számban vannak ev. ref. vallása csehek, a kik eddig Uljanikhoz tartoztak, most azonban a sokkal távolabb fekvő zág­rábi gyülekezethez akarnak csatlakozni, főleg azon biz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom