Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-24 / 25. szám
413 DUNNTULI PROTESTÁNS LAP 414 nyelvükhöz és nemzetiségükhöz, mig a más felekezetihez tartozók az idegenben hamar megfeledkeznek erről is, arról is A régi hazához, az édes magyar nyelvhez való törhetlen ragaszkodás jellemzi a Slavonidban és Horvátországban lakó kálvinista magyarokat is, kiket, mint e b. lapokban jelezve volt, e hó 9-től 16-ig látogatott meg tevékeny és fáradságot nem ismerő püspök urunk, Körmendy Sándor kér. főjegyző s missiói bizottsági elnök ur kíséretében, kinek, mint volt b.-somogyi esperesnek a horvát-slavon missiói egyházak szervezése körül nagy érdemei vannak. F. hó 9-én délben érkezett főtiszt, püspök urunk főjegyző úrral Daruvárra, hol íöldváry Jenő helybeli lelkész, Gercsa Frigyes ujlanisti lelkész, Tükory Alajos képviselő, Makay János főszolgabíró üdvözölte. Püspök urat Tüköry Alajos ur fogadta vendégül, igaz magyar vendégszeretettel s onnan történt a környéken levő egyházak meglátogatása. A daruvári s hozzá tartozó fiókegyházak számadásait, épületeit 9-én vizsgálták meg. A templom és lelkészlakás szépen ki van javítva, teljesen rendbe van hozva abból a pénzből, mit az egyház részint a közalapból, részint testületektől és egyes jóltevőktől kapott. 10-én d. e. istenitisztelet volt, mely alkalommal a templomot zsúfolásig megtöltő közönség előtt főtiszt, püspök ur tartott magas szárnyalása, hazaszeretetre és hithűségre serkentő egyházi beszédet. Délután a Daruvártól 18 kilométerre fekvő imsovo<eJói egyházat látogatták meg. Útközben több olyan községet érintettek, melynek lakossága még most részben vagy egészen tiszta magyar, de róm. kath , ezek be fognak olvadni a horvátok közé, mert gyermekeik az iskolában csak horvátul tanulnak s hogy magyarságukat megőrizzék, arra nézve buzdítást, támogatást sehonnan és senkitől nem kapnak. Az imsovoselói kis egyház szépen halad. A mult őszszel kertet, csinos házat s 6 hold földbirtokot szerzett, másként is igen jól áll a dolga. A gyermekek szépen írnak, olvasnak, beszélnek magyarul, a hittanból, magyar nyelvtanból s magyar történetből is van ismeretük, amennyit a lelkésznek havonkint egyszeri megjelenése mellett elsajátíthattak s amennyire egy értelmesebb elöljáró felügyelete alatt folytonos gyakorlással szert tehetnek. Énekelni is tudnak s mikor szüleikkel együtt énekelnek magyarul, valami csodás hatással vannak az emberre. Főtiszt, püspök ur itt is beszélt a gyülekezet előtt, az ő meggyőző modorával és megható ékesszólásával. 11-én délelőtt az uljaniki cseh református gyülekezet meglátogatására került a sor, hol a helybeli és brekinszkai ev. ref., az autonováczi és hrantonováczi ág ev. lelkészek s a községi elöljáróság fogadták főtiszt, püspök urékat. E gyülekezet tagjai cseh nemzetiségűek, a husziták utódai. Az istenitiszteleten a helybeli lelkész beszélt, mindenkit meglepett a hívek gyönyörű éneklése. Istenitisztelet után presbyteri gyűlés volt, hol kivált az anyagi ügyeket tárgyalták, mert a kis egyház a templomépités után fönnmaradt adósság folytán anyagi bajokkal küzd. Nagy örömöt okozott főtiszt püspök urnák ama bejelentése, hogy a horvát országos kormány 5000 korona törlesztéses kölcsönt és 2000 korona egyszersmindenkori segélyt utalványozott az egyháznak. Délután Brekinszkára mentek, hol Dömötör Lajos helybeli lelkész, az egyházi elöljáróság, a polgármester s a pakráczi járás szolgain rája fogadta főt. püspök urat. Az istenitiszteleten itt püspök ur beszélt, gyönyörűen s könyekig meghatva a hallgatóságot. Azután az egyház anyagi ügyeinek megvizsgálására került a sor, mely alkalommal kivált a templomépités ügye képezte megbeszélés tárgyát, melyet az egyház a takarékmagtár és a horvát orsz. kormány segélyével szándékozik végrehajtani. Miután itt az egyháznak jól berendezett iskolaépülete van s a tanítói fizetésre is rendelkeznek alappal, utasittatott az elöljáróság, hogy a tanítói állást lehetőleg magyar tanítóval töltse be, ami valószinüleg sikerülni is fog. 12- én Korencsába ment püspök ur kíséretével, hogy az ott levő fiókegyházat meglátogassa. Itt remek buzdító beszédet mondott főpásztorunk, majd 20 tanulót megvizsgált a hittanból, magyar nyelvből és történelemből. Ezen tanulók a horvát iskolába járnak, az említett tárgyakban a lelkész tanítja őket hetenként s szép előmenetelt tanúsítottak, úgyszintén az éneklésben is. Hogy mennyi fáradsága lehet itt a tanító lelkésznek, csak úgy méltányolhatjuk, ha tudjuk, hogy ezek a gyerekek írnak, olvasnak először horvátul, aztán szerbül cyrill hetükkel, majd magyarul. A hivek kérésére főtiszt. püspök ur illetékes helyen kérdést intézett: nem lehetne-e a mi gyermekeink oktatásánál legalább a cyrill betűket mellőzni? — de azt a választ nyerte, hogy az lehetetlen, mert a horvát törvények szerint a rácz nyelv és cyrill irás az elsőfokú hatóságoknál egyenjogú a horváttal. Határozatba ment, hogy a Vargha Ferencztől ajándékozott telken imaház és iskola épül nem sok idő múltán. 13- án Nagy-Pisaniczára mentek főtiszt, püspök urék, a határon a belő vári főszolgabíró fogadta, az ünnepélyesen feldiszitett községben pedig a lelkészlak előtt fölállított diadalkapunál az ev. ref. egyház elöljárósága, a szerb egyház esperes-plebánosa, a tanítók vezetése alatt fölállított iskolásgyermekek üdvözölték. Az üdvözlés után istenitisztelet volt egy, ez alkalomra készült sátorban, hol ismét püspök ur beszélt, a tőle megszokott ékesszólásssal s igen nagy hatással. Istenitisztelet végeztével 30 gyermek vizsgálata volt a hittanból, magyarból és történelemből. A szép eredmény a tanító lelkész urat dicséri. Aztán elénekelték a gyerekek a Szózatot és Hymnust. Délután a 20 kilométerre fekvő Hercegorácra ment püspök ur, hol 16 cseh református család lakik, hogy ezeknek egyházi hovatartozásuk iránt a horvát országos kormánynak személyes tapasztalata alapján tehessen jelentést és lehetőleg eloszlassa a zágrábi protestáns egyházzal szemben fenforgó nehézségeket. A község határán a garasnicai járás főszolgabirája fogadta és kalauzolta. Hercegovácon és vidékén nagyobb számban vannak ev. ref. vallása csehek, a kik eddig Uljanikhoz tartoztak, most azonban a sokkal távolabb fekvő zágrábi gyülekezethez akarnak csatlakozni, főleg azon biz
