Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-21 / 3. szám
35 DUNATULl PROTESTÁNS LAP. 36 Kötelességemmé teszi-e ez az Ígéret, hogy megtartsam? Vonakodás nélkül azt mondom: Ígéretét nem kell megtartania, sőt nem szabad megtartania! És miért nem? Két részre osztom a kérdést; először, meg kell-e tartanom oly Ígéretet, a mi engem olyan cselekedetre kötelezne, a mi az Urnák nem tetszik? Másodszor, ha gyermekemet a katholikus vallásban nevelem, olyan cselekedet-e ez, a mi az Urnák nem tetszik? Az első kérdésre kereken azt felelem: «nem.» Ön eleitől fogva abban hibázott, hogy meggondolatlan Ígéretet tett. Akkor p* dig, ha egy ilyen könnyelműen adott Ígéretet meg akarna tartani, a második hibát követné el. Nem gondolhatunk olyan esetet, a melyben az em- Imr jél tenné, ha valami olyant tenne, a mi az Uten előtt helytelen? Válasszunk egy igen feltűnő p'ldát: egy ember ittas állapotában megígérte, hogy gyilkolni fog, meg kell-e tartania szavát? Bizonyára nem! Neki nem lehet mást tennie, mint megbánni istentelen Ígéretét és Isten törvénye által az alól magát föloldottnak tekinteni. Van egy közmondás, a mely igy hangzik: nincs jog a jog ellen. Ez esetben ezt igy lehet kifejezni: «nincs ígéret az ígéret ellen.» Engedelmeskednem kell szülőimnek? Bizonyára! Maga az Isten parancsolta ezt. Ha azonban szülőim olyan valamit kívánnak tőlem, a mit az Ur megtilt, akkor az engedelmesség kötelessége megszűnik. Meg kell tartanom Ígéretemet? Bizonyára! Isten akarja ezt! Ha azonban olyan cselekedetre kötelezne az, a mi Isten parancsolatával ellenkezik, nem szabad megtartanom. Igen, ha csak olyan dolgokról volna szó, a mik a saját akaratommal vág/ előnyömmel ellenkeznek, akkor föltétlenül meg kellene tartanom az Ígéretet, mert meg van Írva: esküvését kárával is n egál íja és meg nem változtatja. Zsolt, 15: 4. Ha azonban ez a fogadás az Isten akaratának ellene van, akkor nem szabad megtartani. így Ítél a szent írás is, a mikor megrója, hogy Herodes, hogy Ígéretét megtartsa, megölette Keresztelő Jánost. Ellenben soha se ócsárolja Pált a miatt, hogy felhagyott a keresztyéneknek Damaskusban való üldözésével, jóllehet Jeruzsálemben a főpapoknak megígérte, hogy ezt fogja cselekedni. És most lássuk a második kérdést: valami Istennek nem tetsző dolog-e az, ha Ön katolikusnak neveli gyermekeit? Véleményem szerint: igen! mert én a katholicismust oly vallásnak tekintem, a mi az isteni igazságnak nem felel meg... Én csak egy esetet tudok gondolni, a melyben furcsa fényt vetne Önre az az elhatározása, hogy fiait protestánsnak neveli: nevezetesen, ha Ön maga a katolikus vallásban maradna. Ha a katholicismus veszélyes a lélekre, hogyan maradhatna Ön abban továbbra is? Ha pedig nem az: akkor mindenesetre kötve kellene tartani Önt az ígéretének. Ha ón Önnek való volnék, igy cselekedném : először, miután világossá lett előttem, hogy magamat valami Istennek nem-tetsző dologra köteleztem, ezt megbáunám és a könnyelműen adott Ígéret bűnéhez nem toldanám még annak kivitelének büuét is. Aztán abban a súlyos lelkiismereti szükségben, a melybe engem Ígéretem juttatott, egygyei több okot találnék arra, hogy a katholicismusuak teljes határozottsággal ellene mondjak. Ha aztán látják az emberek, hogy Ön maga is szakit a katholikus egyházzal, akkor többé senkinek se lesz joga a fölött csodálkozni, hogy gyermekeit nem abban neveli.» Felekezetűnk lelkészeinek hivatalos állásuknál fogva egyenesen kötelességük figyelmeztetni és inteni hitsorsosainkat minden helytelen lépéstől, helytelen Ígérettől és ennek teljesítésétől. Ha igy értvén kötelességünket, híven megtettük, a mit tennünk kellett, de az illetőt Ígérete megváltoztatására rá nem bírhattuk: ennek két főoka lehet, Egyik az, hogy az illető egészen közönyös felekezete iránt. Közönyös persze igen sok lehet a gyülekezetben ; de a közönyösségnek úgy szólva az a legmagasabb foka, ha valaki református létére mások előtt úgy nyilatkozik, hogy neki mindegy akármelyik vallásfelekezethez tartoznak is a gyermekei. Sőt ez már nem is közönyösség, hanem kicsinylése, lenézése a felekezetnek; határos annak megtagadásával. Ilyen esetek fordulnak elő és ha elmulasztjuk a fegyelmezést: akkor bűnösök leszünk a kötelesség megszegésében ... A másik eset az, hogy a református nő engedelmességből vagy hogy a család békéjét fentartsa, enged a kath. férfinak, éppennem könnyelműen, hanem vérző szívvel; csak azért, mert másként uein tehet; ez esetben túlszi• goruak és szeretetlenek volnánk,ha egyházi fegyelemmel akarnáuk sújtani. Itt bölcsességgel, tapintattal és kíméletesen kell eljárnunk. Mi egy helyen megtörtént, megtörténhetik másutt is, hogy olyan nő jelentkezik nálunk esketésre, a ki elígérte gyermekeit a Ratholikus vallás számára. Megeskessük, megáldjuk-e? Volt eset rá, hogy a protestáns pap megtagadta az esketést és e miatt keresztyóntelen durvasággal vádolták.
