Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-24 / 25. szám
Tizenegyedik évfolyam. 25. szám. Pápa, 1900. junius 24. Tájékoztató. Válaszul y—n-nek ezen lap f. évi 21. számában megjelent s a népiskolai vallás-tnnitás tantervével foglalkozó cikkére. A ki a most jelzett cikket figyelmesen elolvasta, kénytelen beismerni azt, hogy Írója a mi ev. ref. népiskoláink tarthatatlan helyzetének alapos ismerője s felszólalása az összes ev. ref. tanítóság vészkiáltásának minősítendő. Mi, ev. ref. tanítók, a kik büszkék vagyunk tanítói állásunk „ev. ref.“ jelzőjére — de viszont szent kötelességünknek tarjuk, hogy a más felekezetű, sőt a rendes heti órák keretén belül vallás-oktatással egyáltalán nem foglalkozó állami és községi iskolákkal szemben is minden tekintetben felvegyük a versenyt: aggódó lélekkel szemléljük már évek óta azon irányzatot, a mely, nem akarván a változott viszonyokkal számolni, nemcsak a vallás-oktatás régi anyagát tartotta fenn ujabh tanterveinkben, hanem a többi tárgyaknál is — rálicitálva az országszerte kivihetetlennek elismert állami tantervre — oly követelményeket támaszt az egytanitós ev. ref. népiskolával szemben, a mely követelmények azt, y—n találó megjegyzése szerint, határozottan veszélybe döntik. Elismerjük mi, tanítók, azt, hogy a hányféle a mi egyéniségünk, hivatottságunk, rátermettségünk és a módszertan szabályait alkalmazni tudásunk, annyiféle utón és módon iparkodunk az elénk tűzött célt elérni, illetve megközelíteni; de nyílta n állíthatjuk, hogy merő képzelődés csak feltenni is azt, miszerint létezzék tanító, a ki p. a rajzot úgy taníthassa, hogy hivatalos lecke rendje értelmében az egész tanéven keresztül egyetlen-egyszer sem foglalkozzék rajztanitással. Pedig a mostani állapotaink ilyenek. S mig az 1876. évi minister tanterv egyebek közt a rajzzal együtt a mértant, hangjegyéneklést stb. csak az esetben sorozza a kötelező tantárgyak közé, ha az ezekkel való foglalkozást az iskola viszonyai megengedik, addig a mi tantervűnk ezeket is kötelező tárgyakként jelöli ki. Nem tudom, mit szólna bármely képezdei zenetanár, ha megtudná azt, hogy mi oly formán tani tjük a hangjegyéneklést, hogy mikor körülbelül május közepére nagynehezen begyakorolhatjuk a nagy mennyiségű s többnyire nehéz egyházi énekeket, akkor a fenmaradt időt fordítjuk a hangjegyéneklés tanítására; holott szerencsésnek tarthatja magát az a tani tóképző, a mely 4 éven keresztül, heti 2—3 órai rendszeres énekoktatás mellett az életbe kilépő növendékeinek 60—70°/„-kát hangjegyéneklőkké tudja kiképezni. Volna ilyen furcsaság még nagyon sok a mi tantervűnkben , de részint az annak készítői iránt érzett tisztelet (mert hisz az a nemes szándék vezette őket, hogy iskoláinkat a más jellegüekkel szemben, mint első helyen állókat tüntessék fel s bizonyára eszük ágában sem volt, hogy ezeknek versenyképességét megbénítsák), részint pedig azért, mert a tanterv sok rendbeli fogyatkozásainak részletes tárgyalása nem annyira hírlapba, mint inkább a szakkörök megvitatása elé tartozik, nem foglalkozom tovább a jelzett hiányok ismertetésével ; hanem y—n-nel a főbb elvekre nézve teljesen egyetértve, kijelentem én is, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan. Mai tantervűnk kivihetetlenségénél fogva csak arra jó, hogy a kötelességüket kevésbbé komolyan vevő tanítóknak u. n. beverés párnájául szolgáljon. Mert ezek megnyugtathatják magukat azzal, hogy ha bármi keveset dolgoztak is, mégis csak közelítettek a tantervben kitűzött, de elérhetetlen cél felé. Nagyobb veszedelmet rejt azonban magában ezen tanterv a tanítóság buzgóbb tagjaira nézve; mert ezek meg bármi önfeláldozó munkát végezzenek, sohasem érezhetik lelkűkben azt az édes nyugalmat, a melyet a híven, becsülettel dolgozó napszámos is érez feladatának teljesítése után. Ezzel be is fejezhetném soraimat, ha a tisztelt cikkíró a 345. lapon ezeket nem mondaná : „Mozduljon meg hát már egyszer az egyházkerület s annak tanügyi bizottsága és ne nézze összedugott kézzel ezt az állapotot, mely veszedelemre viszen. A tanügyi minister népiskolai tanterv átdolgozásán munkálkodik, ne várja he tétlenül annak életbeléptetését, hanem töre-25 * ~k Up rí«át * Az egyház és iskola köréből. * 1, «,5ÄZ.„.„, ai»„ * illető Irösslemény-elr a. i /Jr1 P < I j'j 1 (eg^sz évi-e 8 kor-., fői-A dunloti] I ev. rét. egyliázkeríllet Hivatalos közlönye. Kis József U «1| Faragó János felelős szerkeszt 6 czí. . . főmunliatárs cziraére mére Ír ülő eu dőli. Irüldmidőlr. * -------------------------------* Megjelenik minden vasárnap. « —-—-----------------$
