Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-03 / 22. szám
361 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 362 Üdvözlet a kolozsvári egyházi értekezletnek. Erdélyben lakó hitfeleink nag}Tjelentőségü egyházi értekezletet tartanak a jövő héten, csütörtökön, Kolozsváron. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület papi értekezlete már 1894-ben megalakult Marosvásárhelyen. Ez a papi értekezlet most átalakul egyházi értekezletté. A név jelentéktelennek tetsző megváltozása nagyjelentőségű. Jelenti az egyháztársadalmi építő munkában résztvevők körének kiszélesítését a világiak bevonásával. Jelenti, hogy az egyetemes papság fogalmának tartalmat akarnak adni újra. Azt akarják, hogy ne csak a lelkészek, de még a világiak se tartsák érdemnek már azt is, ha az egyházmegyei és egy ház kerületi gyűléseken és bírósági üléseken megjelennek, hanem az élet minden viszonyai közt juttassák kifejezésre, hogy az evangéliom tiszta, hamisítatlan elvei töltik el s vezérlik őket. Mert igaz az, hogy ha a vezetőkben fénylik a világosság, pedig bennük szükségkép fénylenie kellene, akkor a vezetettek se járnak sötétben, hanem megvilágosodik nekik a Krisztus. Célját különben igy tűzi ki az alapszabály/ tervezet. «1. Az egyházkerületi Egyházi Értekezlet célja: egyházi ismeretek terjesztése, a rereformátus tudat s egyházi összetartozás érzésének ápolása, a református hit és élet intenzivilásának elősegítése, az egyházi és világi elemnek református egyházunk isteni küldetéséből folyó föladatainak megoldhatása által követelt közös munkára tömöritése ... 3. Az Értekezlet eszközei: gyűlések tartása. Társadalmi tevékenység. Irodalmi tevékenység. Erkölcsi meg jutalmazások.“ Az értekezlet megtartása alkalmából báró Bánjfy Dezső, mint legidősebb főgondnok és dr. Bartók György püspök körlevelet bocsátottak ki, a melyben egyházkerületük «minden rendű tagjait» felhívják a részvételre és megígérik megjelenésüket. A többek közt ezt mondják : «Szükség, hogy legyen minden akadályt legyőző, életerős közszellemünk, a melynek egy célra siető tevékenysége áldást hoz az egyházra, javára válik a hazának s tanúbizonyságot tesz mellettünk arról, hogy mi nem ok nélkül valljuk szellemi életünk egyedüli fejének Krisztust . . . Ki kell jelentenünk, hogy e törekvéshez mi magunk is egész lélekkel csatlakozunk. Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy egyháztársadalmi fellendülésre és munkára szükségünk van. E felhívással maguk az egyházkerület hivatalos vezetői álltak a nagy mozgalom és értekezlet élére. E tény záloga annak, hogy nagyszámmal fognak összeseregleni főgondnokok, gondnokok, lelkészek, tanítók, presbyterek és más egyháztagok. A kolozsvári egyház pedig a nemes és nagyjelentőségű gyűléshez illő körültekintéssel, szívességgel és lelkesedéssel készül a talán több mint 500 vendég fogadásához, Hogy mindenek ékesen és szép renddel legyenek, hét bizottságot küldött ki, u. m. vendégfogadó, elszállásoló, istentiszteletet rendező, sajtóügyi, várossal érintkező, más egyházakkal érintkező és mulatságot rendező bizottságokat. Ezeket látva, örömtől gerjedez a szivünk s igazi testvéri jóindulattal köszöntjük innen az ország nyugati részről a keleti részen lakó hitfeleinket, Isten oltalmába és kegyelmébe kérve őket. De miért oly nagy a mi örömünk? Hisz nem ez az első egyházi értekezlet a mi egyházunkban ! Hisz a dunamelléki és a tiszántúli egyházkerületekben évenként tartottak és tartanak az utóbbi években ilyen értekezleteket! Igaz, erről is nagy dicsérettel és elismeréssel emlékezünk meg. Elvezettel forgatjuk évkönyveiket . . . Sőt a mi egyházkerületünknek is van ilyen értekezlete, a melynek előbb, már a 80-as években «kerületi lelkészi értekezlet» volt a neve, most 1897 óta «a dunántúli ev. ref. egyházkerület egyházi értekezlete» a cime. Azt se mondhatnánk, hogy csak névben él, mert az 1898. évet kivéve, minden évben életjelt adott magáról. Azok a jegyzőkönyvek és értekezések, a mik kerületi jegyzőkönyveink függeléke gyanánt évről-évre megjelentek, igazolják ezt. De mégis azt kell mondanom, hogy hatása kevés, vagy éppen semmi. Szükebb körben már többször rámutattam a sikertelenség okára. A fő ok persze az, hogy még mindig nem értjük mindnyájan ennek nagy jelentőségét. Ebből következik aztán az, hogy megtartása idejéül egykét órát tűzünk ki a kerületi gyűlést megelőző nap délutánján, nagy bankett után és a missiói, pénzügyi, meg a közigazgatási bizottság üléseivel egy időben! E miatt aztán vagy éppen nem lehet megtartani, mint pl. 1898-ban, vagy ha megtartjuk is, igen néptelen és rendezerint azok nincsenek jelen, a kiktől leginkább várhatnánk 22*
