Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-19 / 12. szám
Tizedik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1899. március 19. Életrevaló E lap múlt számának vezércikkében, —h— aláírással, inditványt tett valaki arra, hogy a Dunántúli Protestáns Lapot valóságos hivatalos lappá kellene tenni egyházkerületünkben, hogy igy minden egyházközségben legalább egy példányban meglegyen és olvassa minden lelkész és minden tanító. Ezt az inditványt én igen életrevaló indítványnak tartom, ügy vélem, hogy valamelyik derék tanítónktól eredt; tehát olyan embertől, a ki a viszonyokat közvetlen közelből, tapasztalatból ismeri. S ő kénytelen bevallani, hogy »egyházi közéletünk folyását, egyházi iskolai ügyeinek intézését, az ezek körében fölmerült eszmecseréket stb. tanítói karunk minden egyes tagjának, nincs módjában folyton figyelemmel kísérni, tehát ismerni.» Igaz. De az is igaz ám, hogy «ki mit ismer, az iránt érdeklődik, ahoz vonzódhatik s csak azt szeretheti.« Ignoti nulla Cupido, Ha népies iratkáink terjesztésénél a várva-várt sikert csak úgy érhetjük el, hogy híveink elé visszük s nekik mintegy a kezeikbe nyomjuk az első példányokat s ez által felébresztjük bennük a vágyat újabb és újabb füzetek iránt: bizony úgy van az, hogy művelt hitsorsosainknál is evés közben jő meg az étvágy, vagy ez esetben az egyházi és iskolai ügyek iránt való meleg érdeklődés. Már pedig az csakugyan kívánatos, hogy minden tanító melegen érdeklődjék ezen ügyek iránt. Meg kell hát találnunk ez érdeklődés felébresztésének és fentartásának módját; meg kell teremteni az eszközét. Ennek az egy célnak az előmozdítása egymagában is elégséges ok volna arra, hogy miuden egyházközségbe járjon egy egyházi lap, a mi az egyházközség köztulajdona leven, egyformán olvashassa lelkész és tanító s más egyháztag is, ha épen érdeklődik. indítvány. Azonban még több nyomós okunk is van arra, hogy egyházi lapunkat hivatalossá tegyük. Első sorban említendő, hogy lelkészeink közül kerek számmal 100, tehát több mint egyharinad nem járatja a Dun. Pr. Lapot. Ezt mindenki megtudhatja akár a szerkesztőtől, akár a kiadó hivatal kezelőjétől. Ha ez a 100 lelkész azért nem járatná csak a helyi lapot, mert pl. a budapesti Prot, Egyh. és Isk. Lapot járatja, kettőre meg nem telik: még könnyebben bele nyugodhatnánk a helyzetbe, Ámde alig tévedek, ha azt állítom, hogy alig van 50 előfizetője a budapesti protestáns lapnak egyházkerületünk lelkészei közül. Tegyük föl, hogy van ennyi; bizonyosnak tartjuk, hogy ennek az 50-nek a fele olyan, a ki azért a mi helyi lapunkat is járatja, ha ugyan nem ilyen valamennyi. Ebben az esetben is legalább 75-eu vannak, a kik semmiféle egyházi lapot nem járatnak; a mi körülbelül annyi, mintha azt mondanánk, hogy semmiféle egyházi lapot nem olvasnak. Ennek az esetnek pedig valósággal kizártnak kellene lenni! Lapunk 2. száma közölte, hogy lelkészeink között csak 27 van, a ki rendes tagja a Magy. Prot. I. Társaságnak. E két adat egybevetése — sajnos — azt igazolja, hogy sokan vannak a lelkészek között, a kik az önképzésnek és a buzgóság fokozásának eszközeit vagy egyátalán nem veszik igénybe, vagy nem oly mértékben, a hogy kellene. íme nem csak a tanitókra, hanem a lelkészekre való tekintetből is igazolva vau, hogy az egyházkerület hivatalos lapjának minden egyházközségben megkellene jelenni. Az se épen lényegtelen dolog, hogy a hivatalos lap megtartása által évről-óvre szaporodnék egy kötettel a parochialis könyvtár. Tiz, húsz óv 12
