Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
T tengernagy (kinek emléke maradjon örök áldásban közöttünk !) megszabadítván a méltatlan szenvedőket, ő is szabaddá lett ■ és elment Helvéciába, Zürichbe, hol Lavater János felszólítására életrajzát rövideden leírta, de a mely már annyira megavult, hogy olvashatatlan és igy adatai tel nem használhatók, — miként ezt velem közlötte Antali! János sárospataki jogakadémiai tanár, hozzám 1873. junius 8-án írott levelében. Búcsút vevén a vendégszerető helvéciai derék hitrokonoktól, bejárta Leporini Miklóssal és Zsedényivel együtt Szászországot. Brandenburgot s 1677-ben haza jővén Tamásfalvára ment, hol lelkészi hivatalt viselt. Innen Selmecre hivatott a szlávajku gyülekezet lelkészéül, de alig hogy elment oda, az ellenfél üldözése miatt futnia kellett onnan. Azután ismét Tamásfalvára tért vissza, hol Burius előadása szerint meg is halt. Más adatok szerint pedig 1694—1706-ig pribelyi lelkész, 1706—1709-ig tóthprónai lelkész volt, honnan azonban kivettetett. Sok megpróbáltatások után késő vénségben halt meg. Ezzel levelezett a gályákon tartó rabságban Mazári Dániel tamásfalvai lelkész, ki elhunyt a gályarabság iszonyú szenvedései közt 1775. augusztus végén A „Monumenta evang. aug. conf. in Hungária hist “ II. kötet 151-dik lapján „ Adversaria“ cimü munkája emlittetik. 588. Szentkirályi András, zsipi [református lelkipásztor, Gömörvármegyében. Ez a Jézus Krisztus hiv szolgáinak egyike, ki az ő evangéliomának, az ő országa ügyének szolgálatában állott, azért élt, munkált, szenvedett és halt meg, még pedig börtönben, idegen földön. Megidéztetvén a pozsonyi' vértörvényszék elé : ott megjelent s hitvallása mellett állhatatosan megmaradt. Elítéltetvén fej- és jószágvesztésre, foglyul vitetet’ Sárvárra, hol bebörtönöztetett, innen egy évi, különféle módon való kinoztatás után kihurcoltatott a hazából, hogy majdan eladattassék a gályákra; de az ebenségnek a szándékát a velenceiek meghiúsították és a rabprédikátorokat szállító hajót a bukkárii kikötőbe visszaszorították. így Szentkirályi Bukkáriban tizennyolcad magával börtönbe vettetett, hol sok szenvedések és kínzások közt életét is bevégezé, a szabadulás napja előtt, 1676. május 2 előtt. 0 is elnyerte a vértanúi koronát Idvezitője kezéből, kihez hiv volt mind halálig. 589. Szentniiklósi János, kajári református lelkipásztor és esperes Gömör vármegyében. Született 1604- ben, a megidéztetéskor már 7ü éves agg volt. Midőn megjelent a vértörvényszék előtt és a téritvényeknek aláírni nem akart, halálra és minden javainak elvesztésére ítéltetett. Pozsonyból elvitetett Leopoldvárra, hol bilincsbe veretvén, kemény fogságra vettetett. Itt midőn kérte a felügyelőt, Kellió Miklós jezsuitát, hogv vele, ki már 70 éves, ne bánjék oly kegyetlenül, mert különben lehetetlen, hogy a kínzások alatt meg ne haljon, attól ezt a feleletet nyerte ; „hát te vén ! neked kedvezzek-e én ? ha meghalsz sem kedvezek, hanem kivonatlak a váron kívül a ganéjdombra, hogy ott az ebek egyenek meg.“ Végre azonban, leopoldvári fogságából, hol társainak 1675 március 18-án történt elhurcoltatása alkalmával, miután elaggott, erőtlen ember volt, a gyalogolásra képtelen, — a börtönben hátrahagyatott, — császári parancs folytán megszabadult, 1675. junius 6-án visszatért gyülekezetéhez. 590. Mangó Szentpéteri István simonii református lelkipásztor Gömörvármegyében. Megidéztetett 1674 március 5-re Pozsonyba, hol megjelenvén s a törvényszék elé ál Iván, miu'án a téritvénynek alá nem irt, fej- és jószágvesztésre ítéltetett, s elvitetett fogságra hetedmagával, (a 2-dik szállítmányban, melyben huszonegyen voltak) Sárvárra, hol már az első szállítmányból nyolc prédikátor sinlett a börtönben, 1674 május 31-én ; innen pedig a következő 1675-dik évi julius 1-ső napján sok kínzás és sanyargatás között, hajtatott mint a barom, s kihurcoltatott a haza földéről, elébb Triesztbe, azután pedig Bukkáriba, hol mindkét helyen kemény tömlöcöztetést szenvedett. Az utóbbi helyen tiz hónapig tartott kegyetlen fogságban, melyből 1676-dik év május 2-án szabadult ki, honnan elébb Velencébe, hol ő és szenvedő társai Zaffius Miklós orvosnak sok szívességével éltek, azután pedig Zürichbe ment, hol Ulrik János lelkésznél szállásolt másfél évig. Itt irt emlékjegyzeteket Lavater János bölcsészettanár felszólítására 1676. julius 22-dik napjáu, jeligékül tűzvén az emléksorok telibe Máté 10. 24—25 verseit. Szinte irt emlékjegyzeteket s következő 1677-dik év október 11-én a glárusi Kántonban fekvő biltensei reformált egyház lelkészének, ki részvéttel s jó indulattal viseltetett a Krisztus evangéliomáért sok sanyaruságot, nyomort, gyalázatot szenvedett száműzött kegyesek iránt, Kaegins Jánosnak Zsolt. 4., 7-dik versét tűzvén felibe jeligéül. Jelszava volt: „A kegyesség mindenre hasznos.“ 1676. október 20-áu hagyta el Zürichet és sok fáradtságos utazás után, Szilézián keresztül, hol hosszasabban Boroszlóban időzött, visszatért a hazába. 591. Ifj. Szentpéteri István, jánosii református lelkipásztor. Tőle is lehet kérdeni s 9 apostata társától Pál apostollal: „Szépen futtok vala : kicsoda tartóztatott meg titeke t, hogy ne engednétek az igazságnak ?“ Galat. 5., 7 A jó kezdetet nem koronázta jó vég. Megjelenvén Pozsonyban a vértörvényszék előtt, állhatatossága miatt reá is kimondatott a halálos Ítélet, s részint Pozsonyban’, részint Sárváron tömlöcöztetett, majd 1675. julius 1-ső napján elvitetett a haza földéről a vad természetű Kövér Gábornak, Kollonics szolgalelkü satellesének kísérete mellett oly céllal, hogy a nápolyi gályákra rabul eladattassék ; de a velenczeiek a rabpredikátorokkal megterhelt hajót visszanyomták a bukkárii kikötőbe, minek következtében Bukkáriban tömlöcre hányattak és kinoztattak. A sok szenvedés, kegyetlen bánásmód miatt tizen elszakadtak az evangéliomi hittől s ezek közt az ifjú Szentpéteri István is áttért a római egyház kebelébe, letevén az uj katholikusok hitformáját. Rácz Károly szapáry-falvai lelkipásztor. K önvYismEiTtEtés. Egyházi beszédek közönséges és ünnepi alkalmakra. Irta : Licentiatus Rácz Kálmán balsai ref. lelkész. I. kötet. Nyíregyházán nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában 1898. 200 lap. Ára 1 frfc 65 kr. Kapható szerzőnél, up. Szabolcs. Régi ígéretem teljesítem, midőn ismertetni óhajtóm Lie. Rácz Egyházi beszédeit. S midőn ezt teszem, kettős DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 8 7
