Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-05 / 6. szám

89

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

90

nálattal olvashatjuk a többek közt, hogy természetes szaporodás tekintetében is messze megelőznek bennünket az izraeliták és katholikusok és hogy áttérések utján tiszta vesztésünk 411 lélek. Garzó Gyula „A tábori lelkészség“ c. alatt szól arról a méltatlanságról, hogy 160 római kath. tábori lelkészszel szemben csak 4 ref. lelkész van a monarchiában, a kik a kellő lelki gondozást semmiképen sem gyakorolhatják s még ezek is háttérbe vannak szorítva rang és fízetés tekintetében. Tóth Lajos ügyvéd, egyháztanácsos „ A magyar reformátusok egyháziasságn“ c. alatt megemlékezik őseink fényes tettekben nyilvánuló buzgóságáról s e mellett igen helyesen mutat rá a jelen kor kívánalma gyanánt arra a szent kötelességre, hogy különösen az egyházi terhek arányosítása s az előbbkelő egyháztagok valódi és tettekben nyilvánuló buzgalma által igyekezzünk szent egyházunkat harcképesebbé tenni az ellentétes irányzatokkal szemben. A o-ik sz. első cikke Szász Domokosról emlékezik méltó kegyelettel. Aztán Gergely Antalnak a Lorántffy Zsuzsánna és a Ref. ifj. egylet imaóráján tartott szép beszédét olvashatjuk „Az evangéliumi egyházak külmissziói munkája'' c. alatt. Poko'y József theologiai tanár a 4-ik sz.-ban „Egyház és politika“ c. alatt ir egy olyan cikket, mely méltó volna arra, hogy egyházunk minden müveit tagja elolvassa s melynek méltó ismertetése az volna, ha szóról-szóra lemásolnám. De mivel erre tér nincs, csak röviden arra utalhatok, hogy Uray Imre beregi egyházmegyei gondnok és függetlenségi pártelnök ama famozus nyilt levelével foglalkozik, melyet a „ Magyarország“ cin ü laphoz intézett abból az alkalomból, mikor Szőts Farkas az „Egyetértés“ utján figyelmeztette a nagyrészt reformátusokból álló, vagy mandátumaikat ilyenektől nyert függetlenségi párti képviselőket arra a nagy szolgálatra, melyet az ultramontanismusnak - - nolle — veile — tesznek. Méltóan jellemzi nevezett Uray Imre gondnok urnák a ref. papság ellen intézett méltatlan támadását, mely legjobban feltünteti azt a sajnálatos helyzetet, mely okvetlen bekövetkezik, ha a politikát átvisszük az egyházi élet körébe is. Ez a cikk különben oly tartalmas, hogy belőle kivonatot készitni nem lehet.

Debreceni Protestáns Lap. 1—4. sz. Az első szám a szerkesztőség „Boldog uj esztendőt/“ kívánásával kezdődik s következik rá dr. Hajnal Istzán cikkénekfolytatása „ Ügyeink, — bajainkról s azok orvoslási \ módjáról,“ melyben a nagy egyházak részekre osztását j nem helyesli s a nélkül is lehetőnek tartja az intensi- ! vebb vallásos gondozást s a vallásos élet bensőségének felgerjesztését. Ennek azonban a tényleges állapot ellentmond, mert sehol elhagyatottabb állapot nincs egyházi tekintetben, mint az Alföld nagy egyházainak legtöbbjében. Mutatja a nazarenismus, baptismus és mindenféle ismus. Csiky Lajos az összes számokon át Blacki-e Stuart János Utilitarianismus cimü , munkájából közöl fordításban igen érdekes részletet, | mely még sok számon át eltarthat s akkor is érdeklő- ; déssel olvashatja mindenki. Eröss Lajos „Református i axiómák“ c. alatt keményen támadja és méltán nevetségessé teszi a kultuszminiszter ama rendeletéit, melyekkel uj ünnepek gyanánt akarja felállítani számunkra is Szent-István napját, Erzsébet királynénk emléknapját s a múlt év december 2-ikát. Szinte fölösleges nagy fegyverzettel mutatja ki a miniszter eme rendeletéinek helytelenségét s azt, hogy mi azokat nem követhetjük. Érdekesen szól hozzá Sinka Sándor „A konventi tanterv rév isiója“ kérdéséhez. Sinka Lajos lelkes szavakban buzdítja egyházunkat arra, hogy „ Védekezzünk — és építgessünk / ‘ a mire valóban legnagyobb szükségünk van. Igaza van abban is, hogy védekező munkákban egyik legerősebb bástyánk az iskola (de csak az igazi jó iskola), s ezért azt ki ne adjuk kezünkből, hanem igyekezzünk minél jobbá tenni. Ujfalussy Béla. VA mi eltompult kálvinista érzékünk“ c. alatt igen helyesen szól hozzá ugyanahoz a tárgyhoz, mely Erőss Lajost is megszólalásra kényszerítette. Nagyon helyeseljük cikkíró elitélő nyilatkozatát ama mindjobban elharapódzó szokás ellen, hogy halottak napján mi katholikus módra kivilágítunk, koszoruzunk és szinte ünnepiünk.

Sárospataki Lapok. 1—4. sz. Aristides „Viszszapillantás az 1898-ik esztendőre, a magyar protestáns egyházi élet szempontjából c. alatt helyesen jellemzi a múlt évben alkotott törvényt s az a körül kifejtett ellentétes nézeteket. Igaza van, midőn nem tartja azt helyesnek és kielégítőnek s midőn a kormány eljárását igy jellemzi: „ügy tetszik nekünk, hogy a kormány ebben a kérdésben is arra számított s számításában most sem csalódott, hogy a protestánsok sokkalta jobb hazafiak, semhogy megrövidítésükkel is ne akarnák az államépitési munkát támogatni, a mint támogatták az egyházpolitikai törvények megalkotásakor.“ Egy lelkész „ Kör es'ük-e a róm. kath. papok logikáját?“ eim alatt ama fontos kérdésről értekezik, hogy mit tegyünk azokkal a névleges kálvinistákkal szemben, a kik házasságukat egyházilag nem áldatják meg, vagy gyermekeiket közönyösségből átigérik. Cikkíró azt az álláspontot foglalja el, hogy az ily lelketlen közönyösséggel szemben úgy harcolhatunk némi eredménynyel, ha tőlük — mint a kath. papok — minden egyházi közreműködést megtagadunk. Ez majd megszünteti a névleges kálvinistáskodást. Aréleményem szerint is ez a felfogás egészen helyes. Rendkívüli viszonyok közt kemény szereket kell használnunk, ha tönkre jutni nem akarunk. Réz László „Az ev. ref. tanítóképző intézetek és felsőbb leányiskolák működését ismerteti az 1897—-98-ik iskolai évben, melyből látjuk, hogy három felekezeti képezdénkben 268 növendék tanult. Kerekes János „Valóban tennünk kell“ c. alatt a katholikusok részéről tapasztalható túlkapások ellen azt javasolja, hogy mivel az 1848. XX. t. c. szerint teljes jogegyenlőség illet meg bennünket, mondja ki az öt superintendentia, hogy az 1848-iki törvényt életbe lépteti. Hiszen valamit okvetlen tennünk kell, az bizonyos; de hogy ez lenne a jó és eredményes megoldás, — ezen kételkedem.

Borsos István.