Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
91 A DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 92 Márcza. Beszéd lelkészbeiktatáskor. Tisztelendő Lelkész Ur! Szolgatársam az Urban! Eljöttem a mezőlaki gyülekezetbe, hogy egyházi törvényünk értelmében lelkészi hivatalodba bevezesselek. Eljöttem, mivel lelkészszé választatásod lefolyását a törvénynyel megegyezőnek találtam s ellene 14 nap alatt panasz nem adatván be, az esperesi engedélyt kiadhattam. S légy meggyőződve tisztelendő férfiú, kedves szolgatársam, örömmel jöttem; örömmel, mert e rövid, közöttünk töltött időben meggyőződtem arról, hogy a Szent Lélek volt velem, midőn Tégedet, ismerentlent e régi, jó hirü gyülekezetbe helyettesül kineveztelek, választásom, kinevezésem a legjobb részre esett, mutatja lelkészszé választásod, mutatja az, hogy most itt állsz, mint a mezőlaki reformált gyülekezet rendes lelkésze. Adja Isten, hogy sokáig viselhesd e címet! Adja Isten, hogy az előlegezett bizalmat dús kamatokkal fizethesd vissza s légy igazi pap. Sok van, ki csak a látszatnak él, dolgát elvégzi, mert el kell végezni, mert úgy parancsolja a törvény, ám a ki igy tesz, az nem példányképem, az csak béres szolga. Az igazi pap nem úgy tesz, nem bérért, nem törvényért végzi teendőjét, hanem Istenért, lelki ismeretéért, a Krisztusért lelkesen, buzgalomból. Az ilyen pap akkor is ébren van, mikor mások alusznak, akkor is cselekszik, mikor arra felhiva nincs, szóval az igazi pap maga magának törvénye. Ilyenek voltak a szent apostolok s mindazok, kik egyházunk ügyét előre vitték s kik fényes csillagként fénylenek közéletünk egén. Igyekezzél ilyen pap lenni, hogy elmondhasd: „Semmivel sem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól (Csel. 20. 24.) Az igazi pap hittel teljes. At van hatva azon igazságoktól, miket az Ur Jézustól vett. Hirdeti az Istent, a nagyot, a hatalmast, az örökkévalót, lelke szent meggyőződéséből, hirdeti a megváltót a halhatatlanságot, az örök életet. Ilyen pap légy, de ilyen is leszesz te, ki önérzettel mondja: „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliomát, mert Istennek hatalma, minden hívőnek idvességére.u (Kom. 1. 16.) A hol ily próféták szólnak, ott nem vethet konkolyt az ördög s ha mégis kelne: nem gyümölcsözik az. Az igazi pap nyájának él, nyájának őre. Gyülekezete gondjait magára veszi, annak érdekeiért küzd mind éjjel, mind nappal, mind szóval, mind tollal, mind tettel. S kivált a prot. lelkésznek kell ilyennek lenni, hiszen nem kinevezett, hanem választott. Választott! Nagy szó ez. Nagyon mély fogalom. S mivel hálálhatjuk népünk bizalmát inkább, mintha érte élünk, érte halunk és azt mondjuk : Magamat mindeneknek szolgájokká tettem, hogy többeket nyerhessek meg. (I. Kor. 9. 19.) Van még egy, a mit meg kell emlitenem s ez az, hogy az igazi pap tudós. Bizony a hitjavitás korában tudós papok vitték és vihették végbe a harcot az ellenféllel. Hát ma nincs-e arra még nagyobb szükség, hogy a reformált egyháznak tudós papjai legyenek. Olyanok, kik nemcsak az egyházi, hanem a világi tudományokban is jártasok, otthon vannak és készek felvenni a harcot, legyen az felülről vagy alulról való. Mi lesz, mi lenne egyházunkból, ha annak papjai más felekezetek papjaival vagy épen a materiálismussal megküzdeni nem képesek. Ez épen úgy aláássa a jövőt, mint a sokat emlegetett hitetlenség. Ám buzgó, hitteljes, egyházának élő tudós papok megteremtik a jövőt. Ilyen légy, tisztelendő szolgatársam, akkor dúsan fogod visszafizetni kamat-kamatjaival az előlegezett bizalmat. Végzem ott, a hol kezdtem. Adja Isten, hogy ezt megtehossed : Az Ur legyen te veled. Légy hiv mind halálig. Mezőlaki reformált szent gyülekezet, ennek érdemes elöljárói, most tihozzátok fordulok esperesi szavaimmal. A mit ifjú lelkészteknek mondottam, azt hallottátok. Intettem, hogy igazi pap legyen, az az buzgó, szeretetteljes, titeket szerető, egyházáért élő s a mellett tudományokkal ékeskedő. Múltja ugyan nem sok, de mégis kezesség arra, hogy bizalmatokat méltóra ruháztátok. Szent Gyülekezet! A jó pásztor sokat tehet, még életét is adja a juhokért, de mindent nem, mert ő is ember. A nyájtól is sok függ ám. Megkiváutatik, hogy szavát hallgassa és neki engedelmeskedjék. Hallgassátok ti is ifjú pásztorotok szavát és engedelmeskedjetek annak. Eddig is jó híretek van a felsőbbség előtt, tartsátok ezt meg ezután. Ifjú pásztorotokkal áldjon meg az Isten. De végre is pásztor, nyáj önmaga nem végezhet mindeneket, hanem ha az Ur segíti. Téged kérlek azért oh én Uram ! Oh én Istenem ! Áld meg az egyházi szolgát, hogy mézként folyon szava és mégis velőkig hasson. Áld meg a gyülekezetét s tedd őket egymásban, egymás által boldoggá. Es most Istennek embere, én, mint az egyházmegye esperese hatalmat adok neked e szent gyülekezet vezetésére és beveszlek rendes lelkészeink sorába. Menj, kezd el rendes lelkészi szolgálatodat. Áldjon meg, áldjon meg, áldjon meg az Ur ! Amen. Szekeres Mihály, esperes. jegyes I^özlEmÉnyE^. — A főiskolai igazgató tanács f. hó 16-án, délelőtt 9 órakor Pápán, az ev. ref. főgymnásiumi épület dísztermében tanácsülést tart. — Nemeslelkü adomány. Idősbb László Vince a padányi ev. ref. egyháznak, egyházi és iskolai célokra, 4000 azaz négyezer koronát ajándékozott. A legnagyobb örömmel jegyezzük föl ezt az igazán szép adó-
