Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-05 / 6. szám

87

IKTNANTULJ PKOTESTAjSS Ui’.

88

tott segítséget és 140 aggastyánt és árvát segített be menházakba. Készpénzben 43060 frankot osztott ki

„Azokat, kiket mindenki eltaszit magától, akarom én felkarolni az Ur nevében“ volt a jelszava sweici John Bostnak. Midőn Párisban látta a nagy nyomorúságot: felhagyott zenetanulmányaival; 1839-ben deák lett Montaubanban, később pedig Laforcei (Dordoque) lelkész és a reformált szabadegyházhoz csatlakozott. Nem birt tovább ellentállani annak, hogy rendkívüli buzgósággal munkálkodjék az elhagyottak, gondozásnélküliek, gyenge elméjiiek és epileptikusok intézetének létesítésén. Az intézet létrejött, növekedett, diszlett és alapitója kiváló nevelőnek bizonyult. Eleinte csak leányokat vettek fel, 1858-ban azonban fiuk számára is létesült menház. Lelki betegek felvételébe John Bőst nem ment bele; de minden olyan intésre, a mely az epileptikusok befogadásától óvta, azzal válaszolt, hogy lehetetlen. Mivel azonban együtt lakásuk a többi gondozás alatt levőkkel későbben nagyon veszedelmesnek bizonyult, 1862-ben amazok számára egy külön házat rendeztek be („Eben Hezer“), Imi jelenleg 50 epileptikus nőszemély van elhelyezve.

Később hasunió intézetet létesítettek fiuk számára. Az intézet részére berendezett templomot az alapitó tervei szerint rendezték be és feltűnően megfelelt céljának, úgy hogy az istenitisztelet alatt a közönség többi része alig vett észre valami zavarót. John Bőst buzgósága nem ismert határt; alig hogy fedél aló jutott az egyik intézet, már másokról gondoskodott; 1875-ben szolgálatképtelen tanítónők, beteg és elhagyatott özvegyek és lányok számára létesült egy otthon; 3 évvel későbben egy hasonló intézet csatoltatott ehhez öreg és beteg nőcselédek és olyan asszonyok számára, kik alapszabály szerint, más menházakba nem voltak felvehetők.

Mindkét épületben mindegyik ápoltnak külön szobája van. 1878-ban egy végrendelet által azon helyzetbe jutott, hogy megesett nők számára egy külön épületet szerezhetett. Ezeknek neveit a személyjegyzékekben nem volt szabad kiírni. Ehhez három évvel később teljesen tompaelméjü idióták és epileptikus férfiak számára egy intézet csatoltatott. Nemsokára rá a fáradhatatlan Bőst Párisban agyvelőbajban halt meg. Az elhunyt műve azonban még mindig virágzik. La Force uj menházaiban jelenleg 510 árva, elhagyott, Idióta, epileptikus és más segélyre szorult van elhelyezve, kiket itt ápolnak, oktatnak. Az évi 250000 frank kiadás csak szűkén elégséges.

A Sainte-Foyban levő földmi velő-telep elvetemedett és elhagyatott protestáns gyermekek felvételének szánt intézet. Az állam minden fiatal kobonista után naponkint 75 cent. fizet. A gyermekeket föld-, kert- és szőllőmivelésen kívül mesterségekre is oktatják. Mindenekelőtt arra fektetik a fősnlyt, hogy a gyermekek jó keresztyén nevelésben és alapos népiskolai oktatásban részesüljenek. Az intézet minden tekintetben bevált.

Az első protestáns silcetnéma-intézet csak 1856-ban Saint-Hippolyte-l)u-Fortban (Gard) léphetett életbe.

Kiliánnak, az első igazgatónak módszerét a siketnéma oktatásban, az állami intézetekbe is átvették. A szeretetnek ez a munkája is hatalmasan előrehaladt. A szegények barátainak társasága, mely 1833-ban alapittatott Louis Meyer, a derék párisi lutheránus lelkész által (-|-1867) első sorban az úgynevezett szégyenlős szegények felkeresését tűzte ki feladatául és azokat' jótéteményekés szellemi vigasztalással látja el. Meyer halála után ezen társaság külsőleg nem igen erősödhetett, mégis 1892-ben 160 családot segélyezhetett.

St. Marcet müve is Louis Meyer lelkésznek köszöni létesítését. 1847-ig ezen népes párisi negyedben a német utcaseprőkön kívül alig ismertek más protestáns családot. Egy szerény imaház és egy kis iskola létesitése lassan napfényre hozta a protestánsokat. Meyernek törekvései nemcsak Nyugot-Európában, de Amerikában is meleg elismerésben részesültek és hat év után — 1853-ban már 115,000 frank folyt be kezeihez. Földet is szereztek; az iskola növekedett és csakhamar 500 növendéke volt, köztük az utcaseprők 200 gyermeke, kiknek részére külön osztályokat állítottak fel. Louis Meyer esténként gyakran tartott német nyelven is népies, gyújtó, vallásos előadásokat. A jelenlegi főigazgató Felix Kuhn, francia nyelven, igen szépen irta meg Luther életrajzát; különben ő az elnöke a lutheránus konsistoriumnak. Ezen intézet a nép- és vasárnapi iskolán kívül magasabb tanulmányok és tanítónői vizsgákra való előkészítésre is foglal magában osztályokat. 119 hajadon szerzett már itt oklevelet. Ily felekezeti iskolának értéke Párisban, hol az állami népiskolák igazán vallástalanok, megbecsülhetetlen. Tizenkét tanerőn kívül még öt alkalmazott működik.

lietpszEinfe.

Protestáns Egyli. és Isk. Lap. 1—4. sz. Hamar István Boldog uj esztendőt ! c. szépen megirott cikkében rámutatván egyházunk bajaira, védekezésre s ha kell, harcra, mindenckfelett pedig a békés építésre, tisztogatásra, plántálásra és öntözésre hívja fel egyházunk minden munkását, hogy az elernyedés okozta sebeket minél előbb a pezsgő élet- és munkakedv alkotásai gyógyítsák be. Benke István s.-szentgyörgyi tanár az „általános osztályzat''1 kiküszöbölését kívánja bizonyítványokból, értesítőkből (már t. i. ott, a hol még használatban van), mert sem törvényen, sem állami vagy felekezeti rendtartáson nem alapszik s a mellett igazságtalan és igy káros. Mié A vonatot vissza a pátens ? c. alatt igen érdekes történeti adat olvasható arról, hogy a Thun-féle pátens visszavonását főleg Anglia, Hollandia és Poroszország diplomáciai közbelépése okozta, mit e protestáns kormányok Török Pál és Lényei Menyhért közbenjárása mellett, a westfáliai békekötésre való hivatkozással tettek. E békekötésben ugyanis azok a protestáns államok garanciát vállaltak a magyar protestánsok vallásszabadságáért. Nagyon tanulságos „Az 1897. évi hitfelekezeti statisztika,“ melyből saj-