Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
85 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP kígyóban kereste, de magában egyik se. Ma se állunk sjkkal jobban. Ilyen helyeken szokták aztán hánytorgatni, hogy nem ért a pap az iskolai dolgokhoz; hogy e részben a tanító a «szakember,» s ebben a nyilatkozatban a lelkészi karnak kicsinylése, az iskolából való bántó kiutasítása foglaltatik. Annak hangsúlyozása, hogy «a tanító szakember« sok tanító szájában nem azt teszi, a mit tulajdonkép tennie kellene, hanem azt, hogy a lelkész nem szakember; ne avatkozzék hát olyan dologba, a mihez nem ért. Ez a vélemény pedig távolról se állhat meg. Elég furcsa és szinte érthetetlen, hogy bizonyítgatni kell, hogy a lelkész, iskolai képzését tekintve, igenis szakember a népiskolai ügyekben. Képzettsége sokkal magasabb fokú, mint a tanítóé. Mindig általában szólok. A tanítók iskolai pályája: 4 óv a gymnasiumban és 4 óv a kópezdében. De 4 gymn. osztály se kívántatik föltétlenül. Alig tévedek, ha azt állítom, hogy a tanítók fele nem végzett 4 gymn. osztályt, hanem csak egyet, kettőt, hármat s aztán felvételi vizsga utján bejutott a képezdébe. Ezzel szemben a lelkészeknek föltétlenül le kell tenni az érettségi vizsgát. A mi épen nem könnyű dolog. A gymnasiuini tanulók közül sok elmarad a pálya nehézsége miatt, mielőtt a VIII. osztályba feljutna; s ezek közül is hánynak kell ismételni az osztályt, hogy az érettségin megállhasson. Mindenki tudja, hogyafőgymnasium sokkal nagyobb terjedelmű ismeretet nyújt és követel meg a magyar és német nyelvből, a történelem és földrajzból, a természetrajz, természettan és a számtanból, mint a képezde; a logika és lélektanból meg legalább annyit, mint ez. Ezekben u tárgyakban hát egyátalán nincs joguk a tanítóknak azt vitatni a lelkészekkel szemben, hogy ők a «szakemberek-» Ám de vannak a képezdei tanfolyamnak más tárgyai is, nevezetesen a neveléstörténet, a neveléstan, oktatási módszertan; ezekben már talán mégis csak képzettebbek a tanítók, mint a papok ? Pedig itt ez a fő! Ha jól szemügyre vesszük a dolgot, itt is a papok vannak fölényben. (Folyt, köv.) Tüzkárbiztotositás. Az újságokban megjelenő cikkek arravalók, hogy az eszmék tisztázása után a mennyire lehet a közjót és a tudományt is szolgálják. Azért figyelmesen olvasandók azok, mivel másként könnyen félreérthetők vagy félremagyarázhatók. 86 Szűcs László ur sem olvashatta valami nagy figyelemmel a tüzkárbiztositásról szóló kis cikkemet, mert másképpen nem hiszem, hogy az abban felvetett eszmét oly könnyen helyteleníthette volna. Szűcs ur azt mondja, hogy nem tartja célravezetőnek a lelkészek ügynöki dijának 5%-el való emelését. Hát kérem nemcsak az volt abban mondva, hanem legfőképpen az volt benne hangsúlyozva és kiemelve, hogy fel kell emelni az ügynöki dijjat 10% re azért, hogy a tanítói kar is bevonható legyen ebbe a dologba. Felemelés nélkül bármily áldozatra kész is tanítói karunk, de nem hiszem, hogy régi 10% es jövedelmét eldobja magától azért, hogy az Adriának nem egészen tiszta magaviseletü ügynökeit szolgálja. Szó, a mi szó, a mai világban népesebb gyülekezetéi vagy élemedett korú lelkészeknek az ügynökösködés — bármily szép célja van is — de azért nem való. Hát. hogyan lehet másként elérni azt, hogy legyen minden faluban ügynök ? Sok ügynök nélkül pedig több jövedelemre, járulékra számitani nem lehet. A 20%-es visszatérítés egy kissé bajosabb, azért mivel nagyon bonyolulttá tenné a számadást is és nagyon szétforgácsolná a jövedelmet is. Bírnak már a legtöbb helyen a gyülekezeti tagok annyi értelemmel, hogy belátják, miszerint a kerület érdekét szolgálva, egyszersmind saját érdekűket is szolgálják. Ha mindig a régi mesgyén járunk, ha mindig a régi mohos utakat tiporjuk, bajosan lehet akkor előre menni ? ! Például ott van a lelkészi nyugdíjintézet ügye is, nincs józaneszü ember, a ki annak feltétlen szükségességét el ne ismerné s mégis annak a felállítása még mindig késik ? Azért, mert elődeink azt érthetetlen gyávaságból ellenezték, nem lehet annak a megvalósítását halogatni ? De hisszük, hogy majd nemsokára meg lesz ez is, hiszen ott vannak az egyházmegyei gyámoldák, a felszabadult régi segélyek : ezekkel is könnyen megvalósítható lenne, csak vennénk eszünkbe időbe azt, ami a mi javunkra, de legnagyobb mértékben a gyülekezetek javára is lenne. Azért mindeneket vizsgáljunk meg és a mi jónak mutatkozik, azt tartsuk meg, még akkor is, ha a régi határral az ellenkezik. Seregély Béla. Mit végzett a francia Protestantismus a 19. században? Szeretet gyakorlás és társadalmi munkák. A párisi protestáns jótékony-társulat Cuvier, a nagy természetbúvár, 20 éves leányának köszöni keletkezését. Az egyletnek sok nehézséggel kellett megküzdeni. Női vezetés alatt áll és 9 osztályra oszlik, melynek mindegyike egv-egy városrészt lát el. Különösen özvegyekről és elhagyott gyermekekről gondoskodik. Az 1892-ik évben az egylet 585 családnak nyuj-
