Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-24 / 52. szám
833 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 834 dugult édes apja, mint gondnok két éven keresztül lelkiismeretes buzgósággal működött stb.; majd a második részben elmondta, hogy mi az a szép örökség a mi neki jutott? Az t. i. hogy hirdesse a Krisztust, a ki feltámadott, az ő evangéliumát, mely szeretetre tanít még ellenségeink iránt is, mely földi s mennyei üdvöt ád követőinek. Mindezeket oly édc és megható előadással tárgyalta, hogy nemcsak a nők, de a férfiak nagyrészének szemében is ott láttuk a meghatottság könnyeit. Szószékből lejövet i a ét az egyházi énekkar zengett szép éneket, melyn v: végeztével Kóezán Gizella kisasszony, a gyülekezet ifjabb nő tagjai nevében üdvözölte igen szép szavakkal az uj lelkészt s iránta való tiszteletük s szeretetük zálogául egy emlékkönyvet adott át. A 235. dicséret 5. verse zárta be a magasztos ünnepélyt, mely mindnyájunk lelkében a legkedvesebb benyomá t tette. Istenitisztelet végeztével a fehér asztalhoz ültünk, hol kedélyes beszélgetés s felköszöntők mellett fogyasztottuk a sok jó és jobbnál jobb ételeket, melyeknek jóságát csak a házi gazda, a kedves háziasszony s a jó rokon kisassznyok mindenre kiterjedő figyelme s vendégszeretete múlta felül. em hagyhatom említés nélkül azt sem, hogy a gyülekezet nő tagjai a lelkészi családot egy gyönyörű függő lámpával lepték meg. Legyen boldog mind végig az újonnan választott lelkész s családja uj otthonában; valamint a választó szent gyülekezet is ! Széky Aladár, ev. ref. lelkész. Az irvaolvasás kezdetén. A fentiek rövid ismertetése után egy pálcát baltenyeremre állítva, a táblához támasztok, s felteszem e kérdést: „Fekszik-e ez a pálca, avagy áll ?“ Felelet: „Nem fekszik, hanem áll!“ Ekkor az álló pálca irányát lerajzolom, ez lesz az ( | ) álló vonal. „Miért álló ez a vonal ?“ Felelet: „Mert az álló pálcához hasonló !“ Iratok velük többet a levegőben, aztán a táblán, s itt megkezdem az első üteny-szót; „Helyezzétek el pala vesszőtök végét a felső kettős vonalra!“ Itt megjegyzem, hogy addig nem szabad kezdeni az íratást, mig meg nem győződik a tani tó arról, vájjon mindegyik növendék palavesszőjének vége a kívánt helyen áll-e ? Egyetlen növendéket sem szabad e legelső ütenyezésre történő vonal íratásánál figyelmen kivid hagyni; a szabályellenesen kezdő iró később nem lesz képes a többivel együtt haladni. „No kezdjük! álló vonal! le!“ Ezt a vonalat függő vonalnak is szekták nevezni. Ha a tanító épenséggel ezt az elnevezést akarja használni, a következőképen ismerteti: ujja közé vesz és lefelé függve tart egy pálcát s fölteszi a kérdést: „All-e ez a pálca most, avagy függ lefelé?“ Felelet- nem áll, hanem függ!“ „Ha én ennek a függő pálcának az irányát lerajzolom, származik a függő vonal ( I ).“ Használhatja bármelyik elnevezést a tanitő, csak az a fő, hogy mindig egy ugyanazon elnevezést használjon ! Majd a pálcát a táblához támasztva, lefektetem, irányát lerajzolom, ez lesz a fekvő ( —) vonal ! Iratok többet a levegőben, aztán a táblán a kettős alsó vonalra emez ütenyszókra: „Fekvő vonal! jobbra !“ A fekvő vonalat vízszintes vonalnak is szokták nevezni, ha a tanító ezt az elnevezést akarja használni, akkor oly formán ismerteti, hogy megjegyzi: mivel ez a vonal olyan egyenes, mint a nyugvó víznek a felszíne, azért mondjuk ezt vízszintes vonalnak. E vonalak ismertetésekor olvasási előgyakorlatul vehető: egyes tárgyakról mondatott mondatoknak szókra bontása. Ezután következik a beiji/akorliís: fenti vonalak íratása ütenyszóra, váltakozva, majd az eddig tanultakat a következő alakokkal keverve, (hogy száraz béemlézés ne legyen) lerajzolom: (kép helyett) ! , ágy, —, létra, . fésű, | pad, —- gereblye és ezt mondatom majd karban, majd egyesekkel, a rajzokban is kikerestetem a vízszintes és függő vonalakat. * Következik a jobbra, balra dűlő és horog vonal. „Tartsátok föl jobb kezeteket!“ A pálcát a táblához támasztva, a növendékeknek jobbkezük felé dűlve tartom s folteszem a kérdést: „Melyik kezetek felé dűl ez a pálca?“ Felelet: „Jobb kezünk felé!“ No, most bocsássátok le jobb kezeteket! Vigyázzatok ide: lerajzolom ezen jobbradülő pálcának az irányát /' merre did ez a vonal?“ Felelet: Jobbra! „Milyen vonal ez tehát?“ Felelet: Jobbra dűlő vonal! Iratok a levegőben, majd a táblán a következő vezény szókra : „Jobbra dülővonal! fői! — Jobbra dűlő vonal! le!“ És ezt váltakozva ismételtetem többszőrönként hol föl, hol lefelé. . . . Hasonlókép járok el a balra dűlő vonal ismertetésénél is. Ezek után előveszek egy drótból készült horgot. „Mi ez gyermekeim?“ A legtöbb ismerni fogja, hogyhorog. A táblához támasztom, irányát lerajzolom (l) ez lesz a horogvonal. A horgot majd fölállítom, majd függve tartom, alakját lerajzolom, az első esetben származik az álló horognál (/) a második esetben a függő horogvonal. Mindegyiket után iratom a levegőben, majd a táblájukon a következő ütenyszók használásával: „Függő horogvonal! le! kereken ki!“ vagy: „Álló horogvonal! kereken föl! le! Minden egyes vonal Íratása után folyton kérdezze a tanító: micsoda vonal az, a mit irtatok? hogy a gyermekek ne csak írjanak, hanem az írott vonal nevét is hangoztassák.
