Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-29 / 5. szám
75 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 76 fúrdiitattak. Ezen a nyelven egy naptár is jelenik meg. Több lelkészállomáson kívül néhány iskola és két árvaház is létesült. St. Etienneben (Loire) néhány lelkész az általuk tartott gyűlése azt a határozatot hozta, hogy az evangéliom igazságait a gieri (Loire) mészmedencék munkásai között misszió utján fogják terjeszteni annélkül, hogy azokat kényszeritenék a református egyházhoz való közvetlen csatlakozásra. Rive-de-Giert jelölték ki kisérletihelyül, mely egyforma távolságban van St. Etiennehez és Lyonhoz, 1896 juh 3-án este Comte és Momhon lelkészek, az ottani színházban, több mint 700 munkásnak beszéltek. Ezt követték : újabb előadások, egy népkönyvtár és csütörtöki iskola létesítése a gyermekek számára; e munka érdekében 1881-ben egy evangélistát alkalmaztak. Nem sokára rá Rive-de-Gierben minden két hétben és Saint Chamontban minden héten istenitisztelet tartatott; e helységekben körülbelül 1500 protestáns van letelepedve. Jelenleg van 80 vasárnapi iskolás 350-nél több részesült vallási oktatásban. Az évi budget köriilbelöl 4000 frank. Protestáns tanerőkről való gondoskodás. „Észak keresztyén társasága“ 1846-ban Lille-ben theologiai tanulmányokra egy előkészítő iskolát létesített, mely iskola 1847-ben Párisba helyeztetett át. Hasonló intézet keletkezett 1880-ban Tournonban, (Andéches), melynek növendékei (körülbelül 30), azonban az ottani állami gymnasiumba jártak és a felvételkor legalább 15 éveseknek kell lenniük. 1885-ben Nimesben is egy hasonló intézet létesült. A tanítványoknak, hogy felvétethessenek, éretteknek kell lenniök a nimesi állami gymnasium negyedik osztályára. A protestáns néptanítók nagy hiánya oly fájdalmasan érintette Jaquet lelkészt, hogy elhatározta, hogy Glay falucskában növendékházat létesített jövendőbeli tanítók részére. Az iskola 1821-ben egy növendékkel nvilt meg. Későbben a körülmények szükségessé tették, hogy a tanitóképezde mellé a theologiai tanulmányok számára is állíttassák előkészítő iskola. Evangélisták kiképzésére 1860-ban Marseilleben állítottak fel egy iskolát, a mely 1891-ben Montpellierbe helyeztetett át. 1868 óta az ország különböző részeiben lelkészi társaságok alakultak ez ügy érdekében. Az „union pastorale des Cévennes“ 1885 óta „le Huguenot des Cévennes“ cimii havi folyóiratot ad ki 10000 példányban. A theologiai tudományok ápolása céljából jött létre 1883-ban a „Soeiéte de théologie protestante de Paris;“ a havonkénti gyűléseken csakis tudományos szempontokból indulnak ki és a belső versengésektől teljesen eltekintenek. 1877-ben Montaubanban egylet alakult a theologiai stúdiumok támogatására; egy könyvgyűjteményt létesítettek, a melyben leginkább oly iratok találtatnak, melyek a fakultás könyvtárából hiányoznak. Montaubanban, úgy szinte külföldi főiskolákban tanuló deákok számára ösztöndijakat is alapítottak. Továbbá kiváló theologusokat hívnak meg Franciaországból és Francia-Sveicból, hogy a városokban, müveit közönség előtt, apologetikus előadásokat tartsanak. A pénztárállománg 1892-ben 13000 frankot meghaladott. Páris nem maradhatott hátra Montauban mögött, azért ott is alakult 1878-ban egy hasonló társaság. Mivel az 1885-iki törvény a protestáns papnövendékek állami ösztöndijait beszüntette, a párisi társaság mindenekelőtt szükségesnek látta, hogy az igy támadt hiányt pótolja, annélkül azonban, hogy ama másik célját szem elől tévesztette volna. Bevétel és kiadás az 1892-ik évben kitett 16444,21 és 12291,96 f rankot, A francia lelkészek jövedelme soha sem volt fényes. A reformált és lutheránus tartományi egyházban 1880 óta három fizetéses fokozat van évi 1800, 2000 és 3200 frank fizetéssel. Az első osztályhoz tartozik 420, a másodikhoz 99 és a harmadikhoz 107 templom. Párisban a jövedelem 3000 frankban van megállapítva. Ehhez jön még, hogy a stóla jövedelem tulajdonképen egészen elmarad és egész Franciaországban csak 55 papiak van. Az általános lakbérkárpótlás csak 350 frank. A beteges és a többnyire oly távol eső filiákon teljesített szolgálatban idő előtt megöregedett lelkész, ha magán vagyonnal nem rendelkezett, családjával együtt szomorú jövőnek nézett elébe. A nyugalomba vonult lelkészről csak a már úgyis nagyon megterhelt egyház gondoskodott. Hogy ezen szomorú állapoton segítsen: a páris-lyoni vasutak elnöke, Dassier, 1832-ben végdeletileg 100,000 frankot hagyott a törvényesen nyugalmazott lelkészeknek. Ezen nemes példa tetszésre és követésre talált. Tekintélyes hívők becsületbeli feladatuknak tekintették egy nyugdíj-pénztár létesítését. A pénztár alapszabályai az államtanácstól helybenhagyattak. 1893-ban a pénztári állomány 1027644 frankot tett ki, kamatja 142000 frank. Ehhhez járul még 15000 frank, mit évenként az egyházaktól gyűjtenek. A pénztárnak 56500 frank évi nyugdijat kell előteremteni. A belépés önkéntes, azonban a 40-dik életév betöltése előtt kell történni. 60 éves életkor és 30 éves szolgálat ezen pénztárból csak oly nyngdijra jogosítanak, mely a teljes fizetésnek körülbelül 3/4-ed része. A nyugalmazott lelkészek száma ez idő szerint 49 és a segélyezett özvegyeké 91. Az országnak 638 lelkésze közül 420 járul e pénztárhoz. jegyes hjözÍEményE^. — Személyi hírek. Bőtisztelendő püspök urunk a papnövendékek colloquiumainak meghallgatása céljából csütörtökön délben Pápára érkezett. Nagytiszt. Kis Gábor igazgatótanácsos ur is több Ízben részt vett a két hétig tartó colloquiumokon. — Uj missionarius lelkészek. Főt. püspök urunk a brekinszkai ev. ref. missiói egyházba Dömötör Lajos inkei lelkész urat nevezte ki. Dömötör Lajost csak nem rég választotta meg az inkei gyülekezet. A választásnál azonban a gyülekezeti tagok igen meghasonlottak; épen nem testvériesen viselték magukat egy
