Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-29 / 5. szám
77 A DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 78 más iránt. Az egyenetlenség, mely az uj lelkész beiktatásával se csendesült le, birta rá az egyenes és szelidlelkü fiatal papot, hogy lemondjon az inkei lelkészi állásról és Brekinszkán folytassa az oly nehéz, mint fontos missiot, a mit már Bukarestben is szolgált. Kisérje Isten áldása minden lépését. . . . Uljanikra pedig Zmalla Marx János neveztetett ki református lelkészszé, a ki eddig Bresljanicai missionarius volt. Isten áldása legyen munkáján ! — A jezsuitákkal van most tele minden felé a világ. Erőlködnek itt is ott is és mindenütt, hogy megvethessék a lábukat s kifordíthassák sarkából a szabadelvű népmiveltséget. Németországban végre is fészket verhetnek. A birodalmi gyűlés, január 25-én, a centrumpártnak a jezsuita-törvény eltörlésére vonatkozó indítványát első és második olvasásban elfogadta. Horvátországban még nagy ellenzésre talál a jezsuiták betelepítése. Zágrábban a jezsuiták részére állítólag már nagy telekcsoportot vásároltak, a melyen a jezsuiták templomot, gimnáziumot és hittérítő intézetet akarnak alapítani. E hir nagy nyugtalanságot keltett a szerbeknél. Úgy mondják, hogy ez ügyben interpellálni fognak az országgyűlésen és a községtanácsban és tiltakozó népgyüléseket fognak összehívni. A jezsuiták már 1860-ban is le akartak települni Zágrábban, akkor azonban megakadályozta ezt a községtanács határozott tiltakozása. A községtanács kijelentette, hogy ha a jézsuiták bejönnek, akkor a lakosság a rendet megzavarja. Azt hiszik, hogy a községtanács most is csak úgy állást foglal a jezsuiták ellen, mint ezelőtt 40 esztendővel. — Javító intézetek. Tahy János, az aszódi javitó-intézet családfejének a Pesti Napló szerkesztőjéhez intézett egy levéléből vesszük át a következőket: Angliában 282 javitó-intézet áll fönn. Ezekben •évenkint 31,433 fin s közel 10,000 leány részesül javitó-nevelésben. Ez intézeteket főleg a jótékony társadalom tartja fenn, melynek részvevő, gondozó karja még az intézetek falain túl is támogatja és segiti a növendékeket, Franciaország 12 állami javitó-intézetében 3950 fiú és 27 leány, 47 magánjavitó-intézetében pedig 2576 fin és 1518 leány nyer évenkint elhelyezést. Hollandia 2 állami javitó-intézetéken 200 fin és 100 leány, 6 magánjavitó-intézetében 600 fiú és 300 leány részesül évenkint a javitó-nevelés áldásában. Belgium 2 állami javitó intézetében 630 fiú és 130 leánynak, 3 magánjavitó-intézetében pedig 800 fiúnak és 300 leánynak adnak javitó-kényszernevelést. Svájc 15 kantonjában tart fenn javitó-intézetet mintegy 3000 elzüllött ifjú részére. Németország 9 javitó-intézetében 2753 fiú és 116 leány részesül évenkint javitó-nevelésben. Vájjon nem kell-e pirulnunk e külföldi statisztikával szemben , hogy hazánkban ez idő szerint mindössze négy állami javitó-intézet áll fenn 360 fin- és 30 leánynövendék részére. Es ily szomorú körülmények között akar a főváros nemes tanácsa 2000 elzüllöttje számára néhány alapítványt tenni a 180 növendékre berendezett aszódi javitó-intézetben, melynek csupán az az egyedüli hibája, hogy helyiségei a meglevők számára is alig elégségesek, nevelői kara munkával túlterhelt s nem képes befogadni a törvény által ideitéltek mindnyáját sem, kik azután gyakran hónapokig lakói a fogházak miazmás, erkölcsrontó, lélekölő helyiségeinek és társaságainak. Háromszázhatvan fiú és harminc leány részesült hazánkban évenkint javitó-nevelésben, mig a bűnügyi statisztika szerint tízezret meghalad amaz ifjú bűnösök száma, kik 8—16 éves korukban kerülnek a büntető igazságszolgáltatás megtorló ítélete alá. A megmenthető ifjú bűnösök elszomorító csekély százaléka ez, mig a többiek feltartóztathatatlanul rohannak a bűn, a teljes elromlottság lejtőjén lefelé. Mily lealázó javitónevelési ügyünknek összehasonlítása csak a kicsiny Belgiummal is, melynek egy-egy javítóintézete is fölülmúlja népesség tekintetében hazánk összes javitó-intézeteit. A javitó-nevelés fontos ügyével hazánkban ez ideig csak az állam foglalkozott. Szerényen díjazott nevelői kara lelkesedéssel tölti be hivatását s a nevelésére bízott ifjú gonosztevőknek 72.8 százalékát mint teljesen megjavult, ügyes és képzett iparossegédeket bocsátja ki az életbe. Példát kell adnia a fővárosnak a magán-javítóintézetek létesítése terén, hogy kezdése magával ragadja az ország többi törvényhatóságait is. — Az Akadémia nagyobb alapitói. A Magyar Tudományos Akadémia most megjelent almanachja közli azoknak az alapítóknak a névsorát, kik legalább ezer forintot adtak. A legnagyobb adakozók sorrendben ezek : Budapest főváros 1861—1890-ben 181.000 Zsivora György 1883-ban 100.000 Semsey Andor 1889—94-ben ICO.000 Ifj. Budics József báró 1884-ben 90.000 Sina Simon báró 1858-ban 87.000 Széchenyi István gróf 1825-ben 61.000 Hamernyik János 1888-ban 60.000 Teleki József gróf 1834, 1855-ben 40.120 Lo Presti Árpád báró 1860-ban 47.585 Károlyi György gróf 1825-ben 42.000 Bésán József 1874-ben 40.000 Szucsics Lajos 1885-ben 38.000 Rhédey László 1861-ben 35-400 Karácsonyi Guido gróf 1851-ben 31.500 irtot adott. Azonkívül van ötvenkilenc tízezer forintosnál nagyobb, de harmincezer forintosnál kisebb alapítvány, ezek közt V. Ferdinand magyar király 1832-ben 10.500 frttal, József kir. herceg nádor 1827-ben 10.500 írttal, Károly kir. herceg 1834-ben 10.500 frttal és I. Ferenc József 1865-ben 15.000 frttal szerepel. Az uralkodó család tagjai közül még V. Ferdinánd és Mária Anna császárné és királyné szerepelnek 4000 frttal, a mit 1865-ben adtak. — A dunántúli ev. ref*. egyházkerület által „Erzsébet királyné“ emlékére alkotandó kerületi leányinternátusi alapra adakoztak: megyercsi ev. ref. egyház gy. 5 k. 40 fill. Pécsi ev. ref. egyház 1 k. 50 fill. Nagys. Kovács Sebestyén Gyula kir. tanácsos
