Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 74 73 nyilatkozott, azonban az előbbi társaságokkal ellentét­ben, közvetlen a synodus alatt áll. 20 állomáson jelen­leg 20 hitszónok és evangélista működik, 820 önálló tagot és G42 vasárnapi iskolást számlál. Az évi budget 75000 frankot tesz ki. A lutheránus belmissió, Louis Meyer lelkész műve, 1840 óta áll fenn. Kiválólag a nagyszámú németek közt működik. Az 1840-dik évben Parisban csak egy luthe­ránus templom volt, most van 11, melyek egy kivételé­vel többé-kevésbbé mind a lutheránus missziónak kö­szönhetik létüket. Az 1870—71-iki háború után nagyon szaporodó elszászi bevándorlók a missziót erősen igénybe veszik és a 30000 frankot tevő évi budget éppenséggel nem elegendő. Továbbá még 4 lelkészi állást létesitett egy-egy lelkészszel. A nimesi papi értekezlet az 1854-ik énben elha­tározta, hogy a belmissziót, épen mint Németország­ban, életbe lépteti. A társaság a Conférence évangéli­­que liberale befolyása altt áll. Az állami népoktatásról szóló törvény a bel- és összes missziónak gazdag munka­mezőt jelölt ki. Két folyóirat „Ecole dudi manche“ és „Fo­yer protestant“ bizonyítja ezen misszió tevékenységét. Az évi kiadás 1892-ben 14211 frankra rúgott. Az evangéliomi belmisszió a hit- és hazaszeretet egyesülésének köszöni keletkezését. 1871 október havá­ban Numa Recolin lelkész a református nemzeti érte­kezleten Nimesben lelkesítő szavakkal kimutatta, hogy csak Jézus Krisztus evangélioma nyújthat a szerencsét­len Franciaországnak vigasztaló, gyógyitó és mentő erőt és egy keresztyén társaság alapítását indítványozta. Csakhamar élénk mozgalom volt észlelhető, különösen a fáradhatatlan Th. Monod lelkész tüntette ki magát. A társaság egy egyetemes gyűlésnek van alárendelve, mely 13 kerület képviselőiből áll. A vezetőség 1887 óta Marseillében van. További kerületek legközelebb keleten és éjszakon fognak létre jönni. Folyóiratokul szolgálnak: Mission intérieure“ 1881 óta (előbb Bul­letin de la mission interieure) és „Rclévement.“ Az évi budget 15000 frank. A katonák között való evangélizáció a krimi há­ború idejére (1854) vezethető vissza. Jelenleg igen meg van nehezítve a katonák közti evangélizáció. Isteni­tiszteletre a laktanyákban nem gyűlhetnek öesze és más­ként is nehezen közelíthetők meg. Hozzá még hiányzik is a „vallásnak“ megjelölése a katonakönyvekből. Újabb időben a laktanyák közelében olvasótermeket létesítet­tek, melyekben vallásos előadások is tartatnak. Algier és Tunis számára is van evangálizáló tár­saság, melynek az a főcélja, hogy a hívek vallási szük­ségleteit kielégíteni segítse. A benszülöttek keresztyén­­ségre térítését későbbi időre halasztja. Bevétel és kia­dás a múlt évben 5390-05: 5265-80 frank zolt. Most* is előfordul, hogy egyházi férfiak is áttér­nek más hitvallásra. Hogy a minden segítséget nélkü­löző, áttért lelkészeknek állást szerezzen, e végből ala­kult az Oeuvre d,e Pretres nevű egylet. Fáradozásainak sikerült kieszközölni, hogy ezen lelkészek legtöbbje a kereskedés és ipar terén, irodákban, magániskoláknál alkalmazást talál. Némelyeket külföldi francia egyházak lelkészeiül, másokat meg a belmisszió szolgálatában al­kalmazott. Midőn 1881-ben az idős, buzgó Detille Armand a megérdemelt nyugalomba vonlut, úgy gondolta, hogy életpályáját úgy fejezi be a legszebben, ha a temetők körüli missziót létesíti. Párisban és Franciaország más helyein is a temetőket naponta szorgalmasan látogat­ják. Bizonyára a temető, hol a rangkülömbség a sir leple alatt pihen, a legalkalmasabb hely, a hol az evan­­géliom hatalmáról bizonyságot tehetünk. A bibliának egyes szakaszait olvassák, énekelnek és beszédeket tar­tanak. Mindenki jöhet és távozhatik bármikor. A ká­polna ajtaja előtt apró vallásos iratokat osztanak ki. Ez a temetőkben való evangélzáció alkalmas eszköznek bizonyult arra, hogy oly körökre is lehessen befolyást gyakorolni, melyek különben távol állnak az egyházi élettől. A vállalat a külföldről is kapott adományokat. 1882-ik évben történt, hogy születés, házasságkö­tés és haláleset alkalmára való, 12 üdvözlő, illetőleg részvétiratot adott ki egy vallásos protestáns (Sz. Etieme, Loire); ezek az iratkák nagyon tetszettek a protestáns újságoknak. Ilyen rövid vallásos iratokat, születések, házasságkötések és halálesetek hirüladása alkalmával le­vélalakban, a bel- és külföld minden társadalmi osz­tályához tartozókhoz küldöttek. A fáradság nem maradt áldás nélkül; több mint 800 köszönőirat érkezett be 58 Departementsből, Európa más részéből, sőt ximerika távollevő helyeiről is. Eddig körülbelül 78000 ily le­velet terjesztettek el és más országokban is pártolják már ezt a vállalatot. A ki ily levelek iránt érdeklődik, forduljon S Porchére úrhoz, 17 grand rue de le Providence, St. Etienne (Loire). A „genfi evangeliomi társaság1-1 főcélja : hirdetni a Krisztust, a felfeszitettet. Teljesen eltekint a nemze­tiségtől és felekezeti külömbségtől. Ámbár Genfben van a társaság székhelye, — 1831 óta — mégis Fran­ciaországban van munkásságának főtere. Különösen egészséges, vallásos olvasmányok terjesztését, Isten igé­jének a szétszórva élő hitsorsosok között való hirde_ tését és derék fiatal embereknek a lelkészi pályára való kiképzését vette célba. A genfiek munkája nem volt eredménytelen ; több mint 120 állomás keletkezett, melyek közül a legtöbb most az állam- vagy a szabad egyházhoz tartozik. 1892- ben a társaság 14 állomáson működött és 70 kolpor­­teurt foglalkoztatott, kik amaz évben 5090 bibliát, 22,263 uj-szövetséget, 249,430 naptárt és 118,050 köny­vet és kisebb olvasmányt hoztak forgalomba. A társa­ság által fenntartott theologiai iskolába Genfben, 1892- ben 600 deák járt, ezeknek fele francia. Az évi budget körülbelül 200,000 frankot tesz ki. Alapítása óta a társaság 8.927,000 frankot adott ki és 8.900000 frankot vett be. A Bretagneban jelenleg több misszió társaság mun­kálkodik. A biblián kívül egy énekes könyv, Bunyan „Zarándok útja,“ és más vallásos iratok breton nyelvre

Next

/
Oldalképek
Tartalom