Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-29 / 5. szám
71 resztfü), alkotmányiam (a király elé gyülekező sokaság, a korona), mivelődéstörténeti (kéziv) stb ismeretek közölhetők. Ezen felül az ifjúság egy népies irodalmi remeknek jut birtokába, melyet Örömmel olvas s önként betanul; melylyel a társas összejövetelein mondázni szerető népünk vén korában is előhozakodnék s ennek révén megmaradna történeti ismereteink jó része. Mert ne feledjük, hogy mig p. o. a tudósnál valamely történeti esemény idézi fel az ahoz fűződő regét vagy mondát, a népnél ép fordítva: a monda vagy rege az a fix pont, melyhez a történeti esemény szálai fűződnek. Nem mondák őrzik-e Hollós Mátyás emlékét a magyar nép szivében ? A tankönyveknek, az ismereteknek csak vázát, hogy úgy mondjam : száraz anyagát kell tartalmazniok, mely anyagot aztán az olvasókönyv párhuzamban kisér megfelelő irodalmi anyaggal. Nem való tehát az olvasókönyvbe semmi olyan, a mi anyagánál fogva a tudás tárgyainak anyagköréhez tartozik. Az úgynevezett reálolvasmányoknak az olvasókönyvben semmi helye; az olvasmányok elnyűtt sortirozásának — ismeretközlő, kedélvnemesitő (banális kifejezés !) és vegyes tartalmú — semmi értelme. Az olvasókönyv nem lehet sem reál-, sem vegyes tartalmú, hanem csupán irodalmi. Alaptalan a herbart-zilleristák abbeli aggodalma, hogy az ily olvasókönyv megszűnnék a tanitás központja lenni, sőt fennti példa szerint — igy válnék igazán központtá. Alaptalan a szemléleti oktatással való mentegetődzés; mert annak tárgyoktatási része megtalálná másutt a maga helyét; mig a társadalmi oktatás másuvá, mint az olvasókönyvbe, be sem sorozható. Alaptalan a németekre való hivatkozás, kik rá vannak utalva a tárgyoktatás anyagára ; mert nincs népies nemzeti irodalmuk, ha csak Moss idyljeihez nem folyamodnak. Aztán meg, nem vagyunk mi németek ! A tisztán irodalmi olvasókönyv az iskola egész tanfolyamán keresztülhuzódó ethikai, erkölcsi, társadalmi oktatási s egyenest az Ízlés nemesitésére szánt aesthetikai, — ezen felül a III. osztálytól kezdve nép- és tájrajzi, a két felső osztályban élet- és korrajzi és történeti mondái anyagot és a természet életéből vett képeket tartalmazna. Az anyag minden részében irodalmi és pedig népies irodalmi remekekből veendő, hogy az ifjúságra nézve a szép iskolája legyen. Különösen fontos az aesthetikai csoport, melynek át kell hidalnia a gyermek által iskolába hozott versikék és mesék s Arany „Toldi“-ja, Jókai, Baksay, Mikszáth stb. népies remekei közötti tért. Csak ez utón lehet az ifjúságot bevezetni az irodalomba s ez által — mint Radó Vilmos mondja — „részesévé avatni a nemzet szellemi életének.“ 2. A rajzoktatásnál is a népies motívumok a döntők. A nép házi eszközei, öltönydarabjai stb. a magyar népies díszítésnek csinos mintáit tüntetik fel. Kellő előkészítés után ily népies díszítésekből összeállított sorozat által lehet csak eszköze a rajzoktatás a miniszteri tanterv által kontemplált „nemzeti csinosodásnak.“ A két felső osztályban, természetes, a mértani rajz, jobban mondva — alakítás is elkeríilhetlen. 72" 3. Semmi sem bizonyítja annyira a' népétet elsekélyülését, mint hogy a tiszta népdal egyre gyérül utcáinkon és mezeinken ; mig a magyarság legelrejtettebb zugában is színházi kupiék hangzanak. A nép ma nem igen termel, hanem vár. Adjunk hát neki. Adjuk a legjobbat. Össze kell állítani egy a magyar dal és zene jellemző sajátságait magába foglaló csoportot s az egyes osztályokra beosztani. így tett pár év előtt Sweiz; tegyük ezt mi is. A hangjegy énekléstől egyelőre tekintsünk el; az összhangzatos énekléssel se igen okvetlenkedjünk. Állítsuk csak egyszer talpra a daloktatást: a többi önként jönni fog. Összefoglalva a II. alattiakat, célunk a népiesség kultusza. Szüksége van erre a magyar fajnak, hogy faja karakterét, individualitását megőrizze ;, szüksége van a városi elemnek, hogy magyarul érző' szivét bevonjuk a magyarság zománcával; szüksége- van a nemzetiségeknek, melyek e faji sajátságok felöltözése- nélnül, a puszta nyelvtudás által a magyarsággal magukat indentifikálni soha nem fogják. Végcél:: népünk lelkében a nemesebb eszmei tartalom után való sóvárgást — majd azt mondom : ideálizmust — felkölteni. Eminens feladata marad ez a népiskolának, mig a nevelést többre becsüljük, mint a tanítást, Végül megjegyzem, hogy a felekezeti szempontok méltatását ezúttal mellőztem. Eí hiányt a nt, szerkesztőség engedelmével külön cikkben szándékozom pótolni*)» Dömötör János, istvándi-i ev. ref. tanító. Mit végzett a francia Protestantismus a 19. században? „Észak keresztyén társaságamely 1843-ban ágazott le az előbbiből, egy theologiai előkészítő iskola létesítését is kitűzte feladatául. Fennállása óta 73 hitközség, 26 lelkészszel, 4 evangélistával és 5 iskolával lépett életbe, nem szán itva a kultuszhelyeket és hitszónokokat, kiknek gyámülitást biztosított. 12000 hívet számlál, kiknek harmadrésze előbb katholikus volt. Bevétel és kiadás 1892-ben 55705 : 56861 frank. A „kolóniák evangéliomi társasága„ egyik ága az előbbi társaságnak és 1862 óta áll fenn. Algierban 4 hitközséget tart fenn, melyek különösen az idegen légió katonáiból állanak. Az oráni gyülekezet tagjai leginkább spanyolok. Tunisban is alapított lelkészi állomást. Pénzügyi helyzete azonban még nem kielégítő arra, hogy a kitűzött feladatnak csak megközelítőleg is eleget tehessen. A Savoyenben szétszórva élő és szegényes gazdasági viszonyok között levő („9 hónap tél, 3 hónap pokol,“ mondja a közmondás !) protestánsoknak 1850 óta, egy P. Freemantle nevű angol buzdítására szintén segítségükre jön a lélekgondozásban. „Az államtól független református gyülekezetek egyesülete“ az 1849-ik évben az evangélizáció mellett *) Az engedélyt igen szívesen megadjuk; sőt kérjük tisztelt barátomat, éljen vele minélelőbb ! Szerk. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP
