Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-19 / 47. szám
DUANNTÜLI PROTESTÁNS LAP 754 753 természetű emberek zajongása, hanem érző szívvel bíró osaládfők jajszava hangzik fel e tárgyban újra meg újra. S Isten őrizze egyházunkat attól, hogy népiskoláiban oly emberek legyenek népnevelőkul alkalmazva, kik családjok jövőjére gondolván (vagy inkább : azzal nem gondolván) a mai helyzetet hidegen — némán tűrni tudják ! Mert — legyen szabad fölemlíteni! — kántortanitóink helyzete a nyugdíj is mi azzal összefügg : az özvegyek s árvák segélyezése dolgában) még sokkal vigasztalanabb, mint azt eddigelé a legtöbben gondolták. Az volt. t. i. úgy szólván az átalános vélemény, hogy a legtöbb kántortanitó nyugdij-igényének alap-összege ha nem is több 300 forintnál, az ötödéves korpótlékok beszámításával 25 évi szolgálat után valamennyinek nyugdíj-igénye legalább 550 írtra fog emelkedni. A dolog azonban tényleg nem így áll, mert a kormány félhivatalos tanügyi lapjában immár kijelentetett, miszerint elhatározott dolog, hogy a kántortanitók nagyobb része nyugdij-igényének emelése szempontjából az évötödös korpótlékok összegének teljes beszámításában nem részesülhet ! A „Népt. Lapja“ f. évi 18. számában Hitter Forenc (beavatott) tollából „A nyugdíjigény emelése“ cim alatt ugyanis egy cikket közölt, mely annak kijelentése után hogy: „a nyugdíjigény megállapításánál az u. n. kántori illetmény, stóla stb. figyelembe nem jön, (ezt azonban a törvénynek egy betűje sem mondja és a legnagyobb rosszat: a törzsfizetés kettéválasztását, csak a törvény szentesítése után két év múlva kibocsátott miniszteri rendelet mondotta ki) — igy folytatja : „Ez a körülmény, szemben a fizetés rendezésről „szóló 1893. XXVI. törvénycikknek 8. §-ával, mely „szerint, ha a hitfelekezeti tanító az 1868. évi XXXVIII. „t. c. 141. §-ának harmadik bekezdése értelmében a „kántori teendőket is végzi, a tanítói fizetés megállapításakor a tanítói és kántori járandóságok együttesen ta„nitói fizetésnek veendők“ (hát hiszen ilyen következetességet (?) mint milyen az itt egymás mellé állított *) Érdemes megjegyezni, hogy a nyugdíjról szóló 1891. XLIII t c. alkotása idejében tényleg nagy számmal voltak még oly tanítói (kántortanitói) állomások, melyek összes jövedelme nem tett ki 300 frtot, tehát akkor valóban kedvezmény volt sok tanítóra nézve, ha nyugdij-igénye 300 írtra lett kiegészítve. A fizetésrendezésről szóló 1893. XXVI. t. ».végrehajtása folyt in azonban 300 írton alul maradó tan. javadalmazások, az ezen törvény 8. §-a értelmében való számítás mellett, egyszerűen nem létezhetnek, s igy az 1891. XLIII. t. c.-ben foglalt kedvezmény emlegetésére a tanító k érdekében immár egy csepp szükség sincsen. De hogy az 1891. évben a legcsekélyebb javadalmazásu tanítóknak «ajándékozott» vándorbot lomtárba ne kerüljön, Csáky gróf rendelete folytán a kántortanitókat ütik-verik azzal ! A jelenlegi vall. és közokt. miniszter ur azonban a tanítóság iránt való jóindulatának oly szép jeleit adta, melyek után bízvást remélhető, hogy az illető körök ismételt és határozott föllépése után a kántorsággal is foglalkozó néptanítók sérelmének orvoslása elől elzárkózni nem fog ! Az valóban hihetetlen, hogy a nemzet s egyház legtöbbet fáradó napszámosainak tervszerű sanyargatására magasabb (akár állami, akár egyházi) szempontból kikerülhetetlen szükség volna! „két intézkedésben megnyilatkozik, még aligha pipált „a magyar!) — „nem Kis félreértésre adhat alkalmat." „Ugyanis az 1891. XLIII. t. c. 3. §-ának utolsó „pontja szerint az évi 300 írtnál kevesebb fizetéssel ellátott tanítók és tanítónők részére is a nyugdíj kisza„básnál mindig 300 frt évi fizetés veendő alapul *), téglát a kinek a kántori járandóság leszámítása mellett, „mondjuk : csak 150 frt tisztán tanítói számbavehctő „illetménye volna, a nyugdíjigénye annak is 300 frt.“ „Nézük ezt számszerűleg: A. tanítónak helyi illetménye áll: „beszámítható tisztán tanító fizetés 150 frt „kántori illetmény 150 „ „államsegély 100 „ Összesen 400 írtból, „ehhbez I. korpótlék 50 frt vagyis főösszegben 450 írtból,“ „Nevezett a fizetéskiegészitésre nyert 100 frt s az „évötödös pótlékra nyert 50 frt engedélyezése előtt ta„nitói és kántori együttesen élvezett 300 frt illetménye „mellett, annak dacára, hogy e nyugdij-igény megálla„pitásánál a kántori járulék nem jön számításba s igy „csak 150 frt beszámítható járandósága volt, az 1891 „évi XLIII. t. c. 7. § a alapján 300 frt nyugdijigénv„nyel bírt, — nyert nevezett a nyugdíjigénybe beszámítható 100 frt fizetéskiegészitést és 50 frt korpótlé„kot: nem önként merül-e föl az a vélelme, hogy nyugdíjigénye 450 írtra emelkedik ? Holott a dolog tény„leg nem igy áll. Mert az államsegély nyerése előtt „csakis a hivatkozott 3. §-ban foglalt kedvezmény „alapján volt a legkevesebbül megállapított 300 forint „nyugdijigénye, mint minimális összeg, miután azonban „a 150 frt kiegészítési és korpótléki államsegélvlyel is „tényleges tanítói javadalma (!) nem emelkedik a 300 „írton felül (1793. XXVI. t. c. 8. §. ?!), most (!!) a „kántori járandóság nem számit', ehhez képest nyugdij„igénye az államsegélyek hozzáadásával is csak 300 frt „marad, azzal a különbséggel, hogy ez az igény most „már nem kedvezmény, hanem a fizetésszerü beszámítható illetmény alapján való jog természetével bir.“ Tehát inig a 400 frt alapfizetést élvező községi tanítók s felekezeti másod (osztály) tanítók nyugdíjigénye 400 írtból kiindulva, 5 évenként 50—50 írttal emelkedvén, 25 évi szolgálat után biztosan eléri a 650 frtot (s ez magában véve nagyon helyesen van igy !) — addig az ugyancsak 400 frt javadalommal biró „kántor“-tanitók nagy része csak 5—10—15- -20 évi szolgálat után juthat azon helyzetbe, hogy nyugdij-igényének összege az évötödös korpótlékok segélyével elérje a 400 frtot, a községi s másodtanitók nyugdíjigényének kiindulási vonalát! S miután az özvegyi segélypénz a nyugdij-igény összegének felében, az árvák segélypénze pedig ugyanennek 1jG részben van megállapítva: a családfő nyugdij-igényéhez hasonló méltánytalan arányban történik a kántorsággal foglalkozó tanítók özvegyeinek s árváinak ellátása is ! Hogy ilyen körülmények között az újabb tanítónemzedék javarésze hogyan fog vonzódni a mérsékeltebb javadalmazásu kántortanitói állomások felé, azt
