Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-12 / 46. szám

lom pártolására hívja a többi törvényhatóságokat is. A vármegye legutóbbi közgyűlése ugyanis elhatározta, hogy a képviselőbázhoz föliratot intéz az alkoholizmus terjedé­sének meggátlása végett. A vármegye arra kéri a képvi­selőházat, hogy az állam jövedelme rovására is szabjon gátat a nagymértékű szeszfogyasztásnak, a mely a nemzet rom­lását idézi elő. Az alispán a közgyűlés határozatához ké­pest a föliratot a minap küldte meg pártolás végett az ország összes törvényhatóságainak. Hát bizony itt az ideje, hogy valamit tegyünk a nemzetromboló méreg ellen. — A szabadságharc diákjai. Debrecenben f. hó 3-án öreg, ősz emberek jöttek.össze iskolai találkozóra. A collégiumot ötven év előtt hagyták el, mint fiatal emberek s akkor megfogadták, hogy időnként egy-két •napot töltenek együtt. Ötven esztendő eb"tt kilencven­négyen voltak, most pedig tizenhatan találkoztak, köztük volt Kola János, Debrecen egyik országgyűlési képvise­lőbe. A régi diákok előbb istenitiszteletet hallgattak a nagytemplomban, majd fölkeresték egykori tanáraikat, a kik közül három, Tóth Ferenc, Menyhárt János és Tóth József van életben. Tóth Feienc volt 1819-ben a történe­lem tanára s az akkori szomorú időből nem egy érdekes visszaemlékezést elevenített föl. Elmondta, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, mert még az iskolá­ban is volt az osztráknak besúgója. Egy ízben hazafias kijelentést tett az előadás alatt, a mire Nagyváradra idéz­ték a kerületi főnök elé. Nem büntették meg, hanem a főnök ezt a tanácsot adta : — Jegyezze meg tanár ur, hogy a bölcs ember hallgat, a mikor az idők beszélnek. Tóth Ferenc azonban nem hallgatott s a szabadság­­harc diákjai szeretetükkel tettek tanúságot, hogy mégis bölcsen tanította őket. A debreceni találkozón a tizenhét régi diák újból megfogadta, hogy tiz év múlva eljönnek az ős collégiumba. — A debreceni tanács imája. A régi időkben a debreceni szenátorok imával kezdték meg tanácskozá­saikat. Eg^tilyen-ima került most elő a debreceni levél­tár régi alTlái közül 1670-ből való és igy hangzik : Az kegyelemnek Istene az Ő szentleikének erejével szállyon a mUGyüleke^et hűkben, és mind ez mostani szent szán­dékunkat, s min*i enűekutánna való szükséges kevánt dol­gainkat birja^f^zgassa az maga dicsőségére, mely jó ki­­vánságunkban^Jiogy naft^jHgattassunk az Ur Jézus Cris­­tus nevébeijJ%önyörögjünk e képpen : Kegyelmes, fölsé­­gés Brunk^g£u#%fiiristusnak dicsősséges szent attya, ki vagy minden ahavt,<jj,nak teremtője és megtartója a te szent fiaddal a mi urunk Jézus Cbristussal és az szentlélekkel, ki vagy az igá%~?f£Stő?. irgalma«,-kegy lmes, bölcs, hatal­mas, erős Isten: körrgörgünk te szent Fölségednek, mint kegyelmes Atyánknál? Istenünknek, tekints meg minket Te nyomorult híveidet és a Te dicsőséges szent széked­ből halgassd meg a mi- alázatos könyörgésünket, kik a Te nevedben egyben gyűltünk, légy mi velünk a mi gyű- Ékezetünkben, bocsásd Sieg a mi számtalan bűneinket, tisztics meg minket a mi álnokságaink vétkeiből. Bírjad és igazgassad a mi sziveinket, lelkeinket, mindenekben a Te szent akaratodhoz, hogy minden cselekedetünk és éle­tünk neked kedves legyen. Birjon és vezérel/en a Te szent lelked minket, mert nálad nélkül igen erőtelenek vagyunk akarni jóra is magunktól. Tarcsd meg a te nyomoréi anya­­szentegyházadat és ez te nyomorát \ árasodat, holott az te neved segítségül hivattatik, tiszteltetik és imádtatik. Ne pusztics el Ur Isten a mi vétkeinkért a te öröksége­det, hogy itt ez helyen a te szent nevedet hála-adással tisztelhessük és dicsérhessük szünetlenül mindörökké. Végy ki Ur Isten miközülünk titkon és nyilván való irigységet és egymás ellen való gyülölséget és az versengő lelket, hogy egyértő lólékkel te szent fölségedet dicsérhessük és egymást szeretettel böcsülhessük, hogy igy a te népednek jó példaadók lehessünk. Hajcs hozzánk Ur Isten te fülei* det és hald meg, fordicsd reánk az te szent szemeidet és [ásd meg az mi környülünk levő farkasoknak igye­kezeteket, kik minden tanácsokkal azon vannak, hogy minket te szegény juhaidat gonosz szándékuk szerént meg­emészthessenek és ez földről eltöröltessenek. Agy eszet, elmét elégségest ez sokféle nagy terhekne t elviselésére, hogy ezután is mind ez egész földön, minden népek csu­­dálkozva böcsülhessék mog a te csudálatos mirólunk való gondviselésedet, a Jézusért ki teveled és a Szentlélek­kel egyetemben egy Istenségben él és uralkodik mind­örökké Amen. Ifivatalos rész. Nagy tiszteletű Esperes Ur ! Mélyen tisztelt Uram ! A dunántúli ev. ref. egyházkerületben nt. László József és nt. Kis Gábor tanácsbiró urak elhalálozásával két egyházkerületi egyházi tanács bírói állás megüresed­vén, az egyházkerület Csurgón 1899. évi szeptember hó 14-én tartott közgyűlésében 51. szám alatt hozott határozatával a kerületi elnökséget bízta meg a szava­zásnak e két egyházkerületi egyházi tanáesbirói tiszt­ség betöltése céljából való elrendelésével. E megbízás folytán felkérem Nagytiszteletü Es­peres Urat, méltóztassék az egyházmegyéjébe tartozó egyházak presbyteriumait felhívni, hogy két egyházke­rületi egyházi tanácsbiróra adott szavazataikat Nagy­­tiszteletüségedhez oly időben adják be, hogy azok a püspöki hivatalhoz legkésőbb folyó évi december hó 3-ig beérkezzenek. ( Tiszteletem jelentésével vagyok Komárom, 1899Uévi november hó 2-án. Nagytiszteletü Esperes Urnák kész szolgája : Antal GtÁbok, dunántúli ev. ref püspök. SZERKESZTŐI ÜZENET. Akuts Lajos Bajka. Előfizetése ez év végén jár le Cs. L. L. Köszönöm. A jövő számban. P. L N. Ö- Szintén —n. Ha lehet a jövő számban. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kis József. Főmunkatárs: Faragó János-Pápán. JJ99 az ev. ref főtanoda betűivel ny. Kis Tivadar. 745 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, . ' 14fcr

Next

/
Oldalképek
Tartalom