Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-19 / 47. szám
Tizedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1899. november 19. Recensio. Sokan vagyunk, a kik ma is, és sokáig fájlalva gondolunk rá, hogy egy vagy más ok miatt nem jelenhettünk meg Csurgón tartott kerületi gyűlésünkön. Es így nem vehettünk részt a magyarság és a kálvinismus délnyugoti végvárának, annak a derék főgimnáziumnak jubileumi ünnepén, melyet alapos képzettségű növendékei után tanultunk becsülni. Nem róhattuk le a nagy alapítók iránt a hála és tisztelet adóját a határszéli kis városba való zarándoklás által. Fájlaljuk s bizouy fájlalhatjuk, hogy eg) i.£ nagy jóltevőjének olvasva is könnyekre fakasztó életrajzát nem hallhattuk az azt megíró jelesünk szájából, és a többi szép beszédeket is csak a rideg papirosról olvashattuk. De már úgy vélem, jóval kevesebben vagyunk, a kik évrőlévre vágyódva tekintünk a traktusi és a kerületi gyűlések elé, várván és remélvén az eddigelé nagyon is vontatva haladó lelkészértekezletek nagyobb föllendüléséi. Ezektől várván és remélvén lanyha egyházi életünk felólónkitését. Igazán szomorú dolog, hogy várakozásunkban többé-kevésbbé folyton csalódunk. A mi értekezleteink nem tudnak termékenyitőleg hatni az egyházi életre. Áll pedig ez a csurgói értekezletre is. Legalább az ott felolvasott értekezésekből eddig napvilágot látott felolvasás nem alkalmas a lelkeinket fogva tartó zsibbadtság megtörésére. Értem nt. Barla Károly urnák e lap olvasói előtt már ismeretes „Ferde helyzetek“ cimü felolvasását. Ez értekezés, mint Lapunk 44-ik számában olvastuk, az ellentáborból kemény kritika alá vétetett. De mi sem hág)hatjuk szó nélkül. Én legalább késztetve érzem magamat Barla ur állításait recenseálni. Teszem ezt nem holmi okvetetlenkedésb'd, hanem azon igazságból, hogy a miképen egyik vas élesíti a másikat: azonképen a vitatkozás megszűri az eszméket. Barla urat nincs szereucsém személyesen ismerni. S nem tudom temperamentumánál fogva-e, avagy szomorú tapasztalatai következtében-e — de nekem úgy tetszik — nagyon hajlandó a pessiinismusra. Gondolkodó főnek látszik. Szeme is éles, meglátja a visszásságokat. De épen ezért kétszeresen sajnálni lehet, hogy megelégedett a fölszínes megfigyeléssel s nem igyekezett a dolgok mélyébe hatolni. Nt m igyekezett az okok' és okozatok láncolatát tüzetesebben megvizsgálni. Pedig ezáltal sok téves állítás kockáztatásától megkímélhette volna magát. E téves állításait igyekszem itt megmérlegelni. Kezdem pedig azzal, a mivel 0: az u. n. uj egyházpolitika által teremtett helyzet megitelesével. Barla ur kegyetlenül ferde helyzetbe sodortaknak tart bennünket. Mert támogattuk azt a politikát, «melyről tudtuk, hogy társadalmi tekintélyünk és jövedelmünknek határozottan kárára lesz és a mely bajainknak forrása lett.» Ez állítások közül egyetlen egyet sem irok alá. Jaj volna nekünk, ha a társadalmi tekintélyünk az auyakönyvvezetéstől függene. Ez a nézet, kérem, veszedelmesen hasonlít a középkori és a pápista felfogáshoz, mely szerint tekintet nélkül az egyén méltó avagy méltatlan voltára a hivatalos papi ruha főlényt biztosit minden más emberek felett és e tekintélyt némely köz fu ctio megkaparitása még fokozza. Sőt inkább a modern köztudatban mindinkább tért foglal a demokratikus elv, hogy az egyén értékét: munkássága erkölcsisége határozza meg. És a mai világban az okos és derék emberek, a kiknek véleményére lehet és kell adnunk, igy gondolkoznak. 47 * . , ———T'T; # Az egyház és iskola köréből. *----------------------------* .A. lap szellemi részét o A.z előfizetési dijait illető közleményeit a » . i f • n 1 . 1 1 » i (egész évre 4 frt, fél-4r* A uiiiiliiiiiicy.vet.egyÉtroct nvataos közöbvc. 4v~ Kis József U (J Faragó János íelflos szerUesz ő ezi•—f'*’&"*■§“■ j íomunliatárs czimére xn^re küldendők. r küldendők. $•------------------------— <v Megjelenik minden vasarnap. * ________$
