Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

687 DUNÁNTÚLI f KOTESTANS LAP. 688 tót jelent ; a másikat plastikának mondjuk, szintén a görögök után, kik a szobrászatban mesterek valának. Az irás teremtésnek mondja Isten azon ténykedését, melylyel a földnek porából embert formált, sőt nem tartózkodik attól sem, hogy hasonlataiban az Isten te­remtői összmunkásságát a fazekas munkájával hason­lítsa össze, a ki tetszése szerint alakit az agyagból kü­lönböző alakú edényeket, egyiket ékességre, a másikat éktelenségre. Nekünk szabad a hasonlatot megfordíta­nunk. Minden igaz emberi művészet összehasonlítható a teremtő alkotásával. A fölfedezések és találmányok, melyekkel az ember a természet feletti uralmát törek­szik gyarapítani, nem tartoznak a művészet fogalma alá. A művészet nem is a természet utánzása, nem a valónak megszólamlásig hű másolása a szép vagy rút­ban; mert hiszen akkor Rafael mögötte maradna a pho­­tographusnak. A művészet inkább uj formáknak és ala­koknak előhozása és pedig az érzés, gondolkozás és akarás ugyanazon forrásaiból, melyből a való élet for­mái és alakjai fölsarjadzanak. Joggal beszélnek hát a művészet teremtéseiről és a művész alkotási ösztönéről. Es még sem gondolhatjuk, hogy a művészet, az ő idő­sebb nővére, a természet nélkül állott elő. Ha az ember a természetben nem látna alakokat és színeket, melyek szemét elvarázsolják, ha nem hallana hangokat, melyek fülén keresztül kedélyére hatnak, hogyan jönne rá, hogy a valóság által benne felébresztett szemléletet és érzé­seket mindig uj, szabadon föltalált formákban, sziliek­ben és hangokban fejezze ki. 8 mióta csak művészet létezik, az soha sem fejlődhetett tovább, ha a művész csak a művészt másolja, hanem csak úgy, ha a kép­zelőtehetséget mindig a természettel való uj, meg uj érintkezés hevitette és határozta arra, hogy a termé­szettel való versenyben a természet megdicsült kép­mását teremtse meg a művészetben. Még más oldal­ról is mutat a természet és művészet rokonságot. A művészetnek magában, éppen úgy mint a természet­nek, feladata az igazság tanítása és az akarat jóra ve­zérlése, mindkettőnek szépet kell teremtenie. A tiszta művészeti alkotás hasonlít a rózsához, mely célját az­zal tölti be, hogy alakja, színe és illatával díszíti a kertet és gyönyörködteti az embert. Legmélyebb alap­jában a mily benső és összefüggésben van a szép, a jóval és igazzal és a mily bizonyos, hogy nem számít­hat tartósságra és nem virágozhatik ott, a hol a mű­vészek és művészetkedvelők elméjén tévelygés és ha­zugság, szivükön pedig tisztátalan és gonosz indulatok uralkodnak, épugv a szép a művészetben, mint a ter­mészetben magában véve sem igaz, sem igaztalan, sem erkölcsileg jó, sem erkölcsileg rossz. Ez ellentétek an­­nálinkább tekintetbe jönnek, ha fölteszszük a kérdést, hogy minő állást foglaljunk el a természet és művé­szettel szemben. Mint evangéliumi keresztyének, azon­ban ne gondoljuk, hogy e felől másként tisztába jöhe­tünk, mintha biztosítjuk magunkat az evangéliommal való egybehangzásról. Ez értelemben fogunk hát be­szélni művészet és természetről az ujtestamentomban. * * * Talán különösnek tűnik fel e tárgyról beszélni, mert hiszen a ki ismeri és szereti az ő ujtestamento­­mát, minden mást keres abban, mint a művészet és természetröli tanítást. Igen, azt a művészetet, hogy mint kell vidáman élni és boldogan meghalni, tanít­hatja e könyv ; minden más művészetről, mindenről, a mit mi sajátképpeni értelemben és közönséges nyelv­­használat szerint műveszetnek nevezünk, a legjobb eset­ben hallgatni látszik az újszövetség. A természetre való vonatkozásban azonban kihallik az uj-szövetségből a pa­nasz, hogy ez, valamint született ura, az embe/, abnormis állapotban van, hogy benne a halál előhírnökeivel, mint következményeivel királyként uralkodik. Olvassuk azt is, hogy a világ az ő örömeivel, az egész világ a szem és fül összes gyönyöreivel — és nem ugyanaz-e az az ember­nek a természet és művészetbeni minden örömével — elpusztul. Tárgyunk tán világosabban hangzanék, ha az uj szövetség helyett az egész bibliát vennők; mert éppen a természet és művészetre való vonatkozásban nagy különbség van a biblia két egyenlőtlen fele, Iz­rael népe és a keresztyén gyülekezet szent irodalma között. Az ujtestamentommal való összehasonlításban úgy tűnik fel előttünk az ó, mint egy valódi világi könyv. „Hogy jól legyen dolgod és hosszú életii légy e földön“ — mondja a parancsolat, mely egyúttal ígére­tet is foglal magában. Valóban a tízparancsolatban hal­lunk olyat is, mely kiterjed az egyesnek rövid életére. Isten irgalmassága nemcsak harmad-negyed iziglen, ha­nem nemzetségről-nemzetségre elárad azokra, a kik őt szeretik és parancsolatait megtartják. Azonban a fö­lött, hogy a meghaltak Isten irgalmasságától mit re­mélhetnek, -— vastag lepel lebeg, mely csak ritkán és félénken lebbenthető fel. Annál kerősebben meg­vannak gyökerezve az ó-szövetség kegyesei érzelmök minden szálaival e földi élet talajában. Az élethez mily kedvet, a természethez mily gyönyört lehel az ó-testa­­mentom ! A nap fényes pályája, a csillagos ég ragyogó pompája, az időjárás és évszakok változása, a növény­világ felvirágzása, az üdítő harmat és termékenyítő eső hatása alatt, az állatvilág őseredeti élete, a cédrusok ágai közt éneklő madaraktól, a bömbölő oroszlánokig és a néma halakig, melyek a tengerben játszadoznak ; a munka nemessége, mely által az ember nemcsak táp­láló kenyerét s gondüző borát nyeri meg a földtől, ha­nem fölemelkedik a teremtett világ urához; az aratók Öröme és az ember gyönyörűsége, aki a végzett munka után szőlejében gyümölcsfája alatt ül és annak gyümöl­csét nyugodtan élvezi , mindez a keresztyénség előtti népek hodalmában alig jutott valahol oly természethű, festői, vonzó kifejezésre, mint éppen az ó-szövetségben. A művészetben bizonyos korlátok álottak Izrael népe előtt. Mig a képzőművészetek azon népeknél, melyek közepett Izrael hitét tisztán megőrizte, éppen e poly­­theisztikus cultus szolgálatában állottak, izraelben ezek számára nem jutott hely. Az istenséget és mindazt, a mi isteni, nem szabad kiábrázolni. A templomot is nem azért építették, hogy Istennek szüksége van e földön méltó lakásra, hanem hogy legyen imádságnak háza 43*

Next

/
Oldalképek
Tartalom