Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-08 / 41. szám

657 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 658 a győzelem fényes mezejére s hallathassa veletek e fel­emelő szózatot: jól vagyon jó és kiv szolgám, kevesen voltál hiv, többre bízlak ezután, menj be a te Urad­nak örömébe. Amen. Tudod, hogy ki az övéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alábbvaló, viselj azért gondot a tieidről. Szeretett Testvéreim ! kik a lelki élet nagy me­zején a Krisztus anyaszentegyházában velem együtt működő szolgatársak vagytok, menjetek el békével, ki­sérve szívből fakadt áldásom által. A jó Isten, mennyei édes Atyánk, kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felül az égből, legyen nektek segitségtekre mennyei erejével anyaszentegyházának épí­tésében, hogy erősek lehessetek a hitben, a beszédben és cselekedetben. Mindezeknek utánna óh Istennek népe és az ő szolgáinak gyülekezete, aki az igazság ismeretére elki­­vattattál, megáldjon tégedet az ur és őrizzen meg té­gedet. Világosítsa meg az ur az ő orezáját terajtad és könyörüljön terajtad. Fordítsa az ur az ő orczájának világosságát tereád és adjon neked testi- lelki békes­séget mind az időknek végéig. Amen. Ekkor a hívek a 90. zsolt. 9. verse éneklése mel­lett, majd a lelkészi és esperesi karral kivonult a püspök ur ő méltósága a helybeli pap lakására s ott a felavatottak nevében egyszerű, de őszinte szókkal köszönetét mon­dott Kalocsay Endre főgimn. rend. tanár. A püspök ur atvai szeretettől teljes viszontválasza után a lélekemelő ünnepség befejezést nyert, maradandó emléket hagyva Csurgó és vidéke népe szivében, elméjében. A felavatott ifjú lelkészek ezek voltak : 1. Akucs Lajos bajkai, 2. Barthalos Mór balaton-kis-szőllősi, 3. Dömötör Lajos brekinszkai missziói, 4. Földváry Jenő daruvári missziói, 5. Horváth Imre magyar-ladi, 6. Kalocsay Endre csurgói ev. ref. főgimn. rendes tanár, 7. Kirvács László n.-pisanicai missziói, 8. Német Jó­zsef inkei, .9. Páli Sándor esztergomi, 10. Sarkadi Ti­tus nemes-kisfaludi, 11. Vörös János naszályi, 12. Varga Károly szap-nyárádi lelkészek. Jelenlevő esperesek: 1. Barakonyi Kristóf b.-so­­mogyi esperes, h.-sz.-györgyi lelkész; 2. Czike Lajos tatai esperes, ó-szőnyi lelkész; 3. Juhász Pál barsi esperes, nagy-sarlói lelkész; 4. Nyikos Kálmán veszprémi espe­res, litéri lelkész; Somogyi Gyula őrségi esperes, egy­­házas-rádóci lelkész; 6. Szekeres Mihály pápai esperes, takáesii lelkész; 7. Veres Ede komáromi esperes, buesi lelkész. Ezeken kívül számos világi gondnok, világi és egyházi tanácsbiró és ezerekre menő közönség. Kalocsay E. Iskola-ügy. Miképpen nevelhet a tanító vallásos embereket ? Úgy a biblia, mint az ünnepeket megelőző beszé­dekhez, mint kiegészítő rész, egy-egy szép ének elének­­lése elmaradhatatlan kellék! A szép éneklés hathatósan nemesíti a szivet. Pél­dául a húsvéti történetnél: „Nincs már szivem félel­mére“ . . . vagy a nagypéntekinél: „Buzditsd fel Uram lelkemet“ énekek érzésteljes eléneklése, mily megnyug­tató, mily megragadó melódia lesz a fogékony gyer­meki lélekre ! E végből tanítsunk énekelni érzéssel és érte­lemmel, hogy ez által is Istennek neveljünk. Nagy hiba vallásos nevelésünkben az, hogy gyönyörű énekeink elő­adási színezésére oly kevés gondot fordítunk. Nem az érzelem és áhítat, hanem a tudás a fő! Pedig énekelni tudni és szépen énekelni két különböző dolog. Legyen énekoktatásunk szívből jövő, ne harsogás és csak tu­dás, hanem szelid, kellemes hanghordozásu, áhitatos éneklés ; menete ne a szokásokhoz, hanem az azt jelző hangjegyekhez alkalmazott. Hisz az éneklés sem egyéb, mint Istennel való társalgás. És lehet-e a vallásos lé­leknek megkatóbb és szebb megnyilatkozása, mint a többek között a : „Te benned bíztunk eleitől fogva“ . . . és az : „Oh könyörgést meghallgató“ . . . énekek buzgó eléneklése ? . . . . Az iskolai vallástárgyak között az erkölcstan és egyháztörténelem ama nevelési eszközök, melyek által a vallási érzület irányittatik és igy erőssé és öntuda­tossá képeztetik. Az erkölcstanból tanulja meg növendékünk, hogy a mit érez és hisz, miképpen kell Isten, egyház, haza embertársai és a teremtett dolgok irányában keresz­tyéni módon értékesíteni. Azért az erkölcstan tanitásánál ne a száraz tudás, hanem a fent említett cél lebegjen a tanító előtt, hogy munkája épületes legyen és fáradsága édes gyümölcsöt teremjen. Az egyháztörténelem dicső elődeink vallási hűsé­gének, kitartásuknak, küzdelmüknek és szent vallásuk­hoz való ragaszkodásuknak tüköré. Ez sugározza visz­­sza a sötét múltból elődeink ama mély vallásosságát melylyel készek valának még életüket is feláldozni ama hitben, hogy a „testet megölhetik, de a lelket nem !“ Ennek tanitásánál, hogy általa neveljünk, eme cél lebegjen szemünk előtt! Lelkünk legyen az élő egyház­történelem, ne ped g a holt betű ! Többet ér ebből a főbb események és életrajzok lelkes elődása, mint az egész egyháztörténelem egymásból folyó száraz tömkelegé !“ A vallási tárgyakon kivid, a reáltárgyak közül különösen a természetrajz, a természettan és a honi tör­ténelem ama tantárgyak, melyeket vallási nevelésünkben alkalmas eszközül használhatunk föl ! Csak keresni kell, megtaláljuk ezekben a isteni hai talmat, bölcsességet, jóságot és gondviselést. Mindezeken áthaladva még a szoktatás az, mi ál­tal növendékeinket vallásosságra nevelhetjük. A szoktatás a gyermeki lélek irányítására a leg­­hathatósabb eszközök egyike! Általa felelhetünk meg amaz örökké igaz közmondásnak : „Addig hajlítsd a fát, mig vessző!“ Szoktassuk azért növendékeinket ideje korán a szorgalmas templomba járásra, mert : «Ki a templomot szereti, Istent soha meg nem veti!»

Next

/
Oldalképek
Tartalom