Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-08 / 41. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 056 655 tűk mellett is a te neved által legyenek erősek, hogy tanítsák, buzdítsák, vezéreljék a te népedet azon harc­ban, a melyet életünkben kell folytatnunk a testiség, érzékiség, a bűn és erőszak ellen, a melyek a te orszá­god megrontására törekesznek és annak népét hatal­mukba keríteni igyekesznek. Őröket állitál annak bás­tyáira , a kik a te népedet a veszély közeledésére figyelmeztessék, a közönyösség és tétlenség álmába el­­szenderedni ne engedjék. Te ruháztad fel a vezetőket és őröket a bátorságnak, elszántságnak leikével, hogy az anyaszentegyház védelmében minden áldozatra készek legyenek. A te bölcsességed gondoskodik arról is, hogy a kidőlt harcosok helyébe, a kiket hűségük jutalmá­nak elvételére magadhoz hívsz, a harc terére uj bajno­kok lépjenek. íme most is megmutatod hozzánk való kegyelme­det, midőn uj védelmezőket állítasz anyaszentegyházad oltalmára, hogy harcolják ama nemes harcot, a mely­­lyel terjesztik a te anyaszentegyházad határait, hirdes­sék a te igédet és akaratodat s ez által vezéreljék a te népedet tehozzád. Könyörgünk Uram anyaszentegyházadnak ez uj szolgáiért. Áraszd ki reájok szent lelkednek kegyel­mét és ezáltal tedd őket képesekké és készekké a reá­­ok bizott szent ügynek védelmére. Áldó kegyelmed tegye sikeressé jó igyekezetüket, gyümölcsözővé minden jó munkájukat. A te szent igéd irányozza minden lé­péseiket, szelídség, jóság hassa át törekvéseiket. Az igaz­ság fáklyáját add kezeikbe, melynek világánál járjanak maguk az erény és tiszta erkölcs utján és azzal vezé­reljenek másokat is a boldogság országába. Töltsd ki reájok szent lelkednek erejét kettős mértékben, hogy legyen szavaikban erő, mely eloszlassa a tudatlanság? babona, előítélet homályát, vigasztalja a bánatos szive­ket, bátorítsa a csüggedőket, hevítse, buzdítsa, gyújtsa lángra a nemes törekvéseket, szüljön készséget az igaz­ságért, szabadságért, hazáért való önfeláldozásra. Le­gyen szavaikban erő, hogy annak hatása alatt félelem­mel teljék el a gonosz, megtérjen a bűnös, megszégye­nüljön a képmutató, megrettenjen a boszuálló, magába szálljon a kevéiy és elbizakodott, meghátráljon az erő­szakos, jó útra térjen a tévelygő. Adj szivükbe türel­met, kitartást, állhatatosságot, ha szenvedniük kellene a te nevedért, egyházuk javáért, lelkiismeretük, hazá­juk szabadságáért, hogy hitüket, meggyőződésüket soha meg ne tagadják, sőt azért szenvedni, áldozni, ha kell a Golgotára menni is készek legyenek. Onts kebelükbe erős kötelességérzetet, hogy ingadozás és lankadás nél­kül töltsék be hivatásukat, ebben találják fel legfőbb boldogságukat, a melyet tegyen teljessé híveik szere­­tete, a jók becsülése, mindenek felett a te jó tetszésed. Hogy földi pályájukat tisztességben, megelégedésben futhassák meg, annak bevégzése után pedig nyugodt lélekkel elmondhassák : Atyám, elvégeztem a munkát, melyet reám bíztál és meghallhassák a te szeretetteljes válaszodat, jól vagyon jó és hiv szolgám, kevesen vol­tál hiv, többre bizlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe. Amen. Hitünk fejedelmének, az Ur Jézus Krisztusnak nevében, az apostoloknak útmutatása s az általuk ala­pított ősi keresztyén egyház gyakorlata szerint megerő­­sitlek titeket, Krisztus hű szolgái, itt e szent helyen, a gyülekezet és egyházkerületünk elöljárói előtt a lel­­készi hivatalban. Alázzátok meg magatokat az Istennek hatalmas keze alatt, hogy titeket alkalmatos időben felmagasz­taljon. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja vagyon tirólatok. . . . Ekkor a letérdepelt ifjú lelkészek mindegyiké­nek háta mögött ősi apostoloktól eredt szokás szerint ott állottak az esperesek, kezeiket fejeikre téve, előttük pedig a főpásztor szintén jobbját a felavatandók mind­egyike fejére téve sorba, a következő bibliai idézete­ket mondta el. 1. A világosság Atyja bocsássa ki reátok vilá­gossága szent lelkét, hogy legyetek szolgái ne a betű­nek, a mely öl, hanem a léleknek, a mely elevenít. 2. Álljatok szilárdan, derekaitokat íelövedzvén az igazságnak mell-vasába, annak felette a hitnek pai­­zsát felvegyétek, hogy ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthassátok. 3. Tündököljék a ti életetekben a tiszta erkölcs, hogy ne legyen senki, a ki bűnt tudjon találni tiben­­netek. Legyetek hasonlók a jó vezérhez, a ki jó pél­dával jár elől. Ue ne legyetek olyanok, mint az útmu­tató fa, mely mutatja ugyan az utat, de ő maga nem jár rajta. 4. Vigyázzatok a hívek léikéire, mint számadók s mint őrállók azon legyetek, hogy a lelki élet mezőin legeltetett nyájból egy se tévedjen el a ti vezérlete­tek alatt. 5. Legyetek a föld savai, a világ világosságai, úgy fényljék a ti világosságtok, hogy mások is látván a ti cselekedeteiteket, dicsőítsék a mennyei Atyát. 6. Mint az igazság bajnoka emeld fel szavadat bátran, ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert véled van az Uh* és senki sem támad tereád, hogy neked ártson. 7. A munka terhét hordozzátok, mint Jézus Krisz­tusnak hű vitézi, tudván, hogy ha tusakodik is valaki, nem koronáztatik meg, hanem ha igazán tusakodik. 8. Magatok felől kevélyen ne értsetek, mert a kevélyeknek az Ur ellene áll, az alázatosaknak pedig adja az ő kegyelmét. 9. Úgy hasogassátok az igazságnak beszédét, hogy az engedetlenek, hiába való beszédüek, emberek elméi­nek elhitetői térjenek vissza a megtagadott igazsághoz és általatok megnyeretve, dicsőítsék a mennyei Atyát, 10. Lelki tisztaságban és ártatlanságban mossátok meg a ti kezeiteket, hogy az Urnák oltára körül mint ezen hivatásra méltók forgolódhassatok. 11. Viselj gondot magadról és a tudományról és maradj meg ebben, mert ha ezt miveled, mind maga­dat megtartod, mind azokat, kik téged hallgatandanak. 12. Miután pedig végliezvitte az isteni hatalom általatok azt, a mit kegyelmesen elvégeztetni akart, te­gyen az titeket a híven megharcolt harcnak mezejéről 4 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom