Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-01 / 40. szám
Tizedik évfolyam. 40. szám. Pápa, 1899. október 1. Tanévet megnyitó beszéd4"). Nagy tiszteletű Tanári kar! Kedves Kartársaim! Tisztelt papnövendék urak ! Jó Istenünk jóvoltából im ismét egy uj tanév küszöbén állunk. I)e mielőtt abba belemennénk, mielőtt munkához fognánk, a könyörgés után, vessünk egy komoly pillantást életpályánk nagy jelentőségére és diadalmas megfutásának ezer nehézségére. A ránk váró feladatok komoly szemügyre vétele bizonyára hathatósan fog sarkalni bennünket tehetségeink lehető teljes kifejtésére. Önökre nézve, tisztelt papnövendék urak, annyival inkább szükséges ez, mivel jelen helyzetükben kizárólag csak a pályájukra való előkészülés a hivatásuk s a mit e részben most esetleg elmulasztanak, tatán soha se lesz módjukban helyrehozni. Mindenek előtt legyenek meggyőződve arról, hogy nekünk, a kik a lelki élet mezejét miveljük ; a kik itt vetünk és aratunk, itt plántálunk és gyomlálunk, sokkal nehezebb életpálya jutott osztályrészül, mint a hogy azt a távolról szemlélők sejtik, vagy a milyennek azt most még talán önök is képzelik. Legyőzni magukban a testi embert s uralomra juttatni a lelkit; visszaverni a tömérdek kisértőt, mik egyszer a saját belsőnkből, másszor a külvilágból csalfábbnál csalfább alakban akarnak megejteni bennünket; hegyen épitett város lenni, a melyben csak szépet, jót, csupa követésre méltót találjon, a ki megtekinti; a földnek sava lenni, a mi Isten kegyelmével megmenti az emberi társadalmat az erkölcsi megromlástól; gyertya lenni és úgy világítani, hogy mások is lássák jó cselekedeteinket és dicsőítsék a menvnyei atyát. Jelentőségteljes, nagy és szinte megközelithetetlen feladata ez a lelkészi pályának és olv tudományos előkészületet oly lelki fegyelmezettséget kíván, a milyennel csak kevés, igazán áldott lélek bírhat. A jóirányu törekvésnek azonban mindnyájunkban meg kell lenni. De hogy ne vesszek el az általánosságokban, hivatásunknak minden ágát a maga összes nehézségeivel tel nem ölelhetve, legalább egyre különösen ráirányítom figyelmüket. Arra t. i. hogyan kell viselni magát általában minden jó keresztyén embernek, de mindenek felett a lelkipásztornak a rajta kívül, másokban jelentkező bűn irányában ? Isten, ki egy vérből teremtette az egész emberi nemzetiséget, egyszersmind őreivé is rendelte egymásnak az embereket. Erről azonban manapság épen nem akarnak tudni az emberek. Még a jóbarát, sőt a testvér is tart attól, hogy ha figyelmezteti rossz útra tévedt barátját vagy testvérét a kötelességre, mit elmulaszt, vagy arra a veszedelemre, a mi a tévúton rá vár: magára vonja ennek haragját. És hogy ezt elkerülje, inkább ő is megszegi kötelességét, elnémitja TeVkiismeretét s az eltévelyedettet magára hagyja. Nem járja ez, bűn ez egy közönséges embernél is, hát még egy lelkésznél. A lelkész épen nem lehet közönyös a gondjaira bízott egyének magaviseleté, kivált bűnei iránt, mivelhogy őrálló ő a gyülekezetben. Az őrállókat pedig igy inti az Ur Ezékielnél: Embernek fia, őrállóul adtalak én téged Izráel házának, halld meg azért az én számból az én beszédemet és intsd meg őket az én nevemben. Ha én mondándom a hitetlennek : halállal halsz meg és te őt meg nem inted és nem szólsz néki intvén őt, hogy az ő istentelen utától eltávozzék, hogy éljen : az a hitetlen meghal az ő álnokságában, de az o véi ét a te kezedből kívánom meg . . . Mekkora felelősséget hárít ez az isteni intés a gyülekezetek őrállóira! Ne felejtsék el ezt önök soha, és meg ne próbálják kibújni alóla. Az uj szövetségben is maga Jézus is szóval és példával nem egyszer hiv fel bennünket arra, hogy atyafiságos szeretettel igyekezzünk az erény útjára vezetni azokat, a kik a bűn útjára tévedtek. Pál apostol is az ő nagy jóindulatával, emberszerető szivével igy szól: Kérünk titeket atyámfiai, intsétek azokat, a kik lendetlenül járnak. S ezt kiváltkép a gyülekezetek elöljáróinak, első sorban a lelki pásztoroknak mondja. És mégis a lelkipásztori tiszt e részének gyakorlása talán épen azért, mert igen sok kellemetlenséggel :) Az 1899—1900 tanév megnyitása alkalmával elmondotta Kis József közigazgató. 40
