Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
021 cseledjem embertársaimmal és úgy gondolkozzam róluk, amint én kívánom, hogy ők velem cselekedjenek és rólam gondolkozzanak; és ezt a sokkal kisebb mértékű követelményt is ellátta a jövő élet és az evangeliom biztosítékaival, minden erkölcsi követelményeivel. S mit tapasztalunk? Kétezer éves küzdelem után nem mondhatjuk, hogy ez a tan teljes mértékben uralkodik az emberek szivében, lelkében, s hogy kizárólagos úttörője, indoka cselekedeteiknek. Mit kíván és remél tehát a tudomány, hogy sokkal többet valósítson meg — az emberi természet ellenére — szankczió nélkül? Ez vergődés! Es minél jobban erőlködik, annál nagyobb lesz a csőd. Mi ide nem megyünk; mi maradunk az evangeliom alapján; mi ennek erkölcsi tanait akarjuk bevinni a népbe, ezzel beérjük teljesen; és annál nagyobb lesz a győzelmünk, minél nagyobb eredményeket érünk el. Mindenképen és minden utón is odjutunk, hogy térjünk vissza az evangéliumhoz. Nem tagadom, én, ki annyi anyagi kérdéssel foglalkoztam az életben, akineic hivatásomnál fogva a materiális dolgokkal kell foglalkoznom, és az a rengeteg sok közügy, amelynek előrehaladása ezido szerint gyenge kezeimre van bízva, azok gondozásának minden nyomora, minden küzdelme, minden baja átnyilal szivemen és átérzem azt, hogy anyagi gondok között az élet nemesebb feladatainak megfelelni minél nehezebb. És ezért én egyházunkban is mindig arra törekedtem, hogy a kikre a mi tudmányunk és annak terjesztése első sorban bízva van, papjainknak, tanárainknak anyagi ellátásáról minél jobban gondoskodjunk. De az anyagin kivül törekednünk kell vezetőink szellemi színvonalának emelésére. Ha az ember elmegy a templomba, a felvilágosodott s hall oly históriai, grafikai, arkheologiai botlásokat, amelyek a tudomány mai állásával Össze nem férnek, akkor elveszik hatását a szent beszédnek és a pap is sablonosán morzsolja le beszédét. Nem kell félteni az evangéliumot a tudományos kutatásoktól! Ez kiállta már 2000 erztendő kutatását s minél többet kutatjuk eredetét s származását, annál felvilágosodottabb, annál becsesebb, annál üdvösebb. Nem tagadom, nem zárkózhatom el azon aggodalom elől, azon kételyek elől, amelyek főleg az utóbbi időben a protestantizmus terén nálunk felmerültek. Törvényeinkben lényeges változások történtek és ezek — nem tagadom — a helyzetben lényeges változást idéztek elő. Ezt öntudatosan és büszkén mondom, mert ezektől én nem félek. Régebben a protestantizmus küzdött az ellen, hogy a „ compelli intrare-í a törvényből töröltessék. Minden talpalatnyi földet meg kell védelmezni, minden lelket veszélyeztetve láthatunk és ennek következtében éjét és napot egybe kell tenni azok megvédésére. Ez óriási nehéz feladat. De akárhogy erőltettük volna a törvényhozási intézkedéseket, az elől ki nem térhettünk volna. És én jobb szeretem, ha föld fölött folyik a harcz, mintha aláaknáztatok. Azt mondják, csekély eszközeink vannak s az Ö22 ellenség erős. Tagadhatatlanul igaz. De kérem: csak a lelkiekben, csak a protestantizmus terén vagyunk-e igy ? Hiszen kérem, földmivelésünk minden nap, minden órában küzd. Védelmezni kell szőlőnket, burgonyánkat, erdeinket, gabonánkat, ezek miatt a legerősebb küzdelemben vagyunk. Nem tudjuk, hogy holnap reggel nem ébredünk-e uj fegyver, ágyú-találmányra, mely semmivé, teszi mindazt, a mit eddig alkottunk. A társadalomban uj rétegek emelkedtek, melyekről eddig azt gondoltuk, hogy mozdulatlanok. Uj vágyak, uj szenvedélyek keletkeznek. Ott van az ipar és kereskedelem nagy tere, egy újabb találmáy' felforgatja mindazt, ami eddig fennálott s holnap újólag kell kezdeni a küzdelmet. Anyagi dolgokban azért feladjuk a küzdelmet? Nem! Ha tehát anyagiakban e küzdelmet fenntartjuk, akkor az evangeliom melletti küzdelmet is folytassuk. En, mélyen t. nagygyűlés, oly helyen állok, amely nekem ezt az Önérzetet biztosítja. Önérzettel, büszkén mondom el, hét püspök vesz körül, Debreczen levegőjét szívom, a magyar protestantizmus fócusában vagyok, és a békés küzdelmet felveszem bátran, határozottan és biztos reménnyel a győzelemre! Üdvözlöm a nagygyűlést! Az «Egyröl-másról» Írója, e Dp 32. számában felszólal az 1898-iki szeptemberi kerületi gyűlés jegyzőkönyvében előfordult ama hiba miatt, hogy a közgyűlési alkotó tagok sorából kimaradt két egyházmegye egy-egy világi képviselője. Alólirott szerkesztettem a szóban levő jegyzőkönyvi pontot, s minthogy úgy szoktam eljárni s jártam el az 1898. szeptemberi gyűlés alkalmával is, hogy egy ivet terjesztek ez esperes urak elé, oly célból, hogy ők tudhatván legbizonyosabban, kik jöttek, illetve jönnek meg egyházmegyéjük jogosult gyűlési tagja közül, írják föl a megjelentek, illetve a távolmaradásukat a kerületi elnökséghez be nem jelentettek nevét: halasztottam védekezésemet addig, a tűig alkalmam lesz a kerületi levéltárban utánna nézni annak, hogy toll vagy nyomda hiba-e vagy az illető esperes avagy alólirott figyelmetlenségéből származott hibá é a két jelen volt képviselő eltüntetése. Németh István levéltárnok úrral utánna néztem az okmánynak, a valóban szép rendben levő levéltár 1898. szeptemberi gyűlésének rendben levő okmány csomagából sajnálatomra az eredeti összeírás hiányzik s igy a hibát, hogy vezekelhessek, nem tudom magaménak elismerni. Lehet az enyém, lehet az illető egjdiázmegye képviselőinek beirójáé, lehet nyomda hiba, lehet abból származott, hogy ama két képviselő az összeíráskor még nem volt jelen a gyűlésen, később pedig nem jelentkezett bejegyzés végett. A hiba hát enyim-e, vagy kié ? nem konstatálható. Vajha ennél több hiba soha se fordulna elő jegyzőkönyveinkben. A másik hiba y.—y. cikkíró szerint az, hogy a leány internatus jelen volt igazgatójának neve pedig, — DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
