Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-24 / 39. szám
623 / DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP habár az igazgató nem alkotó tagja a közgyűlésnek, — fölemlittetett. Szerintem az már tán kevésbbé hiba, mint figyelem azon intézet iránt, a melyet az egyházkerület éppen azon gyűlésen vett átt a pápai egyházmegyétől; mely intézet ügyei ott komoly tárgyalást s az igazgató részéről fólvilágositást igényellek; s talán nem is hiba, akkor, mikor gyűlési jegyzőkönyveinkben figyelemből megszoktuk végről említeni azt is, hogy az alkotó tagokon túl jelen voltak még számosán az egyházkerület lelkészi és világi tagjai közül is. Ugyanazon számban fölszólal y.—y. azon szempontból is, hogy a kér. gyűlések ne tartassanak folyton Pápán, nehogy az azon környéken lakók klikk uralma alá jusson a kerület. Ez talán fölösleges aggodalom a kerületi gyűlés ismert szervezete, alkotó tagjainak egyházmegyénként arányos beosztása mellett. A gyűlés tagjai utazási és napi dijat kapnak, az egyházmegyék ügyeljenek, hogy képviselőik kitartsanak s lehetetlenné lesz, — a mi nincs is, a klikk uralom. A gyűléseknek nem mindig Pápán, hanem más vidéki nagyobb városainkban leendő tartásukra vonatkozó lag tett felszólalása ellenében pedig rámutatok a kerület azon határozatára, hogy gyűlései „rendszerint“ Pápán tartatnak : a mi nem zárja ki azt, hegy ime ez évben Csurgón s ha méltó ok kívánja, jövőre meg p. o. Losoncon tartassák a kér. gyűlés, csak legyen meg annak az indító oka s nyerjen a kerület meghivást és adjon az előző gyűlés beegyezést. Mert nem ugyan a klikk uralom ellen, hanem az érdekeltség felköltése, ébrentartása, az összetartozás érzetének erősbbitése ; a kerület tömörítése céljából, bizony üdvös dolog a vidékek iránt figyelemmel lenni, habár sok célszerűségi indító oka van annak, hogy a kér. közgyűlések „rendszerint“ Pápán : a főiskola, a kerületi levéltár, kerületi pénztár, a központi tisztviselők és gyűlési alkotó tagok székhelyén tartassanak. Nehezményezte még y.—y. fölszőlalásában azt is, hogy bár Egyházi törv. kifejezetten, csak a zsinati képviselők és lisztviselők s a lelkészválasztásDál kívánja az általános többséget az 1898-ki kerületi gyűlés jkönyve 2. pontja a. bevezetett világi tanácsbiró választásnál általános szavazattöbbség alkalmazhatott. Eőtiszt. püspök ur e lapok következő számában igazolja ugyan a kerületnek éppen a tanácsbirák választásánál kezdettől (1884.) fogva alkalmazott, a magyar polgári életben is erős szerepet játszott „wsws“ vagy szokás jogra hivatkozással, az általános szavazattöbbség utján való választás jogosultságát! de mivel y.—y. újból sorompóba áll, főtiszt, püspök ur fölfogásával szemben saját nézete mellett, elismerve, hogy hozható ugyan szabályrendelet, fejló'dbetik ki jogszokás, „mely szintén kőtelező erejű de hangsúlyozza, hogy „sem a szabályrendelet, sem a gyakorlat.“ (szokás jog) a fennálló törvénynyel ellentétbe nem jöhet.“ Igaza van y.—y-nak, hogy sem szabályrendelet, sem gyakorlat törvénynyel ellentétbe nem jöhet. Ámde a kérdéses ügyre vonatkozólag mutassa ki, 624 hogy hol az törvény, a melyik tiltja a kerületi és egyházmegyei vagy akár egyházközségi tisztviselők általános szavazattöbbséggel való választását ? A mire ő fönt rá mutat, az inkább erősség a mellett, hogy hasonló intézkedést állapított meg az egyházmegye és kerület a saját hatáskörébe eső választásoknál is, nem pedig ellentéteset. Gondolja-e az iró, hogy a zsinat, ha ellenkező irányt akart volna adni az egyházmegyék és kerületek választásánál, azt szintén kifejezetten nem tette volna; de én föltételezem a zsinat bölcsességéről, hogy az egyházmegyék és kerületek kifejlett autonom intézményeibe bele nyúlni nem akart s nem is tette volna helyesen. Az egyházkerület által, az újabb egyházi törvények életbeléptetése alkalmából szükségesnek mutatkozott intézkedések javaslatba hozatalára kinevezett bizottság (1884. ápr. közgy. jkve 6. pt.) fölvehette volna tán pontozatai közé ezen ügy precizirozását is; de ha sem az, sem az azt letárgyalt kér. gyűlés nem látta szükségét az intézkedésnek, az bizonyára nem másért történt, mint azért, mert a fennálló gyakorlatot helyesnek, megváltoztatását pedig szükségtelennek s talán célszerűtlennek is tartotta. Igaza volt-e a kerületnek ? . . . nézzük. Föltétlenül, mert p. o. a mit a kaposvári kerületi gyűlésre bejelentett b.-somogyi esperes választásra vonatkozólag kérdésbe tesz, határozottan mondhatom és igazolhatom, hogy az átalános és nem viszonylagos többség eredménye volt; de azt is határozottan állíthatom, hogy úgy a belsősomogyi, mint a többi egyházmegyékben, sőt a kerületi gyűléseken történő választásoknál is, átalános szavazattöbbség igényeltetik. Mert ugyan miként nézne ki egy viszonylagos válasz tás utján való eljárás, p. o. püspökválasztásnál? Egy nagyobb egyházmegye, p. o. Belső-Somogy, az ő 63 összhangzó szavazatával, az egyházkerület 285 szétoszló szavazatával szemben oktrojálhatna az egyházkerületre püspököt. Ugyan micsoda hangulat származhatnék ebből, minő tekintélylyel állhatna meg négyszeres ellenszavazattal szemben az igy választott püspök. Épp ezért, a belső-somogyi egyházmegyében rég bevett gyakorlat az, hogy nem csak a két legtöbb viszonylagos szavazatot nyert egyén állittatatik szavazás alá: hanem annyi egyén , amenyinek szavazata együtt az összes beérkezett szavazatok átalános többségét kiteszi. Ez az intenczió nyilatkozik meg az inkriminált 1898-iki kerületi gyűlés jegyzőkönyve 2-ik pontja alatt felvett, ismételt szavazatra kitűzésnél is; amely eljárás a 1896. évi szeptember kér. gyü'és jegyzőkönyve 4. pontja E. alattijában nyert kezdeményezést, a szavazatbontó bizottság ezen indítványa alapján : „jövőre a szükebb körű szavazás alá annyi egyén tűzessék ki, a mennyinek együttes szavazatában, az egyházkerület átalános többsége nyilatkozott a beadott szavazatokban.“ S ez jogi szempontból teljesen helyes, pedig a korunkban mindinkább kifejlett jogérzet megköveteli a jogtiszteletet. Beláthatja a föntebbiekből felszólaló, hogy általa nehezményezett szavazati eljárás nem csak nem törvényellenes, de teljesen okszerű és helyes is. Körmendy Sándor, egyhk. főjegyző. 39*
