Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-17 / 38. szám
Tizedik évfolyam. 38. szám.Pápa, 1899. szeptember 17. A csurgói főgimnázium százéves örömünepén. Esdr. III. 12. 13. Sokan pedig a papok és Léviták közül és az atyák közül való főemberek, kik látták vala az első házat, — mikor fundálják vala ezt az ö szemeik előtt: nagy feni.szóval sírnak és egyebek is sokan örömökben kiáltoznak úgy, hogy az a szó messze földre Mélyen tisztelt Ünneplő Gyülekezet! Midőn ez ünnepélyes órában — mint a mi kegyele tes visszaemlékezések közt ült örömünnepünk szónoka, a haza messze vidékiről egybegyült e fényes gyülekezet körében megállók, hogy a nagy Isten áldó kegyelmét s a tudmányok oltárára hozott áldozatokat hirdessem : beszédem vezérigéi által is utalva, — a könyvek könyvével kezemben — vissza kell mennem oda, hol a múltakból látott örömöt a mi alkotásaink felett érzett örömben megismételve találom. Mert mint a hogy a fogságból megtért Izrael — midőn megépité az oltárt és az ő kerítéseit — felgyűlt egyenlőképpen Jeruzsálembe a nemzet e nagy templomába, hogy ott a nagy munka bevégzésével, a Seregek Istenének nyújtandó hállaáldozatát bemutassa: im, úgy jöttünk össze a haza minden részéről mi is, hogy itt a magyarság és a magyar protestantizmus e végvárán, a tudományok újonnan épült oltárát a nagy Isten nevében megáldjuk és a tudomány papjai üdvözölték ottan az Izrael minden városaiból egybesereglett népet: akként üdvözöllek én is, te lelki áldozatra jött szent gyülekezet! ki a nagy munkát be végezted és az áldozat oltárát ajándékaiddal megraktad. S üdvözöllek „különösen egyházunk tisztes véneinek a meszsze távoli őrhelyekről hozzánk érkezett képviselete, kiknek a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye összes gyű lekezetei részéről — a testvéreknek, testvéri üdvözletét hoztam. S midőn a mi nagy munkánk, a mi áldásos munkánk bevégzésével, a tudományok csarnokául emelt ama díszes hajlék mellől, a nagy Isten dicsőségének épített e szent házba vezettünk benneteket, — hogy hálát adjunk az erőért, mert munkánkat megsegítette s hogy könyörögjünk az áldásért, mely a tudományok templomát megszentelje : örülvén az örülőkkel, — áldozzatok ti is velünk, az áldozókkal, hogy az Ur ily nagy örömmel vidámitott meg bennünket. meghallatszik vala. Oh bizony, Lm visszagondolunk a nehéz s erőt megfeszitő munkára, mely az ősök alkotásait megkoronázta, mely a második ház dicsőségét amaz elsőnél szebbé, nagyobbá tette: engedjétek, hogy meghajoljak, hogy leboruljak azok előtt, kik a buzgalom és áldozatkészség lelkét véve, méltókká lettek az ősök nagyságához . . . Ha látnák most a mi apáink, hogy mint lett itt újjá* nagygyá és széppé minden, hogy mint épült fel itt ez a Sion, a Seregek Istene imádásának helye és amott — amaz avult tudományok művészi formákba öntött palotája; bizony felíratnék és fel is Írnák annak, homlokára a próféta király ama szavait: ez az a ház, mely nagygyá és híressé lett úgy annyira, hogy ha valaki átalmegyen rajta, elcsudálkozván mondja: meyépittetéd itt mindazokat, melyek építésére kívánság volna. És, a kik látták az első házat, mikor fundálják vala ezt az ő szemök előtt, csudálkozhattok-e, hogy mint a Jeruzsálemet felépített Izrael, — örömükben sírnak s nagy fennszóval kiáltanak úgy hogy az a szó messze földre meghallatszik vala ? Ily szép és nemes munka után, midőn a mi örömünk és büszkeségünk tárgyát, a mi újonnan épült főiskolánkat a tudományok templomául felajánljuk: méltó, hogy Örömmünnepet szenteljünk. De még méltóbb, hogy az ősök emlékét felidézve, az utánmaradéknak a mi munkánkról is emlékeztetőket hagyjunk. lm ez képezi az én beszédem és a mi összes ünnepségünk tartalmát. Mélyen tisztelt Gyülekezet! A tudomány — mint a hogy azt az irás nevezi: életnek kútfeje. S mint ilyen: a világosságnak, a szabadságnak, a közműveltségnek, s mindezekben az egyesek, a népek és nemzetek hatalmának jólétének és boldogságának az alapja. A történet bizonyságát tudja adni, hogy a mely nép komolyan fogta fel hivatását: az állameszme ki-38
