Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-17 / 38. szám
607 DUNÁNTÚLI PROTESTANT LAP fejtését s a nemzeti lét jentartását a fegyverek egyik hatalma mellett a nemzet műveltségére is alapította. Ismeretes a feniciaiak, az egyiptomiak s más ókori népeknek a tudományok egyes ágaiban tanúsított bámulatos jártassága; Görögország és a római birodalom műveltsége nem csak tanulságos, de szintén mind e mai napig példaadó. Izraelben meghanyatlott a nemzet műveltsége, mily keserű fájdalommal panaszolja a próféta, hogy elvész a nép, mert tudomány nélkül való. Azonban a közműveltség szükségét, tehát a népnevelés fontosságát, elfogultság nélkül mondhatjuk ki, liogv még is csak a keresztyén vallás ismerte fel és alapította meg. Azon időtől kezdve,midőn Cornélius iskolát épített Kapernaumban, az apostolok pedig forgolódtak a gyülekezetben és tanították a sokaságot: a keresztvén vallás mindenütt és mindenekben a uépnevelés utján akarta és akarja az Isten országát megépíteni. Hazánkban is a keresztyénség felvétele óta — királyaink minden törekvése, intézményeik, hatalmas alapítványaik, — mindazon czélra voltak irányítva, hogy a magyar nemzet az európai müveit népek sorába lépve, szellemileg is nagy és erős legyen. És ha szólok a régi dolgokról, a melyeket hallottunk és tudunk, a miket ami atyáink beszéltek meg mi nékünk, beszélvén az Urnák erejét és csudadolgait, melyeket cselekedett: (zsolt. 78: 2—4.) vájjon itt az egyház őrtállói és e fényes gyülekezet előtt, kell-e rajzolnom ama helyzetet, melyet hazánkban és honunkon kívül a reformáczió teremtett? Hiszen tudva van, hogy a protestáns egyház az egyház veteményes kertjévé tevén az iskolát: a tudományoknak és közműveltségnek a leghatalmasabb támasza és fejlesztője lett. Azok a buzgó Esdrások és Nehémiások, kik úgy tündökölnek hazánk történetében, mint a hogy az ő nagy őseik az Ős Izraelben, — egy Bethlen, Rákóczi, Lorántffi, Török Bálint és a többi, kik a vallásos buzgalomtól s a haza és szabadságszeretettől áthatva világitő tornyokat építettek a műveltségnek és tudománynak: örök bizonyságok arra, hogy a magyar protestáns egyház mikép szolgálta a hazát s a hazával egyben a szabadságot és alkotmányt. És, mert a történet nem rideg temetőőr, ki csak a mottós sirfákat s a beroskadt sirdombokat őrizi, de tanítómestere az élőknek és követőknek : hát a történet tegyen bizonyságot mellettük, hogy e vérrel szerzett és vérrel megváltott hazához jó és rossz napokban vészben és viharban minndenkor hívek voltak. A történet tegyen bizonyságot mellettük, hogy a hazát, ha vérrel és élettel kellet megváltani, hát mi készek és képesek voltunk — életünkkel is megváltani. . . Csudálalatosak az Isten utjai! . . . Itt a magyarság e végvárán, a reformáczió e jó termőföldjén az Isten áldásaitól bővelkedő Somogybán, hol a Sztárai és Szegedi Kis Istvánok maradéka soha sem hanyatlott a hitben és buzgalomban: elpusztult iskolák helyén, csak a múlt század végén épültek, illetve épült amaz elhagyott ős hajlék is, melynek ma százados fennállását üljük s a helyébe épült újat a turn ány házává felajánljuk. 608 A nagy idők nagy emberei sorából, egy hitben, s vallásos felfogásban külömböző, de szívben, lélekben és hazafiságban egyező róm. kath. four — a tudományok és költők barátja, — a nagy Festetich György gróf vetette meg alapját a csurgói főgimnáziumnak, mely a b.-somogyi egyházmegye gondjaira bízatván, a Nagyváthy, Sárközy, Somsicb, Nyárády s több és több alapítványok után, — a Léviták példájára felbuzdult Kálvinista jobbágyság táplált és tartott fent, melyet a legutóbbi időben maga az állam is anyagi oltalmába fogadott. S hol egykor a haza bujdosó lantosa busongó lélekkel járta itt az akkor még vadregényes vidéket; ott áll ma a maga fenséges diszében, a tudományok templomának amaz ékes hajléka, — a mi örömünk, büszkeségünk és diosekedésünk, melyre az őrtállók és építők, együttesen kérik most a magosságban lakozó kegyelmét. Oh legyen hát ama ház a tudományok temploma megépülésétől mind végig! Álljanak falai sértetlenül, nemzetségről nemzetségre, századokról századokra. Kíméljék meg minden romlástól és veszedelemtől — az elemi csapások és háborúk zivatarjai. Hadd seregeljenek oda hitet, erkölcsöket, tudományt és honszerelmet tanulni a mi fijaink és a mi maradékainknak a fijai, hogy tanúbizonyságok tegyenek az utánunk jövő nemzedékek előtt is arra, hogy a kik építették, szerették a hazát és az Isten dicsőségét. Áldás nyugodjék azért mindazokon, kik e szent munkát tanácscsal, jó igyekezettel és ajándékaikkal előmozdították. Áldás nyugodjék az alapítókon s az egyházi és világi elöljárókon, kik a munka körül — sokszor akadályokkal is küzdve, — mindenkor buzgó szorgalommal fáradoztak. Áldás nyugodjék a magyar állam törvényhozóin és a haza összes kormányain, kik a mi munkánkat betetőzni segitették. Áldás nyugodjék az Egyházkerületen, ez Egyházmegyén, Csurgó városa lelkes fiain és Somogyvármegye áldozat-kész közönségén. Áldás a tudomány amaz oltára körül forgolódó papokon, — az ifjakon, -- rajtunk ás a maradékon ! A nagy Istennek pedig, kié az erő és hatalom, mennyen és a földön, — legyen dicséret, dicsősség, hála és magasztalás, örökkön örökké. Amen. Baeakonyi Keistóf, esperes. Ünnepi beszéd. A csurgói ev ref. főgimnázium százados és új épületének felavató ünnepén, 1899. szept. 14-én d. e. 10 órakor tartotta V i d a Károly dr. az intézet igazgatója. Nagyméltóságu és Főtiszteletü Elnökség ! Mélyen tisztelt Elnökség ! Valóban boldognak érzem magamat fentartótestfíletünknek, a nt. és tek. belső-somogyi ev. ref. egyházmegyének ama megbízása folytán, melylyel nekem juttatta a szerencsét a nemes ünneplő közönség üdvözlésére.
