Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

575 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 576 ez a fentebb hivatkozott jogszabálynál fogva kötelező erővel nm bírhat. A kaposvári egyházkerületi közgyűlésről szólva, en­nek 6-ik pontja azon feltevésre szolgáltat okot, mintha a jelentést tevő egyházmegyék t. i. a barsi, őrségi és kü­lönösen a belsősomogyi, espereseiket és gondnokaikat nem általános többséggel választották meg, mert erről a jelentés emlitést nem tesz, sőt a belsősomogyi egyház­megye akként je1 ént, hogy Körmendi Sándor ur szava­zat többséggel (nem pedig általános többséggel) esperes­nek megválasztatott. Helyes-e ezen feltevés, ez kitűnik az egyházmegyék jegyzőkönyveiből. Ha ezen feltevésem való s az egyházkerület a viszonylagos többséggel történt választást is jóváhagyó tudomásul vette, —- akkor a kaposvári közgyűlés által kezdeményezett gyakorlat nem áll oly szilárd talapzaton, a milyennek ezt püspök ur feltünteti. Egyébként egyházi törvényeinkhez való tiszteletből eredő s jogérzetem által sugalt felszólalásomnak korántsem volt azon cél ja, hogy bárkit felelősségre vonjak, mert mi­ként püspök ur is megjegyzi, — az egyházkerületi köz­gyűlés az eljárást jóváhagyással szentesitette, — hanem csak felhívni akartam az intéző körök figyelmét egy sze­rintem törvényellenes gyakorlatra, s esetleg a törvény­nek módosítására, kiegészítésére. A mi pedig az általam szintén kifogásolt másik kérdést t. i. jelölteknek fölös számban szavazásra kitűzé­sét illeti, — ennél a püspök ur engem teljesen félreértett, sőt helyesebben mondva, meg sem értett. Lehetséges, hogy én magam vagyok a hibás, mivel talán nem fejeztem ki magamat világosan és egész érthetően. Én ugyanis nem azt nehezteltem és kifogásoltam, hogy a szavazatszedő küldöttség a szükebbkörü szava­zás alkalmával a jelölteket a betöltendő ádomások két­szeres számában tűzte ki szavazásra, mert az ily kifogás dőreség volna, hiszen ha nem kétszeres számnak a jelöl­tek, akkor nincs választás, hanem kinevezés. Eu azt kifogásoltam és helytelenítem most is, hogy a múlt évi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 2 ik pontja tanusitja, a szükebbkörü szavazásnál a bizott­ság első Ízben 4 jelöltet tűzött ki szavazásra, holott csak egy állás várt betöltésre. Hogy ez helyes eljárás lett volna, ezt már csak nem lehet a kaposvári egyházkerületi közgyűlés jegyző­könyvének hivatkozott pontjából kimagyarázni, mely sze­rint szintén csak kétszeres és nem négyszeres számban tűzettek ki szavazásra a gyülekezetek jelöltjei? Ezt már csak nem fogja a püspök ur helyesnek találni és véleményemet továbbra isJielytélen és alaptalan jelzővel ékesíteni? Ha a püspök ur —- miként kijelenti — továbbra is ragaszkodik oly gyakorlathoz, melyet a kaposvári köz­gyűlés nem kezdeményezett és mégis életbelépett; mind addig, mig ezt a zsinat törvénynyel, vagy az egyházkerü­let szabályrendelettel meg nem változtatja, — akkor az én tudomásom szerint sehol máshol nem létező gyakorlat alig szűnik meg egy hamar, mert hiszen a törvény vilá. gos, az változtatásra nem szorul, az egyházkerületnek pedig változtatást igényelő szabályrendelete ide vonatko zólag nem létezik. Megszüntethető ez oly módon, a hogy keletkezeit; megszüntetheti maga a szavazatszedő bizottság minden törvény és szabályrendelet változtatás nélkül, akként, hogy jövőre nem négyszer, hanem kétszer annyi je'öltet tűz ki szavazásra, mint a mennyi a betöltendő állás; s hiszem, hogy senki sem fog felette sajnálkozni. Éppen azért nem tartom szükségesnek azt sem, hogy e tárgyban az egyházkerületi közgyűléshez indítványt ter­jesszek be. Megnyugszom az állapotban úgy, a mint van, ha ez jó a generálisoknak és a többi törzstisztnek, én, a köz. ember, szintén beérem vele. Csak a gyülekezetek ne sokalják meg a fölös'eges szavazásokat ! y—y. Ljgyíjázi élet, A magyarországi ev. ref. tanítók nagygyűlése. A magyarországi ev. ref. tanitók orsz. egyesülete f. év aug. hó 22-én tartotta ez évi nagy-gyülését nemes Komárom városában. A magy. ev. ref. tanitók zöme Budapestről érkezett 21-én d. e. Komáromba, hol a pályaháznál a komáromi ev. ref. egyház mint házi gazda képviseletében Kon­koly Thege Béla főgondnok fogadta a „M. T. 0. B.“ ez évi nagy gyűléséről érkező tanítókat. Kellemesen érintette a ref. tanítóságot az, hogy az egyház gyöngéd figyelme lekötelező szívességgel foga­dott bennünket. Konkoly Béla főgoadnok ur lelkes be­széde a tanítóságot igazán szokatlan örömre hangolta. — Valamint az is, hogy a szerény néptanítókat kitüntető el­ismeréssel üdvözölte. Örömünk, lelkesedésünk mm ismert határt, mikor az ősi, sokat szenvedett város falai közé megérkeztünk. Az ősi kollégium (most polg. iskola) falai között üd­vözölhettük Főt. és Mólt. Antal Gábor püspök urat, ki a legmelegebb vendégszeretettel fogadott bennünket. 21-én d. u. megtekintettük a város nevezetességeit, a bevehetetlen, jobban mondva soha be nem vett erőssé­get, a fügét mutató kőszüzet stb. Este ismerkedési estélyt rendezett a házi gazda, a komáromi ref. egyház, a Gácser-féle vendéglőben, hol részt­­vettek vagy 60-an. Püspök úr Ö Méltósága s a komá­romi egyház főgondnoka köré csoportosult a meszsze vi­dékekről Komáromba érkezett tanítóság, s a legszivélye­­lyesebb társalgás közben megérkezett Tuba János, Komá­rom város országos képviselője. Gyönyörű felköszöntőket hallottunk, éltettük a házi gazdát, főt. püspök urat, Konkoly Béla főgondnok urat, Tuba János orsz. képviselőt, a ki két felköszöntőben a legremekebb gondolatoktól ragyogó beszéddel emelt a vidéki tanítóságra poharat. Majd fel­szólalt a mi kegyes főpásztorunk, a kinek ajkairól igazi főpásztori beszéd hangzott el, melynek gondolatai, mint világitó fáklyák, mint ragyogó gyöngyszemek sokáig

Next

/
Oldalképek
Tartalom