Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-09 / 28. szám

443 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 444 elésnél (A szénhydrások) 1 arany dijat Meinhardt Vil­mos V. oszt. tanuló, dicséretet Schmiedt Antal VIII. o. t. A komoly szavalat II. diját Lázár Ferenc VI. o. t. nyerte el 3 versenyző közül. Vargha Kálmán. Kü ny visi HEiitEí é s. Biblia ismertetés szent történetekkel, gimnáziumok, pol­gári fiú- és leányiskolák 1. és 11. osztálya számára. Irta Fülöp József körmendi ev. ref. lelkész. Szerző sajátja. Ára kötve 60 kr. E kis tankönyv megjelenésekor, a múlt össze), meg ígértem, hogy körülményesen ismertetni fogom. Ezt az ígéretet most beváltom Azt hiszem, hogy a középiskolai vallástanárok köz­véleményét fejezem ki akkor, mikor azt mondom, hogy az I. és II. o. számára való igazán megfelelő tankönyvünk nincs ; én legalább nem ismerek ilyent. A Bocsor Lajos tankönyve, mi jobb hián igen elterjedt, csakugyan biblia­ismertetés, de igen száraz lelki eledel ; nagyou uehezen tanulják a gyermekek s igen könnyen elfelejtik, s még csak azzal se vigasztalhatja magát a tanár, hogy kelle­mes benyomást hagyott hátra a zsenge szivekben. Nem hisz m, hogy akadna valaha olyan tanuló, a ki, mikor már elfelejtette a mit belőle tanult, oly szivesen venné elő és olvasgatná újra ezt a könyvet, mint ha egy-egy kedves bibliai történetet, vagy egy magasztos költeményt felejt el s újra akarja élvezni. Ellenkezőleg. A sárospata­kiak „Bibliai bevezetése“ én szerintem már sokkal job­ban megfelel a követelményeknek. Egészen megfelelőnek azonban ezt se tarthatom. És pedig azért nem, mert igen kevés lenne a vallásos kedély gazdagítására alkalmas anyag. Vallásos oktatásunknak pedig az egész vonalon, de különösen az alsóbb osztályokban ez a legtöbb célja. Az, hogy vájjon a Józsua, Sámuel, Esdrás, vagy a Jób könyve részben vagy egészben attól eredt-e vagy se, a kiuek a nevét viseli, még inkább az ide vágó állítások­nak az irmodorral bizonyitgatása, valamint a könyvek keletkezését jelző, legtöbbször hibás évszámok közlése tel­jességgel nem az első és a második osztályba való. A bibliai könyvek tartalmának címjegyzéke pedig igen-igen meddő munka s mindenre inkább való, csak arra nem, hogy a bibliát megkedveltesse. Mi legyen hát elvünk a tankönyv megírásánál? Ez: a biblia külső, alaki megismertetéséből minél kevesebbet, a tartalma ismertetéséből minél többet adni. JFölöp József, úgy látszik, ebből a szempontból indult ki. Munkája azonban egészben véve engem nem elégít ki. Elmondom kifogásomat. Azon kezdem, hogy Palesztina le­írása igen fogyatékos ; csak 2—3 sorral több másfél lap­nál. Nincs ismertetve a 12-es felosztás és a hármas. Pe­­reának csupán a nevét találjuk föl, róla más semmi sincs följegyezve. Palesztina „kiemelkedő hegyei : a Tábor hegy, Hermon és Gilboa, Efraim és Juda hegység" Hol marad­nak s miért maradnak el : a Kármel, a Garizim és Ébál, a Gilead hegység, Nébó és a Haurán hegy ? Eolyói kö­zül csupán az egy Jordán van megemlítve. A mit éghaj­latáról mond, az se kifogástalan. Síkjai közül egy sincs megemlítve. Az Olajfák hegye fekvését igy határozza meg, hogy az „Jéruzsálem közeli vidékén feküdt." Ezekből látni való, hogy Palesztina ismertetése igen fölületes, csak olyan oda vetett. Térkép sincs a könyvben. Időmeghatározásokat nem találunk pl. hogy mikor érkeztek a zsidók a Kanaán határához, mikor állították fel a királyi hivatalt, mikor oszlott két részre az egysé­ges zsidóország, mikor vitték el fogságra az északi, mi­kor a déli országot ? Ezek az időmeghatározások pedig éppen nem tarthatók fölösleges tehernek ; ellenkezőleg, kiváló támpontjai az emlékezetnek. Az izraeliták ünnepei leírásának ha még egyszer annyi helyet (81[2 sort) szentelt volna, akkor megmond­hatta volna azt is, kogy a pünkösd nem csak „aratási hálaünnep" hanem a törvény kiadásának emlékünnepe is; valamint azt is, hogy honnan vette nevét a szombat-év és a jubileumi esztendő ? Nem mondja meg, hogy bár al éviták és József nem kaptak birtokot, mégis hogyan van, hogy 12 nemzetiség között osztotta fel Józsué a Kánaánt ? Legalább is fölösleges megemlíteni, hogy „Jóbot né­melyek csak költött személynek tartják." Épp ily fölös­leges megfelelő bizonyitgatás nélkül találgatni, hogy ki irta Jób könyvét. Az Énekek-énekéről azt mondja, hogy nem egyéb, mint egy pásztori költemény." Inkább : dal a szerelemről r De ha ennek tartjuk, akkor nem lehet azt mondani, hogy „ezen könyv képes előadással a vőlegénynek menj-asszo­­nyához, vagyis a Jehovának választott népéhez és Krisz­tusnak anyaszentegyházához való szeretetét példázza," hanem csak azt, hogy a két utóbbi értelemben is magya­rázták. A próféták tanyásaiból nem ád szemelvényéket, pe­dig igen megérdemelnék ezt kivált azok a részek, a me­lyekben az Istennek igaz tisz eléséről van szó. Zakariás korát épen npm hátároztuk meg a gyer­mekek előtt, ha azt mondjuk róla, hogy „Dárius Histas­­pes idejében élt.“ Az uj szöv. bevezetésben igen helyesen tette volna, ha mindjárt az elején, a miker tényleg említi is „az idő teljességét,“ m eg mag}'arázta volna, mit értünk alatta. Ez már csak egy közönségesen ismert énekünk megértése végett is szükséges. Juda pusztája olyan összefüggésben említetik, mint ha a Jordán mindkét partján terült volna el. (42. lap)» Tankönyvben gondosan kell kerülni a félreérthető kifeje­zéseket, mint a milyen a most említett mellett az is, hogy „az első evangéliomot Máté irta, kit előbb Lévinek is neveztek," Vagy „három nap múlva" (52. 1.) e helyett t harmadnapon. Jézus megkisértetése nincs illően méltatja. A tanít­ványok névsora nem teljes. A hegyi beszédet a maga egé­szében fel kell venni. Sok haszonnal jár a megtanítása és éppen nem lehetetlen. Egyik-másik példázatot nem a kö­zönségesen ismert nevén említi, P. o. a tiszta búza ás a konkolyról szólót ő az „aratókról szólónak mondja : a go­nosz szolgáról szólót meg „a királyról és szolgájáról" szó­

Next

/
Oldalképek
Tartalom