Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-09 / 28. szám

445 lónak, a nagy vacsoráról szólót ismét a „királyi vendég­ségről“ szólónak. Mivel tankönyvről van szó, azt se hagyhatom meg­említés nélkül, hogy meglehetősen apró betűvel van nyomva Megemlítem még, hogy igen kívánatosnak tartom a bibliai kövyvek versbe foglalt sorrendjének a tankönyvbe felvételét. Itt nincs felvéve. E hiányok felsorolása után igen helyeslem, bogy úgy az ó, mint az uj szövetségi bibliai történetekből egy csomót, a megfelelő helyekre beillesztve, felvett tanköny­vébe s ez által életet lehellt a csontvázba. Helyeslem azt is, hogy az egyes történetekből a tanulságokat elvonta és dűlt betűkkel nyomatva, ez által is kiemelte azokat. Az egyes köuyvek ismertetéséről azonban nem mondhatnám hogy sikerültebbek, mint az előttem ismeretes könyvek hasonló ismertetései; sőt a sárospatakiaké határozottan jobb. Újra átnézve a sárospatakiak mindkét könyvét, ne­vezetesen az I. és II. o. számára kiadott Bibliai Vallás­­tant és a III, IV. o. számára kiadott Bibliai Bevezetést: arra a meggyőződésre jutottam, hogy e két kézi könyv egybeolvasztásával igen könnyen lehetne igazán megfelelő tankönyvet adni. Az ó szöv. bibliai bevezetés ugyanis ösz­­szesen 32 levél; az ó szöv. vallástan pedig voltaképpen csak 8 levél. Ennyi anyagot és úgy 40 zsoltárt jó igye­kezet mellett könnyen fel lehet dolgozni. Az uj szöv. bibliai bevezetés, az apróbb betűvel nyomott részeket pusztán olvastatásra szánva, nincs 20 levél Ebbe beleszámítom a rómaiak és a korinthusiakhoz küldött I. levélből vett apostoli intelmeket, mert ezeket okvetlenül meg kell tanitaui. Ehhez jönne az uj szöv. val­lástan, a mi a tankönyvben 70. lap. Úgy de e 70 lapnak több mint egyharmada dicséret és a példázatokhoz a ta­nító részére adott magyarázat. A tulajdonképpeni tananya­got nem vehetjük többnek 21 levélnél. És mi ez a tan­anyag ? Keresztelő János ; Jézus élettörténete, e közben az egyházi ünnepek megismertetése; a hegyi beszéd; Jé­zus példázatai; a Szentlélek kitöltetése. Tehát mind olyan dolgok, a miket vagy tanultak is már a gyermekek, vagy ha nem tanultak, hát a biblia-ismertetés keretében is meg kell tanítani. Azt azonban, hogy a tankönyvbe, épp olyan formában, mint a Kovácsi-féle tankönyvben van, fölvétes­senek, minleukiuek el kell ismerni, a ki e tárgy tanítá­sával valaha foglalkozott. Ismétlem nagyon helyesnek tartanám, ha a sárospatakiak két említett tankönyvét az I. és II. o. számára egygyé dolgoznák. Katechéta. ’VVuyt's |üzÍEményE^. — A mi gyászunk. Súlyos veszteség érte 4>gy házkerül etünket és ebben kivált pápai főiskolán­kat főtisztelendő és nagyságos László József k öcsi lelkész, kir. tanácsos, egyházkerületünk tanács­­birája, tőiskolánk örökös tiszteletbeli gondnokának julius hó 4-én, este 10 órakor történt elhunytá­­val. A boldogult iránt való határtalan tisztelet, 446 szeretet és nagy értéke elismerésének jele, hogy nem csak rokonsága és egyházközsége, de a tatai ev. ref. egyházmegye és aunak lelkészi kara, a dunántúli ev. ref. egyházkerület és a pápai főiskola is külön-külön adtak ki gyászjelentést. Temetése julius hó 7-én délután 3 órakor ment végbe. A templomban a közelből ás távolból jött óriási kö­zönség jelenlétében főlisztelendő püspök urunk tartott az elhunyt kiváló egyéniségét ecsetelő, megható imát és gyászbeszédet, A sírnál a kopor­sónak a sirba lebocsátása előtt Kis József fő­iskolai tanár a pápai főiskola, ennek tanári kara és ifjúsága nevében búcsúzott el a mindenbeu példánykép főiskolai gondnoktól. A koporsó le­bocsátása és a sir behantolása után pedig Széky Aladár dadi lelkész mondott meleg búcsúszavakat az elhunyt nevében gyülekezetéhez és a tatai egyházmegyei lelkészi kar nevében a boldogulthoz. A temetéskor elhangzott beszédeket lapunk jövő szá­mában közölni fogjuk ; és akkor talán már az elhunytnak kellő részletességgel megirt nekrológ­ját is módunkban lesz tisztelt olvasóinkkal közölni. Ez úttal megemlítjük még, hogy igen jól esett ott látni a temetésen na^yméltóságú dr. Darányi Ignác m. kir. földmivelési miniszter urat, főiskolánk hű­séges világi gondnokát. Ott láttuk a tatai ev. ref. egyházmegye világi előkelő egyéneit és lelkészi karát igen szép számban. A szomszédos r. kath. és ág. ev. vallásu lelkészek közül is többen meg­jelentek. Főiskolánkat a temetésen a theologiai akadémia, a főgimnázium és a leányinternátus ré­széről dr. Horváth József közigazgató, Németh István gazd. tanácselnök, Kis Ernő főgimnáziumi igazgató, Sebestyén Dávid, Kis Gábor főiskolai igazgató tanácsos és Kis József képviselték.......... Az elhuuyt 88 éves aggastyán messzelátó, ferikolt gondolkozásának élesen szóló bizonysága az az in­tézkedése, a mely szerint a Padányban levő föld­birtokán kívül, a mit rokonainak hagyományozott, összes vagyonának főörökösévé egyházkerületünk leányinternátusát tette s ezzel megvetette biztos alapját anuak, hogy leányinternátusunk egészen ön­álló református leánynövelö intézetté emelkedjék fel. S ezzel valóban maradandó, ércnél biztosabb és roinolhatlanabb emléket emelt magának ; nekünk pegig egy igazán nagy bajunkat orvosolta meg gyökeresen. Elismerés, dicseret, hála nevének! Le­gyen áldott emléke közöttünk! Végrendelete vég­rehajtójává főt. és nagyságos Őzike Lajos főiskolai gondnok urat tette. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom