Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
419 UNANTULI PROTESTÁNS LAP 420 tos és érthetetlen ennélfogva a vallás és közokt. miniszter ide vágó rendelete, egyenesen ki kell mondanunk, hogy az bennünket egyetemesen sért. Ha harcnak kell lenni, hát legyen harc; tudjuk, hogy jaj a botránkozónak, de jajjabb a botránkoztatónak. Egy-egy római k. püspök hóbortja előtt, pusztán a béke kedvéért, nem szabad következetesen esetrol-esetre meghajolni. A másik eset a protestáns Németországban történt meg. Ismeretes, hogy a német protestánsok törvényben óhajtották kimondani, hogy a nagypéntek az egész állam területén általános iiunep jellegével bírjon. Nem szükséges magyarázni, hogy a nagypéntek, mint Jézus halálának napja, mily nagy jelentőségű emléknap a keresztyén világban. A bigott Spanyolországban, a római vallás loghűbb államában ezt a napot ünnepük meg a katholikusok a legnagyobb fénynyel s igazi vasárnapi nyugalommal. És a német katholikusok, élükön Kopp boroszlói bibornok-érsekkel, határozottan ellenzik azt, hogy a nagypéntek általános ünnep legyen. Miért, mert — mert a protestánsok óhajtják, azoktól eredt az indítvány. íme a béke konok ellenségei a római pápa és hű csatlósai. Jó lenne, ha ezt az államok vezetői komolyan a szivükre vennék s a pápának örökös dédelgetése helyett szép Fülöp módjára férfiasán helyt állanának országuk lakosainak lelki testi békéjéért, meg a Krisztus úgynevezett helytartójával szemben is. A pápa jubileumi bullája. Az a bulla, melyet a pápa jubileuma alkalmával kiadott, igy hangzik: Követve elődeinket, a római pápákat, és egyetértve tiszteletreméltó testvéreinkkel, a római szent egyház kardinálisaival, a mindenható Istentől vett hatalmunkból, Péter és Pál szent apostolok, valamint a magunk nevében elrendeljük és kihirdetjük az ünnepélyes egyetemes jubileumévet, s akarjuk, hogy az mostantól fogva elrendelinek és kihirdetettnek tekintessék. Kezdődnie kell ebben a szent városban 1899-ik év karácsonának vigíliáján, és végződnie az 1900-ik évi karácson vigiliájával. Eredménye legyen szerencsés, Istennek dicsőségére, a lelkek üdvösségére és az egyház javára ! E jubileum év alatt teljes búcsút, bűneiknek bocsánatát az urban irgalmas szívvel engedélyezünk és osztogatunk mindkétnembeli mindama Krisztushívőknek, a kik igaz bünbánat után meggyónnak és kommunikálnak, s napjában legalább egyszer, 20 napon át egy folytában, vagy megszakítva, akár természetes, akár egyházi napok legyenek —, számítva minden napnak első vecsernyéjétől a következő nap teljes estszürkületéig, a Péter és Pál szent apostolok, a lateránumi Szent János és a Santa Maria Maggiore basilikáit Rómában áhitatosan látogatják, a mennyiben odavaló lakosok. Ha pedig másunnan jöttek, ugyanazokat a templomokat legalább tízszer, az említett mód szerint látogassák. Valamennyien teljes szívtől könyörögjenek Istenhez az egyház fölmagasztalásáírt, az eretnekek kiirtásáért, a katholikus fejedelmek egyetértéséért s a keresztyén nép javáért. Minthogy pedig sok hívőnél előfordulhat, bogy a fönebbi utasításokat, még a legjobb akarattal is vagy egyáltalában nem, vagy csak részben teljesíthetik, ha magában az örök városban, vagy az oda utazásban betegség vagy egyéb kielégítő oknál fogva akadályozva vannak: úgy ezeknek, jó akaratukat tekintve, megengedjük — a menynyire az Urban tehetjük - - hogy ezek is igaz bánat és érvényes gyónás után a szent communio által megerősödve, az említett bünboesánatoknak ép úgy részesei lehessenek, mintha az általunk említett basilikákat a megszabtuk napokon maguk látogatták volna meg. Mindnyájatokat azért, szeretett fiaim — akárhol vagytok, Róma szeretettel hívogat magához, ha csak lehetséges, jöjjetek. Ámde a katholikus bit oltalma alatt. Azért különösen a hivságos világi dolgok időszerűtlen látványosságáról le kell tennie, s érzékét arra irányítaná, a mi a kegyesség ébresztésére alkalmas. Mindenek fölött fölhívja ilyen elmélkedésekre az örök város legsajátabb jelleme, az isteni figyelmeztető jel, mely rá van nyomva, s a mit sem emberi ármánykodás, sem bármi erőszak meg nem változtathat, Jézus Krisztas? a világ megváltója egyes-egyedül Róma városát magasztalta föl minden más város fölött, s szentelte — több emberi rendeltetéssel a maga számára. Benne állította, föl magának székét hosszas és titokzatos előkészület után : akarata szerint ott kellett állania az ő helytartója trónusának minden időkig ? Azt akarta, hogy a mennyei tudomány világosságát lelkiismeretesen és sértetlenül ott őrizzék, s hogy e világosság onnan mint forrásából s magasztos kútfőjéből messze kiterjedjen az egész földre, úgy hogy mindaz, a ki a római hittől elszakad, magától Krisztustól szakad el. Róma szentségét még egyéb is emeli: a vallás ős emlékei, templomainak rendkívüli magasztossága, az apostolok fejedelmeinek sírjai, a katakombák, melyekben hős martyrok nyugosznak. Az a hivő, a ki mindez emlékek szavát megtudja hallani, érezni fogja, hogy nem úgy tartózkodik Rómában, mint valami utazó idegen városban, ellenkezőleg, hogy otthon van, mint saját hazájában; és Isten segedelmével úgy távozik innen, mint a ki jobbá lett, mint a mikor idejött“ sat. A bulla hangja a nem katholikusok irányában hallatlan, habár a Canisius-encyclika után minden lehetséges. Mellőzzük a bünbocsánatot, a mi Róma megjelölt basilikáiban végzendő imádságokhoz van kötve, vagy ha a hívek ezt nem teljesíthetnék e föltétel teljesítése nélkül is megszerezhetik ; erről nőm szólunk, mivel ez a római egyház lényegéhez tartozik, s minket mélyebben nem érint. De mikor a bulla azt állítja, hogy Jézus Krisztus egyesegyedül Róma városát választotta és magasztalta föl
