Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-25 / 26. szám
409 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 410 A gyülekezetekre semmiféle adót, pláne nyugdijadét sem lehet kiróni, roskadoznak a teher alatt, felzudulnának az egész soron az uj adó ellen, sok papnak megkeserítenék a „hívek“ életét és nyugalmát! Szóljanak a bölcs atyák, jámbor tervezetünkhöz s győzzön a jobb! Beszélgettünk ezután arról, hogy a csekély népességű s vagyonilag gyenge egyházak csoportosítására nézve, mi lenne a teendő? Értekezletünk kimondja, hogy az egymáshoz közel eső, egyházi adóval túlságosan megterhelt egyházak csoportosíttassanak, úgy is kevés a papnövendék, ámbár állami kiegészítés van, de hol vesznek papot a szegény és kis ekklézsiák?! Az egyházi adózásra nézve, egy országos adórendszer kidolgozását óhajtjuk, olyan formán, hogy az egyházi adó, részben a családok által viseltessék, részben birtok után vettessék ki, a hol azonban az állami adónak 30 %-át túl haladja az egyházi párbér, ott viselje az állam a fizetési kötelezettséget. Tárgyalás alá vétetett a múlt év szeptember 22-én Pápán tartott kerületi gyűlés jegyzőkönyvének 155. pontban foglalt nt. Szekeres Mihály esperes urnák a vallástanitásra vonatkozó indítványa. Mig egyfelől szomorúan és megdöbbenve constatálta értekezletünk, hogy csaknem egy év lefolyása óta még senki sem akadt ki ezt a fontos figyelmeztetést tárgyalás és megbeszélés céljából az egyházi lapok utján napirendre tűzte volna, hanem arról, hogy ki az igazi szakértő, a tanitó-e vagy a lelkész ? — az unalomig beszéltünk — más felől kimondja értekezletünk, hogy a kerületi népiskolai bizottságjegyzőkönyvében foglalt eszméket elfogadjuk, helyeseljük és magunkévá tesszük. A vallásos oktatásnak, erkölcsi nevelés foganatosításának 12. órája elérkezett, ez az egyedüli mód, hogy híveinket, az egyháztagjait, a „ragadozó farkasoktól“ megóvhassuk! Érzi értekezletünk, hogy a lelkek mezején mélyebben kell szántanunk, a lelkészi műküdésnek a vallástanitásnál érvényesülni kell, úgy az ágendások, ismétlők, mint a mindennapi iskolaköteles gyermekekre nézve, kölönösen olyan helyeken első sorban, hol az u. n. „modern“ tanítók működnek s a biblia előadását komikusnak, gyermek mesének tartják, kik beszélnek a csillagászatról, vegytanról, hanem a betlehemi csillagot nem igen mutogatják meg a kisdedeknek ! A vallástanitásnak, a lelkészi kezekbe kell menni, elébb*vagy utóbb, e fölött diskurálni fölösleges — miért várnánk holnapig?? Ki tudja, mit hoz a holnapi nap??? Sürgeti éttekezletünk, hogy az iskolákra vonatkozó, minden néven nevezendő szabályrendeleteket a főtiszt, egyházkerület gyűjtéssé egybe s egy füzetben bocsássa közre, nagy hasznát vennénk, mert könnyű volna az áttekintés s a különféle rendeleteket, szabályokat nem kellene a jegyzőkönyvek tömkelegében keresgélni. Egyik értekezleti tag megemlítette, hogy eddig az volt a szokás, miszerint Rév-Komáromba egy káplánt mindig az egyházmegye, saját területéről egy káplánt mindig a komáromi egyház választott, figyelmezteti értekezletünket, hogy ezen „státusquo“ fentartására kérje fel az egyházmegyét. Értekezletünk, a régi gyakorlat fenntartását fogja kérelmezni a nt. komáromi egyházmegyétől. Szóba jött az is, hogy mily sérelmes az, miszerint az oklevéllel nem bíró tanítók után az állam évi 12 frt nyugdijilletményt szed az egyházközségektől, de ez oly régi, szinte orvosolhatatlan baj, hogy nincs semmi remény a gyógyulásra, itt nem engednek egy hajszálnyit sem. Ámbár kevés a remény, de mégis kérjük a felsőbbséget, találjon ki valami csodaszert a baj gyógyítására. Midőn határoztatok, hogy jövő évi értekezletünk a sorrend megváltoztatásával Nyitrán fog megtartatni, egy személyes dologra vonatkozó interpellációnak szelíd befejezése után elnökünk az értekezletet berekesztette. A szives vendégszeretet édes érzéseivel távoztunk az est véli órákban Farkasdról haza felé, egyik az apostolok lován, másik saját alkalmatosságán. Halász Móricz, értpkezleti jegyző és zivatar felügyelő. Tanitóegyleti közgyűlés. A pápai ev. re/. egyházmegyei fanitóegylet folyó évi közgyűlését junius hő 7. napján tartotta Pápán. Jelen voltak : nt. Szekeres Mihály ur, a pápai ev. ref. egyházmegye esperese mint elnök, Hetessy Dániel takácsii tanitó mint alelnök, Lajos Pál mint jegyző. A nt. lelkészi karból a népnevelés ügye iránt való élénk érdeklődésöknek jelét adták b. megjelenésükkel: Kis Gábor, Parragh Lajos, Mikár Vince, Kőszeghy József, Kis József, Jakab Pál, Neupor Béla s Győri János urak. Az egyházmegyebeli tanítói kar tagjai közül megjelentek mintegy harmincán. Elnök ur buzgó imával megnyitván a közgyűlést s a szépszámmal megjelenteket szívélyesen üdvözölve fölemlíti, miszerint Mozgay Mihály görzsönyi tanitó ur ez idő szerint ünnepli 50 éves tanítói munkálkodásának örömünnepét; ez alkalomból a közgyűlésen jelenlevő, igaz érdemekben gazdag tanférfiút melegen üdvözli. A közgyűlés e kijelentést általános helyesléssel kísérvén, a könnyezésig meghatott agg kartársat meg-megujult éljenzéssel ünnepelte. Reméljük, miszerint a népnevelés rögös pályáján teljesített 50 évi szakadatlan szolgálat a legmagasabb helyről jövő elismerést is meg fogja nyerni! Felolvastatott a múlt évi közgyűlés jegyzőkönyve, s ezzel kapcsolatban elnök ur fölemlíti, miszerint egyletünknek a kántortanitók-nyugdij-ügyében a múlt évi közgyűlés egyhangú határozata alapján fölterjesztett kérvényét a nt. egyházmegye pártolólag terjesztette a ft. egyházkerület elé ; ott azonban az e kérvényben foglalt kérelem (a kántortanitói fizetések teljes összegének a tanítói nyugdíjba leendő beszámításának kérelmezése) figyelembevételt nem nyerhetett. E kérdésre vonatkozólag (mely különben legutóbb a főtiszt, és mélt. konvent előtt is szőnyegen forgott) nyugodt magatartásra hívja fel a tanítói kart. Sajnálatos dolog, hogy ezen ügyben, mely (talán egynek kivételével) egyházmegyénk
