Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-25 / 26. szám
411 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 412 összes kántortanítóit a legnagyobb mértékben érdekli, a vallás és közoktatásügyi miniszter ur félhivatalos lapjának azon kijelentése után, miszerint a kántortanitók tanítói korpótléka a nyugdíj-összegbe csak azon esetben lesz beszámítva, ha az illetők tisztán tanítói fizetése a 300 frtot eléri : egyletünk tagjaira nézve a teljes megnyugvás úgyszólván a lehetetlenséggel határos ! A pápai, bakonyvidéki, marcalvidéki és ajkavidéki kiskörök jegyzői felolvasták az illető kiskörök legutóbbi értekezletéről fölvett jegyzőkönyveket. É felolvasások figyelmes meghallgatása s a jegyzőkönyvek alapján lehetséges felszólalások után felhívja a közgyűlés a köri értekezletek jegyzőit arra, hogy jövőre a jegyzőkönyvekbe az előadók munkálatainak főbb pontjait s a köri értekezletek elvi megállapodásait is befoglalni szíveskedjenek. Egyletünk egy tagja panaszolva emliti fel, miszerint az ő eddigi jövedelme a régóta szokásos halotti búcsúztatók beszüntetése folytán tetemesen megfogyatkozott. A magyarországi tanítók országos bizottsága a tanitóegyletek szövetségéhez való csatlakozásra hívja fel az egyesületet. Az előbbi pontba foglalt panasz lehető orvoslása módjának kimutatása — s az utóbbi pontba foglalt felhívásra vonatkozó érdemleges javaslat készítése végett a közgyűlés egy bizottságét küldött ki. A pénztárnoki előterjesztés meghallgatása után egyhangúlag kimondja a közg3rülés, hogy az egyleti alapszabályok megerősítése óta befizetetlenül maradt tagságdij-hátralékok szigorúan behajtandók. A közgyűlés hátralevő idejét a tisztujitás eszközlése foglalta el. Miután az alapszabályok a közfelkiáltással való választást teljesen kizárják, titkos szavazás utján átalános szótöbbséggel újra megválasztattak az egyesület összes tisztviselői. Ezzel a közgyűlés eloszlott. — h------. Gonosz támadás főiskolánk ellen. A Pesti Hírlap f. hó 19-iki számában valami undok lelkű ember ga'ád kezéből a legnagyobb rossz akarattal a következő közlemény jelent meg: — „ Véres dolgok a pápai ev. ref. jöiskolában. Megbízható kézből levelet veszünk, mely a pápai ev. ref. főiskolában történt s úgy látszik a nyilvánosság elől nagy gonddal elvont két, nagyon is feltűnő eseményről emeli íöl a leplet. Úgy adjuk, ahogy vettük : „A pápai ev. ref. főiskola komoly csendjét folyó évi áprilisban fegyverropogások zavarták meg Mivel a „Dunántúli Prot. Lap“, a mely pedig ott szerkesztődik a főiskola tőszomszédságában, az esetet agyonhallgatta: jónak látjuk azt nyilvánosságra hozni. Az egyik esetben egy ifjú maga ellen emelt fegyvert. Sebéből egy hét alatt felgyógyulván, a tanári kar elutasította, a városból kikisértette. Helyesen tette; életuut ember nem való tanulónak. A másik esetben egy V. osztályú tanuló revolverrel lőtte agyon I. osztályú lakótársát. Kis Ernő igazgató méltó fölháborodá«ában világi hatóságnak adta át a lövöldöző ifjút, ahonnan azonban Faragó tanár kezessége mellett 2 nap múlva szabadon eresztették s a protektor szárnyai alatt miut magántanuló most itt lappang a főiskola falai között. Micsoda igazság ez! A ki más életét oltotta ki s porig sulytotta a szerencsétlen szüléket, kissebb bűnös volna, mint a ki maga ellen emelt fegyvert? Azt mondják, a fegyver véletlenül sült el. Nem hihetjük el. Az a revolveres ifjú pökhendi, henczegő természete miatt tánulótársai előtt nem rokonszenves alak. A múlt évi szünidő alatt szegény iparos apját, midőn ez részegeskedéséért dorgálta, tettlegesen bántalmazni akarta s akkor hazulról távozva, szüleivel minden összeköttetést megszakított. Az volt a szerencsétlen áldozat bűne, hogy karácsonyi szünidő után a szülék egy kérlelő levelét vitte a rossz fiúnak: ezért kellett neki meghalni! Igazságot kérünk, főiskolai gondnok urak! Egy apa.u Megjegyzésünk előtt közöljük azt a „Helyreigazítást*, mit a főiskola tanári kara a Pesti Hírlap szerkesztőségéhez, sürgősen beküldött, de a mit a nevezett szerkesztőség minden hírlapírói szokás ellenére a mai napig nem közölt: Helyreigazításul. A Pesti Hírlap f. hó 19-iki számában „Véres dolgok a pápai ev. ref. főiskolában“ czim alatt jelent meg egy közlemény arról, hogy a főisk. egyik volt V. oszt. tanulója, ki még ápr. 23-án I. o. beli lakótársát vigyázatlanságból agyonlőtte, mint magántanuló lappang a főisk. falai között, mivelhogy Faragó főiskolai tanár vette az ifjút protekciójába; kifejezést ad azután a hir beküldője azon vádjának is, hogy a nevezett ifjú szándékosan ölte meg lakótársát, mert még a karácsonyi szünidő alkalmával a szülők egy „kérlelő“ levelét hozta el a rossz fiúnak kézbesítés végett. Igaz ugyan, hogy úgy magának, ezen, még áprilisban történt gyászos esetnek két hónap múltával előhozatala, valamint azon állítás, hogy egyik tanárnak pártfogása védi a bűnöst a büntetéstől s végül azon különös indokolás, a melylyel a hir beküldője a szerencsétlenséget szándékos gyilkosságnak minősiti, már mind világossá teszik a közlemény célzato3 voltát; mégis a dolog teljes megvilágositása céljából kötelességünk felelni a közleményre a következőkben: Hogy ama boldogtalan ifjú ma is városunk területén van, annak oka azon tanárkari határozatban keresendő, melyet a gyászos esemény után ezen ügyben tanácskozásra egybegyült főgimn. tanári kar ápr. 28-án tartott ülésében hozott s mely a következő : „Tanári kar tekintettel arra, hogy a szerencsétlenség a fiú lelki állapotát is mélyen megrendítette; mert igen jó előmeneteli! és magaviseletü tanuló volt mindig s szándékosság föl sem tehető: tekintettel végül szegény segére, megengedi, hogy a városban maradjon s ételét a konviktusról megkapja, azonban a nyilvános előadások látogatásától eltiltja, de a magánvizsgálatot tőle díj nélkül felveszi.“ A vi sgálóbiró a saját legjobb belátásából bocsátotta, szabadon másnap a letartóztatott szerencsétlen ifjút a következő rendelettel: „1899. Bv. 52. Végzés. A kir. Jbsg. felhívja Faragó János tanár urat, hogy az emberölés vétségével vádolt.
