Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-25 / 26. szám
407 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 408 Sok helyen, sok esetben szomorú állapotok ezek! De félre sötét gondolatok ! «Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk!» Nem félünk, mert hála a Főgondviselésnek, neki gondja van a szivekre! Ha van lélek közömbös, földhöz ragadt, gyűlölködő, úgy lelkészeink, mint tanítóink között, de a mint tapasztaltam, tapasztalom és érzem, a túlnyomó rész tud érezni szeretni és lelkesülni! És ha ismét újra jönne, a mitől Isten óvjon — a nápolyi gályarabság, legtöbb lelkészünk és tanítónk testvéri ölelkezéssel szorítaná egymást keblükre és szenvednék inkább a halált, mint sem hitöket, melyért dicső reformátoraink annyi szent vért hullatának, szivökből kiszakítani engednék. Tegyük meg kötelességeinket híven és e mellett szeressük egymást; támogassa az erősebb a gyengét, a gyengébb tisztelje, szeresse, becsülje az erősebbet és ne feledjük soha Pál apostol e szavait: „Megharagusztok-e, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen a ti haragotokon !“ Mert csak igy lesz béke és áldás rajtunk, csak igy lesz az őrködő Égi hatalom velünk! (Egyházas-Rádóc). Darab Lajos, ev. ref. ktanitó. Kuylpr/.i étet. Lelkészértekezlet Farkasdon. A váe-vidéki lelkészértekezlet múlt hó 29-én Farkasdon tartotta rendes évi gyűlését nt. Somogyi Antal ur elnöklete alatt. Jelenvoltak : a deáki, kamocsai, nyitrai, m.-sooki rendes lelkészek s a zsigárdi helyettes lelkész. A negyedi, alsó-szőlősi, kis-mányai testvérek távol valának. Elnökünk meleg szavakkal üdvözli az egybegyűlteket a gyűlést, illetve értekezletet megnyitja s napi rendre tűzi, tárgyalás alá bocsátja — nt. esperes urunk által figyelmünkbe ajánlott tárgysorozatot, nevezetesen: 1. „Az országos lelkészi nyugdijíntézet szükséges voltáról, annak életbeléptetéséről. 2. „Az egyházi terhek lejebb szállithatása céljából lövőben az egymáshoz közel eső, lélekszámban és vagyoni erőben gyenge gyülekezeteknek miként leendő csoportosításáról.“ 3. „Az egyházi adózás egyetemes viszonyáról és arányosságáról.“ Mielőtt a tárgysorozatba fogtunk volna, jegyzőkönyvünk 2. pontjában, kis körünk egyik buzgó tagjáról, Istenben boldogult Pap Elek volt zsigárdi lelkésztestvérünkről emlékeztünk meg s érdemeit jegyzőkönyvünkben megörökitettük. Hű volt mind halálig! Legyen áldott emléké! A lelkészi nyugdíjintézetről kezdtünk beszélgetni. Általában véve szükségesnek, kívánatosnak, elhalaszthatatlan életkérdésnek tekintjük a nyugdíjintézet kérdését, melyet a napi rendről levenni nem szabad ! Sajnos, hogy a zsin. törv. 270. §. nyílt rendelése dacára a konvent tudtunkkal még most sem foglalkozott bővebben (tán szükebben se! ?) ezzel az életkérdéssel ! Egyszerű, csendes a mi körünk, magunkhoz híven, a fontos kérdést értekezletünk egyszerűen „Columbus tojás“ módjára véli megfejtendőnek, illetve megvalósitandónak ! A mi szeretett és kedves „János bácsink“ dogmatikája, keményebb dió ennél a kérdésnél! ! Nevezetesen ez a megoldás : tekintettel arra, hogy az állam a 800 frton alóli fizetéssel biró lelkészek részéről a befizetést eszközli, magára vállalja, hiszen a kongnia összeírására szolgáló ivekben, a nyuyüj lerovására ott van a kész rubrika s ha lett volna nyugdíjintézet, már most folyósítaná az állam a nyugdíjra vonatkozó fizetéspótlást, a kiegéssitésre szorult lelkészek részéről: tekintettel arra, hogy a domestikából segélyezett szegény lelkészek alamizsna összege, az állami kiegészítéssel meg fog szűnni s végösszegében tisztességes summa fog megmaradni a domestika pénztárában, .... végre tekintettel arra, hogy a zsinati törv. 259. § e) pontja határozott ígéretet tett arra, hogy a lelkészi nyugdijalapot segélyezni fogja a domestikából, mindezeket figyelembe véve kívánatosnak tartjuk, mondja ki egyegyházmegyénk, illetve tegyen felterjesztést a kerületre, a konventre, hogy a 800 frton felüli fizetéssel biró lelkészek nyugdijösszegét az egész vonalon fizesse a dumestika, a 800 frton aluli fizetésű lelkészek az állami segélyt kérelmeztük és azt el is fogadjuk ! A nyugdijösszeg nagyságára vonatkozólag az egyenlőség elvét sürgetjük ; egyenlő befizetés, egyenlő nyugdíjjogosultság úgy a 800 frton felüli, mint a kisfizetésű lelkészekre nézve. A nyugdijösszeg 40 évi szolgálat után ezerkétszáz forint legyen. Tiz évi szolgálat után 40% az 1200 frtból folyósítható. A nyugdíjazás 10 év múlva folyósítható a nyugdíjintézet a XX-ik század hajnalán lépjen életbe s annak minden lelkész jogosult tagja legyen ! A nyugdíjaztatás 1-ször a lelkész saját kérelmére tiz évi szolgálat után, 2-szor rendkívüli esetekben hivatalból, egyházi hatóság intézkedése folytán eszközölhető! Bizonyára sokan lesznek, kik mosolyogni fognak tervezetünkre s azt mondják : „édes bortól részegek ezek“ . . . Könnyű más zsebére nyugdíjintézetet felállítani!! jó is volna ! magunk semmit sem fizessünk!? Engedelmet kérek, a 800 frton alóli fizetéssel biró lelkészek semmi esetre sem fognak hozzájárulni ahoz, hogy saját konvenciójukból fizessenek nyugdijjárulékot, de erre nem is lesz szükség, hiszen az özvegy és árva gyámintézeti tagsági dijjat is átvette már tőlünk az állam s a nyugdíj-taksát is ő fogja fizetni! 800 frtig mindent fog fizetni. A magasabb fizetéssel biró lelkészek, a „zsiros ekklézsiákban“ lévők joggal várhatják a domestika segélyét, mert ezek a népes egyházak és gyülekezetek évenkint igen nagy összeggel segítették eddig is a domesztikát fennállása óta, az pedig ki van mondva, hogy a nagy gyülekezet semmi segélyben ne részesüljön ! és jövőben is nagy összegeket fog beküldeni, tehát azok a népes egyházak megérdemlik, hogy saját pénzükből és mégis helyettük, tehát közvetve a domesztika járuljon lelkészük nyugdij illetménye fizetésének pótlásához ! „Nem részegek ezek“ kik igy gondolkodtak, hisz reggel 10 óra volt, ha nem az igazság és méltányosság szólott a nyelvek által híveinkből.
