Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
371 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 372 történet tanítására két esztendő vau szánva, t. i. a VII. és VIII. o. Önérzetünk és nemzeti büszkeségünk ápolására való az uj tantervnek azon intézkedése is, hogy a magyar történetet a világtörténettel kapcsolatban, annak a keretében tárgyaljuk. Másrészt meg arra törekszik, hogy nemzeti múltúnk ismertetése az ifjút a középiskola első osztályától mindvégig elkísérje. A honi föld ismertetésére is nagy gondja vau az uj tantervnek. Az I. osztályban kizárólag hazánk földrajzát tanulják a növendékek, más tárgyakban is nagy figyelmet fordít hazánk viszonyaira, intézményeire. A túlterhelés szempontjából történt az uj tantervnek azon intézkedése, hogy a latin nyelvű tanítás végső céljaként nem a magyarból latinra való fordítást tűzi ki, — ezután az érettségi vizsga alkalmából latinból magyarra fordítanak a fiuk. A latin olvasmányok megválasztásában, azok sorrendjében is változás áll be. Cornelius Nepos, Julius Caesar, Curtius Rufus, kik most száműzve vannak, újra polgári jogot nyernek a gymnasiumi tanítás tervében. A mathematika anyagából is elmaradnak a kevésbbé lényeges részek. Nagy súlyt helyez az uj tanterv a testgyakorlásra, elve, hogy minden osztálynak legyen egy szabad délutánja, a mit csupán játékra lehessen fordítani. A görögöt pótló tárgyaknál erősbbödik a görög rész; az ábrázoló geometria elesik, előtérbe lép a szabadkézi rajz, mely egyúttal a művészeti oktatás érdekeit is szolgálja. Ha megemlítjük, hogy a gymnasiumi természetrajzi tanítás beosztása is változást szenved egyben másban, — elmondottuk mindazt, a mit az uj tantervről a mostanihoz viszonyítva egy ily cikk keretében mondani lehet. A mint mondottuk, érezzük a fontosságát az uj tauterv kibocsátásának s értjük az érdeklődést, melylyel megjelenését az egész magyar társadalom kiséri, ez is, mint annyi más Wlassics miniszter buzgalmát, tudással, jó akarattal teljes ambitióját dicséri; de a mit már többször mondottunk, ismételjük most is: minden a tanárokt'd függ!... A tanterv végtére is csak papiros, szellem, élet kell bele, a mit nem adhat se miniszter, se más, csak a tanárok, kik azt végrehajtják, A lekiismeretes tanár kezében, ki az iskolának él, a rósz tanterv is megjavul, kiköszörülődik, viszont az ügyetlen vagy lelketlen tanár agyonüti a legszebben kifundált tantervet is. Nem mondhatjuk, hogy most érvényben levő tantervűnk rósz volna, kivált a hozzáadott Utasítás sok tekintetben ideális alkotás. Ha megértjük azt a szellemet, a mit abba Kármán lerakott, nem panaszkodhatunk a magyar középiskolák ellen! Jogos-e ez a sok panasz, vagy nem, a mi napjainkban lépten-nyomon hallható, nem kutatom, — de teszem a túlterhelés ezután is meglessz, ha megmarad a leczkefeladás, leckefelmondás rendszere, a mi sok tárgynál még ma is grassál. Az lesz legnagyobb jóltevője a nemzetnek, a ki ezt a lelketlen tanítási módot kiküszöböli iskoláinkból. Ha a régi Utasítások szelleme hatja át az uj tantervét, illetőleg az uj tanterv kezelőit, megváltozik a magyar középiskolák arculata, külömben minden hiábavaló! Sokszor hangoztatott és senkitől meg nem cáfolható igazság, hogy a jó iskola a jó tanár. Hogy ez az igazság a magyar középiskolákban élő igazsággá váljék, hogy testet öltsöu: emelni kell a tanári állás anyagi és erkölcsi értékét, hadd válasszák örömmel és ambitioval a legméltóbbak is e pályát s javítani kell a tanárképzést, ügy egyik, mint másik téren sok történt nálunk az újabb időben; de még ma is a teendő egész sora vár ránk. Nem régiben maga az országos középiskolai tanáregyesület emelte fel szavát a tanári pály ára lépők dolgában; a tanárképzés ügye pedig állandóan foglalkoztatja az illetékes köröket, mert mélyen és igazán érzik azt az igazságot, hogy a ki mást nevelni akar, annak először is magának kell nevelt embernek lennie. Ez az egyik, a mit az uj tanterv kibocsátása alkalmából megjegyezni bátrak vagyunk; a másik meg az, hogy nagyon sok függ az iskolák szellemétől. A mig az ember ember marad, mindig lesznek, kik arájuk rótt, vagy magukra vállalt kötelezettséget hűen, becsületesen teljesitik ; kik akkor boldogok, ha elvégzik teendőjüket. Ha a lelkiismeretes, becsületes munka elismerésre talál, jó lesz az iskolák szelleme, mert maga a tanterv ezt jóvá nem teszi. A jó tanterv és a hivatásának élő, lelkiismeretes tanár mellett fontos dolog az is, hogy legyenek jó tankönyveink s a tanárok számára készített vezérkönyveink. Még egyet! Ha a napilapok bünkrónikáit, a sok sikkasztást és csalást olvassuk; ha látjuk, hogy milyen sokan hűtlen sáfárai a rájuk bízott dolgoknak, lehetetlen, hogy gondolkozóba ne essünk, hogy meg tesz-e az iskola mindent, a mi ennek elejét vehetné, vagy legalább kevesebbre re-
