Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
Tizedik évfolyam. 24. szám. Pápa, 1899. junius 11. Új tanterv a középiskolákban. Igaza van W1 assies miniszternek, midim a középiskolák uj tantervét életbeléptető, 1899. máj. 6. 32818, sz. a. kiadott rendeletében egyebek közt azt mondja, hogy a tantervnek miként való átalakulását mindenkor a tanulók ezrei érzik meg az iskola és otthon körében. Sőt, amennyiben ezeket épen a középiskolák uj tantervének kibocsátása alkalmából mondja, hozzátehetjük, hogy a tauterv minémüsége nagyon fontos az egész magyar társadalomra, hiszen a középiskolák képezik az u. n. vezető osztályt, a mely után indul a társadalom többi osztálya vagy a mely után egészséges viszonyok között indulnia kell. Innen magyarázható az az érdeklődés, mely az idézett rendelet kibocsátását az egész magyar társadalom részéről kisérte. Pedig nem jött váratlanul ! Nem egyszerre jött, mint Athenae Zeus fejéből ; megjelenése bizonyos volt, csak az idő volt bizonytalan, a mikor megjelenik. A középiskolai tanáregyesület kebelében hangzott fel először az óhajtás, hogy mai tantervűnket, mely közel két évtized óta van érvényben, a változó idők megváltozott viszonyaihoz képest revideálni kellene. Wlassics miniszter, a ki maga is tanár-ember és apa, tapasztalásból ismerve a hiányokat, szives készséggel engedett a felszólalásnak. A tőle megreformált közoktatási tanácsot bízta meg a revisio megindításával. Semmi egyéb megszorítást nem tett, csupán azt kötötte ki, hogy a jövő középiskolájának az egységes jogositásu középiskolának kell lennie. A közoktatási tanács állandó bizottsága másfél esztendeig foglalkozott a kérdéssel. Majd a középiskolai tanáregyesület kebelében feuálló u. n. vidék: körök tárgyalták a tervezetet, aztán maga az egyesület. Végre az orsz. közoktatási tanács vette tárgyalás alá teljes ülésében, ügy került a dolog a miniszter elé. A miniszter nem hamarkodta el, mert érezte a dolog fontosságát, várt, mig a gyümölcs tökéletesen megérett. Most itt van előttünk! Ha látjuk, minket, reformátusokat bizonyos jóleső érzés fog el, mert többé-kevésbé arra a tantervre ismerünk rá benne, mely a mi tisztán felekezeti főhatóság alatt álló intézeteinkben ma is érvényben van, a mint azt az 1881. évben Debrecenben tartott országos zsinat megállapította s az 1884. márciusban tartott egyetemes konvent módosította. Az öröm mellett azonbau bizonyon önvádat is érezhetünk, hogy ime, a miről mi lemondtunk, azt fölveszi az állam, hogy vele nevelje a jövendő Magyarországot, Megtanulhatjuk ebből, hogy a traditiókat, múltúnk emlékeit jobban keli szeretnünk intézeteinkben s hogy látszólagos előnyökért igazi javakat nem szabad kockáztatnunk ; a szellemet, mely századokon keresztül áthatotta és éltette intézeteinket, veszendőbe menni ne hagyjuk, mert akkor mindent elvesztettünk! Az uj tantervűéi ki/ált három szempont csúcsosodik ki: Nemzetibbé akarja tenni közoktatásunkat; a túlterhelésen akar segíteni; ki akarja szabadítani a magyar középiskolát abból a hínárból, melybe akkor került, mikor az u. n. görögU pótló tárgyakat behozták. A nemzeti eiem most érvényben levő tantervűnkben is meglehetősen föl van véve; de lehet-e szavunk ellene, ha azt még fokozni, erősíteni akarják, — hiszen mi, magyarok nem lehetünk eléggé sivinisták. E célt szolgálja az uj tantervben az, hogy a magyar irodalom tanítása úgyszólván már az I, osztályban megkezdődik, a magyar irodalom-24
