Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-08 / 2. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LaP. 24 23 . való létesítését. Itt is legalább 80 frt kivántatnék e célra évenként. Nem kell sok magyarázat, maguk a tények érthetően mondják, hogy a daruvári missziói kör messze terjedő célokra nyit utat, hogy ezen vallási s hazafias célok csakis úgy valósíthatók meg, ha felülről bizonyos évi állandó segélyt nyerünk egyenesen ezek megvalósítására. Ha ez meg nem történik : ugv hiába való lenne a misszió, mint intenzív tartalomnélküli külső cim. A daruvári misszió egyházban kezdettőlfogva az újjászervezés idejéig 1897-ig tulajdonképpeni missziói működésről alig lehet szó. Nemcsak a kisebb pontok, de a főhelyek : Imsovoseló s Korencsanban is teljesen hiányzott a gyermekeknek a vallásban és a magyar nyelvben való oktatása, ugyannyira, hogy a nagyobb rész felnőtt a nélkül, hogy az uriimát megtanulta volna. S e szomorú körülmény csakis abból származott, hogy a daruvári kör a tulajdonképeni missziói célokra semminemű segélyt nem nyert. Volt s van ugyan a „Koppy“ s „korencsai“ alap, de mint kamatozó tőke az egyházi felsőbbség kezelése alatt. Az újjászületés, a mit a főtiszteletü egyházlátogatás a felnőtteknél, különösen pedig a gyermekek sikeres vizsgájánál tapasztalhatott, kérdés nem fog-e viszszafejlődni az előbbi állapotba, ha a misszió évi állandó segélylyel céljához nem segittetik. Mert rettenetes állapot az, hogy a lelkész nem csak szegénykedni kénytelen ott, hol ellenséges elemek között, szilárd helyet foglalva, erőt kifejtve, imponálnia kellene, de amúgy is szegény zsebéből még neki kell kölcsönöznie (június óta 150 irtot) a misszióra. Róma, a maga éles politikájával, még a mi anyagi állapotunk mellett is bizonyosan máskép gondoskodnék misszionáriusairól s a missziói körökről! Mert hát fegyver nélkül nem lehet várat bevenni; béna lábak futásban nem versenyezhetnek ; külső eszközök, anyagi erő nélkül a misszió sem győzhet! Földváry Jenő, daruvári ev. ref. misszionárius. II. Karácsony Szlavóniában. Mint hajdan a kiválasztott nép a főbb ünnepek alkalmával a messze vidékekről összeseglett a jeruzsálemi templomba, úgy gyülekeztek össze a sok felé szétszórt szlavóniai ev. ref. hívek is a karácsonyi szent ünnepek alkalmával templomaikba : Daruváron, Brekinskán, Piszanicán stb. A daruvári ev. ref. missziói kör hívei, kik leginkább szétvannak szórva, teljesen megtöltötték az elég tágas daruvári templomot. Ily ünnepek alkalmával különbon a róni. kath. magyar atyafiak is szép számmal elszoktak jönni a magyar nyelvű isienitiszlelet hallgatására. Az istenitisztelet végeztével tartott gyűlésen lelkész feltárja az egyház tarthatatlan helyzetét, mely szerint jövedelmek hiányában a legszükségesebbekre is hiányzik a fedezet; szükséges tehát, hogy több adó vettessék ki. A különböző szórványok hívei s elöljárói készségesen csatlakoznának lelkész indítványához, de — mint mondják — a nép nagyrésze a szlavóniai viszonyok közötl oly szegény, hogy az 50 és 35 kros adókat sem bírják teljes számmal megfizetni, mert nincs munka, pedig napi 30 krért is munkába állnának. A szórványokon a gyermekeket énekre, magyar nyelvű irás és olvasásra tanító s eddig szép eredménynyel működő gondnokok pedig bejelentették lemondásukat arra az esetre, ha felsőbb helyről évi működésük nem jutalmaztatik. A korenicsáni, igen jelentékeny pont elöljárói is kijelentik, hogy ha a korenicsáni 50 frtnvi évi jövedelem azon adósságok fizetésére fordittatik, melyekért a hitelezők immár mulhatlanul perelni akarnak: akkor meg nem lesz miből a kis birtoknak düledező házát rendbehozatni, vagy ha összedől, újonnan építtetni. xV lelkész is bejelenti, hogy kénytelen megtagadni az egyház szükségeire való további kölcsönzést, mert azt se tudhatja, hogy az eddig kiadott, immár 100 írton felül levő összeget is miként kapja vissza. Elég ebből ennyi egyfolytában, hogy megértse mindenki, miszerint a nagyrészt cselédek, béresek,, napszámosokból álló szlavóniai ref. gyülekezetekben a miszszió azért vajúdik évtizedek óta, mert nem értették meg, vagy nem méltányolták annak specifikus helyzetét és hogy elérkezett az idő a missziónak kősóképpen is újjászületésére. Földváry Jenő, ev. ref. missz. lelkész. Mit végzett a francia probestantismus a 19. században. ?* *) A jelenkor számos tévedései közül való az is, a mikor „katkolikus“ Franciaországról beszélnek, mintegy ellentétben a „protestáns“ Németországgal. Bár tudják, hogy meglehetős számú francia anyanyelvű protestáns létezik, ezeket mégis inkább Svájcban keresik. A protestánsok csekély száma Franciaországban — a lakosságnak alig 1/4C, része — némelyek előtt úgy tűnik föl, mint nyilvánvaló jele az ő csekély jelentőségüknek. A francia protestantismus újabb története Németországban csak kevéssé ismeretes. Sőt még a jelenkori Franciaországnak oly alapos ismerője, mint Hillebrandt Károly se tud semmit, a mit a francia protestantismusról közlendőnek talált volna különben oly tanulságos könyvében : „Franciaország és a franciák“. Az irodalom-történeti munkák is csaknem mind nagy szegénységben vannak e tekintetben. Maguk az egyháztörténeti kézikönyvek is keveset nyújtanak. *) A «Fliegende Blätter» c. belmiss.ói folyóirat 1897. óv folyamában Sartorius Ernő (Majna melletti Frankfurt) hosszabb ismertetést közölt a francia protestantismusról. Az ismertetés igen érdekes, tanulságos és buzdító. Jó szolgálatot vélünk tenni, a mikor lehetőleg egész terjedelmében közöljük lapunkban is. • S z e r k.
