Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-30 / 18. szám
279 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 280 Január 14. Bevégeztük B. M. múltkor megkezdett elbeszélését, mely érdekes azért, mert Mátyás király a hőse. Ezt követte a Csendes órákból „Jó szándékunk szerint élni“ 142 lap. De ezzel takarékoskodni kell, mert hamar unalmassá válik; felette komoly, nem is folytattuk végig. Szavalt egy képezdész. Ének: 100 dics.: A nap immár elenyészett. Jan. 22. „A legsötétebb Afrika.“ Megkapó és megható rajz a Krisztus vallást nem ismerő népek életéből. Haszonnal lehet a nép előtt felolvasni s összehasonlítani világunkat a keresztyén vallásnélküli népek világával. Szavalt egy képezdész. Ének 72. dics.: Könyörög az Istennek. Január 29. Távollétem miatt nt. Kis József tanár ur szíveskedett felolvasást tartani, 11. Vilmos császár keleti utazásáról, különösen a palesztinai keresztyénekről. Febr. 5. „Mi űzi el a békességet a család köréből?,, A „Katkolikus család“ cimü újság 2-ik évfolyam 7-ik számából; Hatásos s rövid cikk. Ezután következett „Az igaz hit“ Koszorú 1898 1-ső füzetéből, A idrai báró gazdálkodása és leánya nevelése. Jó igy külön adni elő mindegyiket. Téli énekléssel végeztünk. Febr. 12. Szünetelt a felolvasás, egy más körülmény miatt. Febr. 19. Előzőleg alkalmilag a húshagyó kedd és hamvazó szerda eredetének ismertetése és a Útjavítás által lett kikiiszöböltetése szolgált beszédtárgyául. Azután az igaz hit folytatása a AMI. részig. Énekből a 80-ik ének. Febr. 86. Az igaz hit felolvasást bevégeztük. Mivel ez volt az utolsó felolvasási alkalomul ez idő szerint kitűzve, mielőtt szétoszoltunk volna, felolvastam „Az egyház munkáidról szóló értekezést a pesti Protestáns Lap folyó évi 8-ik számából, melyet egy megáldó fohász s ének követett. Ezzel jelenleg a felolvasások bezáródtak. Ha a megjelenni szokott hallgatók felett véleményezni akarunk, ezek inkább a szegény, mint a vagyonosabb osztályhoz tartoznak; de különben rájuk illenek a párisi Lectures populares-ről irt egy újságnak ezen szavai „A tágas helyiség alig tudja a lelkesült tömeget befogadni. És látni kell ezeket az egyszerű munkás asszonyokat és férfiakat, kik egymás lábán taposva még lélegzetüket is visszafojtják, nehogy csak egy szót is elmulasszanak az előadó szavalatából vagy magyarázatából. Nagyon téved, ki azt gondolja, hogy a nép a magasabb szellemi termékeket nem képes megérteni. Ha egy kis mélyebb értelmű részletet nem is méltányolhat kellőképen, ez cseppet sem csorbítja érdeklődését az egész iránt és az egyszerű ember áhitatos figyelme oly megindító, hogy ez az előadóra is átragad és lelkesültséggel tölti el az előadás nemes feladata iránt.“ Mondhatja valaki, hogy ez az idézet öndicsekvés; no de se baj, mindegy. Köszönettel tartozunk azon képezdei növendékek iránt, kik összejöveteleinket szavalataikkal több Ízben élvezetesebbé tették. Valamint a főiskolai hatóság azon előzőkenységéért is, hogy felolvasásaink óráira a zenetermet átengedni, sőt azt fűtéssel és világítással is ellátni, mint a múlt évben, úgy a jelenlegi időszak alatt is szíveskedett, fogadja hálás, elismerő nyilatkozatomat. Kis Gáboe. A lelkészi özvegy kegyeleméve. A mezőföldi és veszprémi egyházmegyékben, az öszszetalálkozó papi társaságokban, nagy vitatárgyat képez most a lelkészi özvegy kegyeleméve. Okot ád e vitára néhai Szombat János atyánkfiának hirtelen történt elhalálozása Sár-Egresen. Tudvalevő dolog ugyanis e lap olvasói előtt, miszerint alighogy beköltözött nevezett lelkésztársunk Sár-Egresre, régi lakhelyéről Balaton-Kisszőlősről : már néhány, illetőleg három nap alatt, elszóllittatott az élők közül. Eölteszik tehát sokan a kérdést, hogy váljon kaphat-e s ha igen, hol kaphat az ő özvegye kegyelemévet ? S váljon közigazgatási, vagy bírósági eljárás tárgyát képezi-e ezen ügy eldöntése ? Éhez a kérdéshez akarok én is e becses lap hasábjain hozzá szólani miután azAi a válaszok, melyeket a fentebbi kérdésekre eddig magán körökben hallottam, engemet kielégíteni képesek nem voltak. Arra a kérdésre, hogy Szombat János özvegye kaphat-e kegyelemévet? határozott válaszom, hogy: igen; sőt okvetlenül kapnia kell/ mert hiszen a lelkész-özvegyek az özvegység első évében épen azért nem részesülnek sem az egyházmegyei, sem a kerületi, sem az országos gyámintézet osztalékából, illetményéből segélyezésben, mivelhogy a kegyelemév első évi megélhetésüket biztosítja. Már pedig, hogy egy lelkész özvegy — önhibája nélkül — mindkét segélyezési forrást elveszítse, arra ugyan nem szolgált reá sem ő, sem az ő házanépe. Sőt kapuia kell, kapnia joga van — legalább a dunántúli ev. ref. egyházkerületben — a kegye'emév jótéteményét, mivel ide vonatkozó statútumaink, melyeknek érvényét a zsinati törvények 237. §-a megállapítja, erre 1837. év óta a lelkészözvegyeket feljogosítják, sőt az 1875. évi egyház kerületi közgyűlés jk. 230. pontja e jogokat ki is terjeszti, kimondván, hogy „az özvegyi kegyelemév a halálozási csonka évet követő egész évre tétessék át, miután a csonkaév jövedelme az elhalt egyént illeti kizárólag, és csak a következő egész év nevezhető az özvegyre nézve kegyelem évnek.“ A mely jog tehát minden lelkész-özvegyet megillet, abból egyetlenegy ily minőségű egyén sem zárható ki, ha erre okot nem szolgáltatott. Az a körülmény azonban, hogy néhai Szombat atyánkfia Sár-Egresre lett költözése után oly rövid időre elhunyt, zavarba hoz sokakat s azt a kérdést vetik föl, váljon, ha kapja is, melyik gyülekezetben kapja az ő özvegye a kegyelemévet? B-K.-Szőllősön-e, vagy Sár-Egresen? Néhai atyánkfia abban a percben, a mint lábát rátette az őtet Sár-Egresre szállító kocsi förhécére, hogy azon -- Szőllőst ott hagyva — Egresre utazzék, mondom, abban a percben bevégezte szőllősi működését s elkezdette azoknak a kötelességeknek teljesítését, melyekkel uj egyháza irányába tartozott; mert nyilván meg vagyon írva az egyházi törvények 225-ik szakaszában, hogy ;,a meghívást elfogadó lelkész, uj állomását, az egyházmegye, vagy az egyházkerület rendszabályaiban megállapított időben
