Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-23 / 17. szám
261 DUNÁSTUL! PROTESTÁNS LAP 262 nyolc éves életéről nagyon elágazóak a vélemények még a jelenben is. ítélkeznek olyanok is róla, akik hírből is alig ismerik a Betlilon-kollegium akkori karczait, vívódásait. Gondatlan gazdálkodás a vagyoni tönk szélére juttatta a bőkezű fejedelem nagy nemzeti missiót teljesítő főiskoláját. Ennek a tönknek a széléről rántotta vissza a Szemle becsületes és férfias harcza a szerencsétlen gazdálkodás örvényében már-már alámerülő főiskolát. Azokon a lapokon kívül, a melyeket a nagy missió hű betöltésének szemeltek a férfiak, hasábokat nyitottak a legmagasabb színvonalú theologiai értekezések és biblia-forditások számára is. Mikor pedig a Bethlen-főiskola meg volt mentve b igy a nemes missió betöltetett, Bartók a Szemlét beszüntette. Azután a személyes harcok áldatlan, szomorú korszaka következett az erdélyrészi református egyházkerület életében. Az ellentétes érdekek szenvedélyes küzdelmeinek e korszaka a Bartók életében is jelentős nyomokat hagyott vissza, mert jóidőre leszólitotta őt arról a küzdőtérről, amelyen az anyaszentegyház érdekeiért vívtak nemes tusát a kiváló cgyházferfiak. Kovács Ödön és Keresztes József betegeskedése folytán, majd később elhalálozásuk következtében tanítani kezdett a nagy-enyedi theol. akadémián. A szakember tudásával tanított mindvégig. Nagyenyedi papi állomását 1891. áprilisében fölcserélte a szászvárosival, de az enyedi theologia utolsó évében — az alma máter hivó szavának engedve — visszatért Nagy-Enyedre helyettes tanárnak. Nagyszabású irodalmi munkásságot is fejtett ki. Az elmúlt év tavaszán tartott egyházkerületi rendes gyűlésen egyházkerületi főjegyzővé választották meg. Azóta ez előkelő állásában érvényesítette bámulatos munkaerejét és nagy tudását. Szász Domokos halála óta mint helyettes püspök, a legnagyobb körültekintéssel és buzgósággal teljesítette a püspöki teendőket. Püspökségéhez nagy reményeket fűznek hívei. Programja : „Tisztelet a múltnak, fejlesztés a meglevő alapokon, békességes, vállvetett, becsületes munka, de mindenekfelett a református egyház vallás-erkölcsi életének ápolása, egészséges közszellem teremtése.11 Szép programm, adja Isten, hogy be is tölthesse. Nagy tudás, csudálatos munkaerő, világos ész, erős logikájú higgadt ítélőképesség, gyűlölködéstől ment, őszinte szerető szív, bölcs mérséklet, kiváló szónoki képesség, rendületlen evangéliomi hit, szép harmóniába olvadva, jellemzik a megválasztott uj főpásztort. Egy csomó jó tulajdonság, kiváló emberi és papi erény egy halomban, melyek eleve is biztosítékául Ígérkeznek az erdélyi ref. egyházkerület szebb, dicsőségesebb jövőjének. B. N. Protestáns mozgalom Austriában. A katholikus klérus körében igen elterjedt bécsi hetilap, a „Politische Fragmente,“ az Austriában folyamatban levő áttérési mozgalomra vonatkozólag ezt Írja: „A 19-ik századvégi reformatió nálunk, Csehország északi részében, akárcsak Luther korában, folyton terjed, s majdnem naponta olvashatni külömböző hírlapokban a prot. hitre való áttérésekről, jobbanmondva tömeges átállásokról. Egerben kevés idő alatt 1100-an, (mond ezerszázan) tértek át. Dux mellett északi Csehországban mindjárt egy egész falu mindenestől (Sack und Pack) áttért a protestantizmusra, s mint hírlik, már uj szülötteket is kereszteltek református ritus szerint; szóval az egész északi Csehországban alig van már egyetlen német város, a hol több-kevesebb protestáns proselyta ne volna. Úgy hogy ha még talán eszébe jut itt-ott nehány városi tanácsnak, hogy kibontott és lobogó zászlóval „in corpore“ megy át, akkor a katholikus hit maradványának sorsa sok helyen meg van pecsételve.“ Ugyan e heti lap más tudósítója ezt jelenti: „A vallásos mozgalom északi Csehországban folyton növekszik, mint a megindult lavina, s ha egyház és állam — ha ugyan még nem késő, de hát reméljük hogy nem ! — ellene azonnal alkalmas eszközökhöz nem nyúl: akkor Csehország egész északi része, Egertől Reichenbergig s még azon túl, már a legközelebbi hetekben protestánssá lehet. Erre nézve csak nehány tényt hozok föl erről a vidékről. Pirkenhammer község Karlsbad mellett elhatározta, hogy legközelebb egészen protestánssá lesz, s a „Mieg et comp.“ üzleti házában rendez be imaházat, úgy szinte a többi nagyon népes községek Karlsbad körül, mint Aich, Fischern és mások. Magában Karlsbadban múlt vasárnap nem kevesebben mint ezeren jelentkeztek, mint áttérők, s ez igy megy in infinitum északi Csehország minden német városában. Ezt a szerencsétlenséget mi ránk szegény katholikus világi papokra és minden jó katholikusra a németellenes katholikus néppárt hozta boldogtalan hitbeli és nemzetiségi kényszerével, cseh-feudális politikájával, s beláthatatlan az a nyomás, a minek a folytontartó vallásos zavarodás által családi, társadalmi tekintetben mindenütt be kellene következnie, ha rögtön— ha ugyan még lehetséges - - nem segítenek. Itt pedig csak egy segíthet még, az igazságos absolutismus mindaddig, mig a fölizgatott kedélyek le nem csillapodnak. Addig is azonban vissza kell vonni az osztráknémeteket elnyomó minden rendeletet, különösen pedig minden eddig kibocsátott nyelvrendeletet, el kell különíteni a nemzetiségeket, újabb elnyomások mcggátlása végett. Első sorban meg kell szüntetni minden további áttérést, az illető vidékek lelkipásztoraihoz intézendő s minden további áttérést a prot. hitre eltiltó célszerű tilalmak kibocsátásával; fel kell világosítani a lakosságot a további áttérések társadalmi és politikai következményei felől sat. Mindezekre ezt jegyzi meg az „Allgemeine evang. luther. Kirchenzeitung“: Látszik a félelem ezekből a kath. panaszokból, de ép úgy kilátszik a római ravaszság is. Szándékosan fest a legsötétebb színekkel, melyek a valósághoz éppen nem illenek, a mozgalmat a Luther korabeli reformatióhoz hasonlítja, s úgy tesz, mint ha legközelebb az egész Csehország elakarna Rómától szakadni, de mindezt csak azért, hogy az államot megtanítsa a mozgalomnak vasmarokkal való elfojtására. Az „Allgem. ev. luth. Kirchenzeit.“ e megjegyzé-17*
