Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-23 / 17. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 264 Zb‘ó sét, s általában a német bírod, sajtónak a mozgalom iránt tartózkodó s nem igen biztató ítéletét igyekszik megcorrigálni ugyanazon egyházi lap újabb számában a következő közlemény : „Most már bizonyára azok is megengedik, hogy Austriában evang. mozgalomról szóljunk, a kik eddig csak politikai szenvedélyt láttak a játékban. Hogy sok egyébről hallgassunk, korábbi jelentésünk az Aussig környékén folyamatban levő mozgalomról a maga közvetlenségében eléggé érezteti az evang. élet meleg szívverését és megérdemli örvendező részvétünket. Különösen fontosnak látszik előttünk az az izgalom és aggodalom, mely a római papságot Austriában elfogta. Nyilvánosan szólítják tol a püspököket és államot az elszakadás meggátlására. Róma egyébként nem igen szokott felindulni, ha hívei az egyháztól elfordulnak, s magukat talán az atheismus karjaiba vetik. Gondoljunk csak Franciaországra, s az egyháztól elidegenedett atheista tömegeire. Ezt Róma eltűri, a nélkül, hogy nagy zajt ütne. Ha Austriában ekkora lármát csap, ebből bizvást következtetjük, hogy itt többet lát a puszta elszakadásnál. Látja a reformatio egyházához való fordulást, s erre megmozdul régi, evangeliomellenes gyűlölete. FÖnszóval kiált „fegyverre“ és nem lehet az elnyomás elég gyors. „Gyorsan, gyorsan“ igy kiált egy római pap, legközelebb kibocsátott harci riadójában. Vegyük ehhez, hogy már valóban csendőrséget alkalmaznak az evangélikusok ellen, s minden arra mutat, hogy az állam erőszakos eszközökkel akarja a megindult hitéletet elfojtani. Itt nem csak nemzeti, de evangeliomi mozgalommal is van dolgunk, a mi komoly részvétünkre érdemes. Távol van tőlünk, hogy tagadjuk, hogy Róma elleneseinek nagy száma politikai és nem vallásos motívumokból indul ki. S ez irányban újra figyelmeztetjük az illetőket, hogy a jelentkezők fölvételénél óvatosak legyenek, nehogy a gyülekezeteket méltatlan tagok özönöljék el, s ezzel a már meglevő gyülekezetek léteiét is veszélyeztessék. De másfelől nagyon igazságtalannak tartjuk, ha a tisztátalan elemek miatt a tisztát is félreismerik, s az egészet csak politikai pártoskodásnak tekintik. A hol ily buzgósággal találkozunk az evaugéliom iránt, ha mindjárt Róma s a vele szövetkezett állam az evang. istentisztelet üldözésére, s az evang. hit terjedésének elnyomására készül is föl, ott ütött Isten órája. Ezt az órát fel kell használni, s vigyázzon mindenki, nehogy része legyen a felelősségben, ha ez az óra használatlanul múlik el. Most egész családok, s velük egy egész fiatal nemzedék áll és kopogtat az evang. egyház ajtaján. Minden óvatossága mellett se felejtse az egyház, hogy a kié az ifjúság, azé a jövő. Most nagy számú fiatal gyermeket vehet oktatása alá s nevelhet derék evang. keresztyénekké, de vissza is utasíthatja őket a római tévelygések sötétségébe. Szent komolyság mellett tanúsítson bölcseséget. A reformatioban mindakettő megvolt, s ezért jutott diadalra. Igaz, hogy Luthere volt. Ennek a mozgalomnak nincs Luthere, oly férfi, a ki az evang. hitben szilárdul állva, érti a nép legbensőbb vágyát, a kinek szava hallatszik városról-városra, faluról-falura, s a kit mindenki elismer vezéréül, s a kiről elmondhatnák, mint akkor : „Isten igéje és Luther tanítása.“ De a reformátorokhoz hasonló férfiakat csak Isten küldhet, s mert eddig nem küldött, bele keli törődnünk. De mégis lehetne valamit tenni, hogy a hiányt pótoljuk. Megvannak Luther munkái, melyekből, különösen leveleiből, okos kiválasztással, s a mai kornak megfelelő formában, rövidre vont olcsó füzetkéket és kis köteteket lehetne a nép kezébe juttatni. Jó volna az is, ha Hutten modorában a római téves tudományt, és Isten igéjének tudományát helyeznénk egymás ellenébe, röviden és csattanósan. Ha az Austriában használt katechismust vehetnénk alapul, akkor az ellenbizonyiték még hatásosabb lenne : „A katholikus egyház tanítja, Krisztus pedig ezt mondja, vagy szent Pál ezt írja !! A lelki segedelmen kívül híjával van az austriai mozgalom az anyagi, pénzbeli segítségnek is. Pénz nélkül az egyházi kérdéseket ceak félig lehet megoldani. Meg is kezdték már itt-ott az adományok gyűjtését. De mi mindenek fölött a már régen fonálló és hivatásszerű gyűjtő központokra hívjuk föl az illetők figyelmét, mint a Gustáv Adolf egylet sat. sat.“ Tudósítás az egyetemes konvent üléséről. April 11 én az előző napi határozat szerint isteni tisztelettel kezdte meg ülését a konvent. Délelőt 10 órakor Tisza Kálmán vezetése alatt a képviselők teljes számban jelentek meg a Kálvin-téri templomban, liol Szász Károly püspök megható imát mandott abból az alkalomból, hogy a magyar nemzet az 1848-diki törvények szentesítésének emlékünnepét ünnepli. Imájában hálát ad az isteni gondviselésnek, mely ezer éven keresztül oltalmazta és vezette népünket, végül Isten áldását kérte a királyra, a királyi családra és hazánkra. Istenitisztelet után tovább folytatták a tanácskozást* A jegyzőkönyv hitelesítése után Ken&ssey Béla közalapi előadó az egyes gyülekezetek és lelkészek segélyezéseire vonatkozó javaslatát terjesztette elő a közalapi bizottságnak. E szerint a rendkívüli államsegélyből kapott a dunamelléki egyházkerületből 47 lelkész 4920 forintot, a dunántúli egyházkerületből 73 lelkész 8780 forintot, a tiszáninneni kerületből 152 lelkész 16,075 forintot, a tiszántúli kerületből 181 lelkész 19,600 forintot, az erdélyi kerületből 244 lelkész 25,625 forintot. A közalapi egyszersmindenkori segélyből kapott a dunamelléki kerületből 9 egyház 690 irtot, 3 lelkész pedig 210 frtot; a dunántúli egyházkerületből 33 egyház 1695 frtot, 10 lelkész 370 frtot; a tiszáninneni kerületből 42 egyház 1950 frtot, 5 lelkész 170 frtot; a tiszántúli kerületből 85 egyház 2780 frtot, 23 lelkész 815 frtot; az erdélyi kerületből 96 egyház 3530 frtot, 4 lelkész 115 frtot. A segélyek kiosztása után következett a kongrua ügye. Kenessey Béla előadó ismerteti ezt az ügyet s felolvassa a közalapi bizottságnak ide vonatkozó jelentését. E szerint a bizottság elrendelte a jelentő ivek kitöltését, de a mint azok alapján a bizottság az ügyet tárgyalni kezdette, kitűnt, hogy egységes s minden felületességet
