Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-16 / 16. szám
251 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 252 tak ott képviselve az angolajku amerikaiak. Megjelentek Dr. Studdi/ord presbyteriánus és Dr. Manning baptista lelkészek is és rendkivül meleg hangú beszédben fejezték ki örömüket, melylyel a lélekemelő ünnepség szivüket eltölté. A magyar reformátusok iránt való teljes elismerésének és rokonszenvének igen meleg szavakban adott kifejezést különösen Dr. Studdiford, kinek szeretetét még Edinburghban megnyerte a magyar ref. egyházügy. * * *Harmadfél hónappal előbb, dec. 20-án pedig a Pennsylvania állam Mount Carmel városában élő magyar és tótajku református gyülekezet ült ritka szép ünnepélyt: e napon volt Hz esztendeje annak, hogy a kisded hivő sereg lelkes mozgalmat inditott meg az iránt, hogy saját templomukban, édes anyanyelvükön imádhassák a kegyelemnek Istenét, ki a messze távolból védő karokkal vezette át őket a hatalmas óceán háborgó hullámain a szabad Amerika vallásos légkörébe. Tiz éve már, hogy áll a templom s fennen hirdeti egy igazán istenfélő, drága vallásáért minden áldozatra kész gyülekezetnek vallásos buzgóságát. A gyülekezetei nagyobbrészben tótnjku hi vek alkotják, bár meglehetős szép számmal élnek ott magyar ajkúak is. Az egyház jelenlegi lelkésze, Hamborszky Gyula, igen fontos missziót teljesít e missziói körben. Nagy érdeme, hogy a tót nyelven való teljes jártasságánál fogva képes volt összegyűjteni a Mount-Carmel vidékén élő összes tót ajkú ref. híveket s igy a templom tiz éves fennállásának emlékére oly lélekemelő ünnepséget szentelhettek, mely örökké emlékezetes marad mindazok szivében, a kik ott megjelentek. Az ünnepély előjátékkal kezdődött, mit a templomi orgonán Mrs. A. Gonser, a német rét. egyház lelkészének neje adott elő gyönyörű precizitással, mintegy magával ragadva az ember vallásos lelkületét. Majd Hamborszky Gyula, a gyülekezet lelkésze mondott tót nyelven igazi vallásos szívből fakadt imádságot, hálát adva a Mindenhatónak az elmúlt tiz év áldásaiért. A buzgó imádság után a „Gurch of Godu (Isten egyháza) énekkara templomi éneket adott elő művészi összhangzattal, mire Rév. A. Gonser., a német ref. egyház lelkésze angol m elven mondott hatásos beszédet. Hamborszky Gyula tót nyelven intézett lelkes szavakat a szép számú hallgatósághoz s a tót ajkú hívek templomi meghatottsággal hallgatták a szervező misszionárius tartalmas prédikációját, mely után a 78. zsolt, 26-ik verse alapján én tartottam az ünnepélyes alkalomhoz mért magyar nyelvű egyházi beszédet. Majd Rév. Dr. Mixchell presbyteriánus lelkész angol nyelvű beszédében a tótokat és magyarokat, mint egy hazának és egy vallásnak gyermekeit, kölcsönös szeretetre és egyetértésre serkentette. Én a gyülekezettel elimádkoztam még tót nyelven az úri imádságot, mire Rev. Stovez, a Church of God lelkésze megáldotta a gyülekezetét s a lélekemelő ünnepség véget ért. Isten áldja, szentelje meg e buzgó gyülekezetek tagjait, kik megmutatták, mit képes alkotni idegen földön, mostoha körülmények között is a magyar református áldozatkészség ! El-elmerengek a tengerszoros partján, ... A Hudson és kast River közt elterülő óriási város égbenyuló,. kolosszális épületein kísértetiesen törik meg a tavaszi napsugár. New-Yorkban, a legnagyobb amerikai metropolisban s a világnak London után legnagyobb, leggazdagabb városában vagyok. Lázas működésben van itt minden. Az avenue-ken zakatoló elevated, mely 3—4 emeletnyi magas vas állványokon tartja fenn az összeköttetést up town és down town között, — percenként tova robogó vonataival; lent a street-eken az egymást érő villamos kocsik és lóvonatok szakadatlan csengetése, a nehéz társzekerek dübörgése, — nagyon is igazolják az amerikaiak jellemző mondását: time is money. A Statue of Liberty oly mystikusan sötétlik az Óceán egyik kis szigetéről. A sötétkék vizén ügyesen siklanak tova a könnyű csavargőzösök s nehézkesen mozognak a nagy személyszállító ferry-k. Távol a parttól európai hajó hullámverése fodrozza a tenger sima tükrét. . . . Sóhajom, gondolatom tengeren túlra száll a távozóhajóval s midőn forró könycseppek hullanak arcomra, úgy tetszik, mintha szivem együtt dobogna azokéval, a kik ott a messze napkeleten, abban az édes magyar hazában igazán hű munkásai a magyar ref. Sionnak; . . . úgy tetszik, mintha az Óceán fodros hullámai felett szivem gondolatát összeölelkezni látnám azokéval, a kik az amerikai magyar ref. egyházak előhaladásának, fejlődésének jobban tudnak örülni, mint Vadas Gyula, a csermői lelkésztanitó A fájdalomnak bizonyos érzelmével olvastuk a Debreceni Prot. Lap febr. 10-iki számát, melyben a chicagói templomszentelésről szólván, igy sóhajt fel ez az ur: „Szép lehetett, de én már 1896-ban megírtam itt, hogy ón azoknak az amerikai dolgoknak nem tudok örülni. Én elhiszem, hogy Chicagóban az angolok megbámulják nemzeti viseletűnket és táncunkat, de hát mért nem jönnek azok a chicagói magyar lányok, meg legények Csermöre?“ Hogyha Vadas Gyula fel tudná fogni, minő fontos missziót teljesít az amerikai magyar ref. lelkész, midőn az evangyéliom világánál felkeresi s a magyar szó varázshatalmával összeszedi az édes magyar hazának és a magyar ref. Sionnak e messze idegenben szétszórt csontjait ; ha tudná, hogy itt, a fold minden részéről összegyűlt népek tengerében a magyar református templomok egyedüli védő bástyái a magyar nemzetiségnek : — bizonyára nem vetne papírra olyan kicsinylő nyilatkozatot Ha tudná, hogy azok az egyszerű, de becsületes munkás emberek, — kiknek kezébe vándorbotot adott, s kiket ide vezetett el az isteni gondviselés, — mennyit áldoznak évről-évre a hazai egyházak felsegélésére, templomok és iskolák építésére ; ha tudná, hogy különösen a Felvidéken annak a sok adónak majdnem legnagyobb része mind amerikai pénzzel lesz fizetve, s ha tudoá, hogy mégis mily kevesen óhajtanak itt meghalni, mert a legnagyobb rész csak haza vágyik s évek múltán haza is vándorol, — mondom, ha mindezeket tudná, keserű humorral nem kérdezné: mért nem mennek a chicagói magyar lányok és legények Csermőre ? Pedig hát, ha nem is nagy, de valami különbség mégis csak van Csermö és Chicago közt! New-York, U. S. of America, 108 Seventh Street). 1899. márc. 20. Kuthy Zoltán, new-yorki ev. ref. lelkész.
