Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-16 / 16. szám
253 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 254 Nyilt levél nt. Eröss Lajos úrhoz. Nagy tiszt, eletü Ur! Én is sajnálattal vettem tudomásul, hogy a „Dunántúli Prot. Lap“ szerkesztője nem vállalta el a köztünk íélmerült ügyben a neki felajánlott birói tisztet. De azért azt hiszem, ez a körülmény nem jelenti azt, hogy ügyünk végképpen és szükségképpen megrekedt legyen. Álláspontom ma sem változott. Az e fajta mérkőzést soha sem volt ugyan érdekemben keresni, de okom sem volt soha s most sincs kikerülni. És mindaddig, mig Nagytiszteletüséged azt képzeli, hogy elszerencsétlenedett cikkem megírásában a tények konstatálásán kivül más mellék célom is volt, még pedig, a mit legkevésbbé sem lehet belőle kimagyarázni, t. i. kegyed megtámadása: mindaddig kötelességemnek tartom Nagytiszteletüségednek a magára vonatkoztatott {ha ugyan lehet itt szó róla) akaratlan sértésemért azt az elégtételt megadni, a mit tőlem kivánt. Főleg ebből a szempontból fogadtam el kihívását, nem csupán önmagam iránt való tekintetbőb De, hogy kívánságának eleget tehessek, azt ma már ügyünk újabb bonyolódása folytán feltételhez kell kötnöm. Nagytiszteletüséged a „Debr. Prot. Lap“ 12-ik számában valami szent képek révén holmi farizeusokkal és fanatikusokkal kapcsolatban rólam is megemlékezett. Ez a cikk névtelenül jelent meg, de nyilván kegyednek kellett azt írni. S azt állítja benne, hogy én valamiféle klikkhez tartozom, mely a Debr. Prot. Lapot hol nyilt, hol alattomos támadásokkal rendszeresen üldözi. Méltóztassék, kérem, tudomásul venni, hogy én semmiféle klikkhez nem tartozom. Elvtársaim vannak ugyan, de én mindig a magam fejével szoktam gondolkodni. Akármit teszek vagy írok, azt mindig saját önelhatározásomból teszem vagy irom. Hogy azután meggyőződésemet tapintatosan fejezem-e ki vagy nem ? Az más kérdés. De tetteimért rajtam kivül mást felelőssé tenni nem lehet. Ha Nagytiszteletüségednek egy ilyen klikk léteiéről és arról, hogy én is hozzája tartozom, bizonyítéka van : legyen szives lépjen elő vele és állítson pelengérre érette : megérdemelném. De ha nincs, a mint nem is lehet, szíveskedjék ezt a megbélyegző gyanúsítását visszavonni, rectifikálni. Én pedig, a mint Nagytiszteletüséged feltételemnek ezt az akármelyik módozatát teljesiti: bármely pillanatban készségesen rendelkezésére állok. Az igazság érdekében még azt akarom megjegyezni, hogy a mint a Nagytiszteleiü urnák az imént szóvá tett gyanúsításáról tudomást vettem, rögtön tisztázni akartam azt a kérdést. Azonban a mint a Dunt Prot. Lap húsvéti számának önhöz intézet szerkesztői izenetét olvastam: helyesnek találtam megvárni e Lap 15. számát s meglátni hogy mit hoz az számomra. Egyebek-iránt szives tisztelettel és üdvözlettel maradtam Nagytiszteletü urnák Lepsény, 1899 ápril. 11. szolgatársa az Urban Csizmadia Lajos. ÁEgyES I^öziEményEl^. — Oyászilir. A drégelypalánki egyházmegye tanácsbirói közül elhunyt egy buzgó férfiú Laszly István ügyvéd Losoncon. Hosszú időn keresztül működött, úgyis mint a losonci egyháztanács jegyzője. Áldott legyen emléke! — Az egyetemes konventi bíróság hivatalukból végkép elmozdította Begedi István istvándi-i és Fan esi le János naszályi lelkészeket.- Csépán Antal. Érdekes kis közlemény jelent meg ez alatt a óim alatt a „Somogy“ o. hetilapban. E közleményt nem csak az érdemes, ősz férfi iránt való mély tiszteletből, de történeti érdekességénél fogva is helyesnek látjuk átvenni. Csépán Antal ur egy időben közszeretetben álló gondnoka volt b.-somogyi egyházmegyénknek ; egyházkerületünknek jelenleg tanácsbirája, a jákói leányegyháznak pedig felejthetetlen maecenása. íme a „Somogyu közleménye : „Csépán Antal. Egy zöld levél megint azon koszorúkhoz, melyeket Somogy vármegye közönsége kötött az érdemesnek, a becsületes és jónak, ki ügyeit Isten jóvoltából félszázadnál tovább szolgálta s tisztán vitte el magával azt a szeretetet, melylyel a vármegye örege, nagyja, sőt százezrei körül övedzték. Midőn a hivatalában legtöbb időt töltött alispánját az országnak jubiláltuk, meg volt irva életrajza a „Somogyiban. Egyet azonban kihagytunk, mert mit sem tudtunk róla; mert egy régi okmányból csak most olvastuk. íme beszéljen maga az irás : Tek. Ns. Praedialis Yecse Szék Alispánnyától. Tekintetes Nemzetes és Yitézlő Csépán Antal urnák, Tek. Nemes Praedialis Yecse Szék Táblabirájának. Fehérvár, Hivatalból Siófok, Öreglak, Kaposváron Tekintetes Ur! Méltóságos Sztankovits János Győri Megyés Püspök ’s T. N. Praedialis Yecse Székünk örökös Fő Ispánnya, és Admányozója a’ múlt 1842-dik évi October 12-én tartott Tisztújító székünk alkalmával a’ Tekintetes Urat is Táblabiráink közé kegyesen kinevezni méltóztatott, meltyről midőn a’ Tekintetes urat a’ gyűlés végzéséből ezennel hivatalosan tudósítanám, ’s adandó alkalommal a’ hit letételre megkérném, ’s egyszersmind az iránt, hogy illy érdemtellyes férfiúval Táblabiráink koszorúja diszesittetett a’ Nemes Széknek valódi örömét kijelenteném, szokott tisztelettel maradok A’ Tekintetes Urnák Költ Pápán 1843-dik évi Januarius’ 13-án tartatott Gyűlésünkből kész köteles szolgája Kun József T. N. Praedialis Yecse Szék Alispánnya. I)e hát mi volt az a régi időkbeni Praedialis Yecse Szék ? íme igy iija le Eötvös Károly:
