Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-09 / 15. szám
229 DUNÁNTÚLI PROTONT ANS LAP. 230 son,a Aztán (folytatja tovább) ott „olyan széles látókörű, elméletileg és gyakorlatilag képzett férfiak vinnak, hogy mellettük legderekabb tanít óink is csak — kis emberek.“ Hát bizony nem is akarjuk mi magunkat összehasonlítani ezen »aggjainkkal, sem versenyre nem kelünk velük ! Csak igy gondolkodunk : ezen felsőbb fórumokon az elemi iskolák s az elemi iskolatanitók ügyeiben is határoznak; bajainkat, igazainkat mi érezzük, mi tudjuk legjobban ; a népiskolai tanügy javára is szót emelhetnénk ottan-ottan; az egyház „veteményes kertjének“ munkásai, az elemi iskolák vallás-tanitói, templomi katedráink fuctionariusai, a lelkészek „jobb kezei“ (a kik egyházkerületünkben közel 400-an vannak): talán megérdemlik még nagyjaink mellett is képviselőink által a zöld asztal mellé ültetés tisztességét ? Pia erdélyi kartársaink s a hazai ág. bitv. tanitótestvéreink szépen megférnek egyházkerületi képviselőtársaik sorában a nélkül, hogy nagyjaik fényét elhomályosítanák: miért neveztetik a mi ebbéli törekvésünk „nugyzásu-nak ? *) A hazai egy pár ezer ev. ref. tanító is tán megilleti, hogy a konventen és zsinaton 5—10 képviselője megjelenjen. Nem kis mértékben növelné és erősítené ez a körülmény az ev. ref. tanítók táborában az egybáziasságot, az egyházhoz való ragaszkodást, egyháznagyjaink iránti tiszteletet ! Nem a rendi alkotmány megzavarása (talán: felújítása ? ! Szerk.) lenne ez (mint Vét/h 1. kartársam nevezi), hanem a protestanlismus szabadelvüségéből kifolyó képviseleti elv érvényesülése. Ha egyházunk alkotó elemeinek, tényezőinek teljesebb érdek-képviseletét foglalja magában a konvent és a zsinat: annál jobban válhatik ez egyetemes egyházunk javára és üdvére. Ha az egyház és iskola ügyeivel, bajaival olyannyira ismerős tanítói kar igazi hitbuzgósággal, meleg ügyszeretettel, hasznavehető szakképzettséggel kiván (képviselőinek elküldésével) egyházi s iskolai ügyeink nagyobbnagyobb felvirágoztatására közreműködni: ezen nincs mit csufolódni, sőt világi képviselőink sajnosán tapasztalható nagy elfoglaltsága mellett (a jövő esélyeit mérlegelő jobb belátásnak) örülni iskellene rajta ! IV. Elmondom végre szerény nézeteimet arra nézve, hogy miért tartom én szükségesnek azt, hogy a hazai ev. ref. tanítóknak legyen egy külön szaklapjuk is. V—s cikkező a „Dunántúli Prot. Lapu mellett a „Prot. Egyh. és Isk. Lapu-ot is járatja. Ugyan miért? Ugy-e érdekli azon lapnak a többi egyházkerület mozgalmairól értesítő közleménye is ! Hát mi tanítók is úgy vagyunk. Szeretünk hallani, tudni az alföldi, erdélyi stb. ev. reí. kartársaink ügyeiről, bajairól is; szeretünk olvasni munkálkodásukról arra nézve, hogy p. o. a vallási tantárgyak beosztására, a vallási kézi- és vezérkönyvek készítésére nézve milyen véleményben vannak ! Arra is kiváncsiak vagyunk, hogy az erdélyi ev. ref. tanítók Éppen most olvasom a «Prot. Egyh. és Isk. Lap« f. évi 11-ik számában «A képviseleti rendszer az erdélyi egyházkerület alkotmányában* című cikkből ta következőket: «A képviseleti elv nyer kifejezést a tanitók képviselőinek a megjelenésében is* . . . Igen helyes a tanító - képvíseltetése. (162 old.) Sz. D. képviselői mit beszélnek, mit cselekesznek az egyházkerületi gyűléseken ! Arról is szeretünk tudni valamit, hogy a hazai ev. ref. tanitók országos egyesülete mint működik ! Az is igen jól esik nekünk, ha az egész országban szétszórva levő ev. ref. tanitótársaink egyikével-másikéval a közös orgánum hasábjain beszélgethetünk, eszmét cserélhetünk s az ilyen szellemi ölelkezések által egymásban a testvériesség s összetartozandóság érzetét erősíthetjük! Az ilyen módon megérlelt közfezellem az ev. ref. tanítóságban, látókörük kibővítése : javára válhatik az egyháznak s az iskolának is; minélfogva nem méltánytalan kérelem, hogy tanítóink ezen külön szaklapja fenntartásához egyházaink s lelkészeink is hozzanak némi áldozatot. Az egyházkerületünk egyházi és iskolai hivatalos lapjának (a Dunántúli Prot. Lapnak) nagyobb mérvű elterjesztésére vonatkozó indítványt azonban én is igen helyesnek és szükségesnek tartom,. Bezárom hosszúra nyúlt cikkemet azon óhajtással, hogy a szeretet és békesség áldása legyen és maradjon mindnyájunkkal! Szalóky Dániel, ev. ref. íanitó. Vélemények. A protestantizmus és főleg a ref. anyaszentegyház helyzete és jelenlegi viszonyai sokféle gondolatot szülnek lelkemben. Bátor leszek nagyt. Szerkesztő Ur en~ gedelmével e gondolatokat becses lapjában közölni. Halljuk legelső sorban hangoztatni azt, hogy lazul az érdeklődés az egyházi ügyek iránt, — terjed emésztő lángként a közönyösség vallásos ügyekben; továbbá, hogy az egyházat gyökeresen érintő uj állami törvények nagymérvben károsan hatnak a hitéletre stb, stb. Olvasunk támadásokról az ultramontán sajtó részéről. Tervezünk, gondolkozunk az orvosszerek felől, egyik így — másik amúgy és néha kétségben vagyunk, hogy a halálos tünetek ellen nincs gyökeres orvosság. Én azonban nem vesztettem el reményemet és azt mondom, hogy mindezekre van orvosság. Mélyebben be kell hatolnunk a helyzetbe és a viszonyokba és megvizsgálnunk önmagunk működését és a viszonyokat s a mikor már jól ismeijük a bajt, jól ismerjük a beteget: fogjunk hozzá a gyógyításhoz és folytassuk kitartóan. Lássuk mindenek előtt, hogy mit tesz a protestáns sajtó a végből, hogy a vallásos érzületet ébressze, a közönyt eloszlassa és érdeklődést keltsen az egyházi ügyek iránt. Mit tesz szellemi téren a prot. státus ? Legnevezetesebb alkotása, azt hiszem, irodalmi, szellemi téren a: Magy. Prot. írod. Társaság. Mit csinál ez a társaság ? Ápolja a magasabb egyházi irodalmat. No ezzel ugyan nem sokat hat a népre és nem építi azt, mert termékei épen nem népszerűek. Nem érti nyelvüket a nép. Vagy azt mondja valaki, hogy népies kiadványai is vannak ? Mik ezek ? Innen-onnan merített tárgyú elbeszélések, hol nehézkes, hol körmönfont irálylyal. Nem rövid mondatokban; nem népszerűén írva és a mi fő : habár elég olcsók, mégis igen 15*
