Dunántúli Protestáns Lap, 1899 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-09 / 15. szám
231 dunántúli protestáns lap 232 drágák a nép számára! Véleményem szerint, nem is érintve tartalmukat részletesen, ezeknek a kis füzeteknek, mivel az u. n. ponj^va irodalmat akarják kiszorítani helyéből, szintén a ponyva irodalom termékeinek külalakjában, kevésbbé finom papiron és képekkel illusztrálva (a protestáns küzdelmek véres jeleneteiből, a hitéletből, a történelemből) 1—2 krajcárért kellene megjelenniük. A nép szereti olvasni a csodás jeleneteket és a képekkel illusztrált eseményeket. Ezt nem jó figyelmen kiviil hagyni. Lehet az erkölcsi igazságokat is képekkel illusztrálni és hol van annyi zajos, idegfeszitő jelenség, mint a protestántizmus és a keresztyénség harcaiban ? Az olcsó és jó könyvek nem érték el eélj ok at és hatásukat nem sokra tehetjük! Mindössze mi ez ? Egy marék homok, melyet elfú a közöny szele. A Prot. írod. Társ. panaszol, hogy nem pártolják. De kérdjük, hogy kié ez a Társaság? Egy néhány vezérszereplőé*). Nem hatott ez nem csak a kunyhókig, hanem a palotákba sem, sőt fájdalom ! nem hatott még a legnevesebb papi írókig és tanárokig sem; még kevésbbé hatott minden parochiába és iskolába. És pedig nem azért, mert közönyösség uralkodik a szivekben, hanem azért, mert nem jó utón jár, azaz nem elég széles utón, hogy mindenki észre vegye. A Protestáns Irodalmi Társaságnak nézetem szerint nem csak a magasabb egyházi irodalmat kellene művelnie, hanem a népszerűt és a mi főbb a hasznost és jövedelmezőt. Kellene nyújtania tagjainak népszerű egyházi, ünnepi és alkalmi beszédeket, egész füzet számra, valamint vallástani kézikönyveket, népszerű egyháztörténeteket. Hogy tovább ne menjünk, ha minden pap kapna a tagsági dij fejében újévkor egy népszerű egyházi beszéd füzetet vagy az iskola számára olcsó erkölcsi tartalmú beszédeket vagy bár csak egy Prot. írod. Társ. naptárt, a mely az ország minden lelkészét magában foglalná, szóval teljes tiszti cim és névtárt: alig hiszem, hogy tagjává ne lenne a Prot. írod. társaságnak. Hogy adjunk, ha semmit sem kapunk ? Kiket érdekel ez a Prot. írod. Társaság ? Kié ez a Társaság ? A tudósoké és a gyerme*) Itt meg kell jegyeznem, hogy vezérférfiaknak minden nagyobbszabásu munkánál kell lenni s ezeket maga az illető társaság jelöli ki és választja vezetőküh Azt, hogy a M. P. I. T. csak «egynéhány vezérszereplné« ép oly kevéssé lehet mondani, mint azt, hogy egy-egy gyülekezetünk csak az illető gyülekezet presbytériumáé. A társaság zömének mindig jogában és módjában áll a követendő irányra elhatározó befolyást gyakorolni, sőt egyenesen kötelessége is ez. Ha talán nem egészen helyes az irány, vagy ha talán egyenes mulasztások követtettek el, a mik erősen sértik a társaság érdekét: azért nem csak a vezérszereplők a felelősek; ők elsősorban, de utánuk mi is mindnyájan, főleg ha nem hallottuk kifogásainkat, kívánságainkat. S e vélemények közlésével épen azt szándékozom elérni, hogy minden panasz és kifogás, legyen bár jogos vagy jogosulatlan, jusson el, már a mennyire rajtam áll, a vezetőkhöz. E vélemények közt különben több is van olyan, a mivel nem egészen vagy épen nem értek egyet. Valószínű, hogy egy-két pontra érdemlegesen, részletesen vissza fogok pillantani. Az iró és a köztem levő esetleges különbség azonban nem lehet oka annak, hogy véleményei lapomban meg ne jelenjenek. Jóakaratu, tárgyilagos v.ta közben érik meg a helyes közvélemény. Szerk. kéké. Azok, a kik magok és tudnak ilyen értekezéseket írni, nem szükségéül*, a kik nem tudnak és nem értik: nem kívánják olvsni a kiadványokat. Ja ! A szegény papoknak alig van idejÖk prédikációt olvasni és a kalendáriumot. De még vár egy nagy feladat a Prot. írod. Társaságra. A katholikus egyházat hibáztatjuk, hogy nem adja a nép kezébe a bibliát. Határozottan állítom, hogy a kath. egyháznak ebben az eljárásában van valami helyes és valami célzatos. A nép kezébe lehet adni a bibliát, de nem abban az állapotban, a milyenben most van. A ki a bibliát képes szakértelemmel olvasni, annak még kagyán, de ha egy laikus olvassa, lehetetlen, hogy nagyon sok helyen erkölcsi érzéke meg ne botránkozzék és még több kételye ne legyen a hit dolgaiban. Ellentmondásokra bukkan ; fajtalanságokra talál; az e féle felfedezések nem ébreszthetnek benne kegyes érzéseket, nem erősíthetik hitét. A biblia az oka, hogy annyi felekezet jött létre, mert mindenik felekezet erősen tudja belőle igazolni az ő krisztusi származását és alapját. A bibliát meg kell tisztítani minden oly tartalombeli zavartól, a mely akár a hitet, akár az erkölcsiséget megingatja. A biblia emberek müve. Emberi műnek kell tekinteni és megtisztítani a sallangoktól. A biblia a mai alakjában és tartalmával csak szakembereknek való, a kik jártasok Izrael történetében és a dogmákban. A nép kezébe csak a 4 evangélium való, ezekből is elég egy, a 4-ik, ha nem tisztítjuk meg az egészet. A Prot. írod. Társaság korszakalkotó müve volna egy bibliát kiadni, a nép kezébe valót, kihagyva a jelenlegiből mind azt, a mit csak a szakértelem szemüvegén át lehet megnézni. És aztán ezt a megtisztított bibliát nagybetűkkel kinyomatni és képekkel illusztrálni kellene és ingyen kellene kiosztani a nép között vagy legalább nagyon olcsón árusítani. Miért ne lehetne ezt tenni? Hiszen tudjuk, hogy 300 evangyélium is volt, de 96-ról szól az irás, ma csak 4 van kánoni tekintélyű! Miért ne lehetne kihagyni belőle más iratokat is ? Mindenki értené, olvasná és épülne belőle. Mindenütt rá lehetne nyitni. Mindenkinek ez lenne a házi kincse. Ez lenne imádságos könyve. A Prot. írod. Társ. ne feledje azt, hogy az a fa él hosszasan, mely a legkedvezőbb talajba mélyen bocsátja gyökerét, ezt nem dönti ki könnyen a vihar^ nem söpri el az árvíz és a szárazság sem tikkasztja el, mert mélyen benyúlnak rostjai a földbe. A Prot. írod. Társaság ilyen fához méltóan kell, hogy szélesen és mélyen legyökerezze az olvassó közönség rétegeit. Különben kiszárad. A Prot. írod. Társ. panaszol, hogy nem pártolják még neves emberek sem, jeles papok, iskolák, tanárok. Nem, mert a mai világ, csere világ. A ki kér, annak adni is kell. Azonban az irodalmi közönyről térjünk át a váltásos közönyre. (Folyt, köv.) Mező Lajos.
